Az Európai Űrügynökség (ESA) 2004-ben indította el a Rosetta-űrszondát, amely tíz év után, 2014 augusztusában érte el a 67P/ Csurjumov-Geraszimenko üstököst, és novemberben leszállóegységet küld az ősi, a Naprendszer születésének idejéből származó anyagot tartalmazó magjára. 

A Rosetta, valamint a leszállóegység tudományos műszereinek tervezésében és megépítésében az ESA tagországain kívül részt vettek a NASA szakemberei. A fejlesztések részesei voltak magyar tudósok is, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói, valamint az SGF Kft. szakemberei.

A NASA szakemberei által kifejlesztett műszerek egyike, az Alice-színképelemző adatai szerint az üstökös kómájában, a kiáramló porok és gázok alkotta rendkívül ritka légkörében hidrogén és oxigén található. A várakozásokkal ellentétben a mag felszínén nem fedeztek fel sem havat, sem vízjég-foltokat, noha a csóvás vándor még túl távol van a Naptól, hogy elpárologhasson a jég - olvasható az amerikai űrkutatási hivatal honlapján. 

"Meglepődtünk, hogy az üstökös felszíne mily kevéssé veri vissza a fényt és hogy mennyire híján van a vízjégnek" - hangsúlyozta Alan Stern, a texasi Délnyugati Kutatóintézet Colorado-állambeli részlegének (Boulder) kutatója, az Alice vezető tudósa. Ismertetése szerint Alice segítségével a Csurjumov-Geraszimenko üstökös összetételét vizsgálják, a mindössze 4 kilogrammos műszer ezerszer érzékenyebb, mint az egy nemzedékkel korábbi ultraibolya képalkotó spektrométerek.