A projektben többek között a tajvani Nemzeti Természettudományi Múzeum geológusai, a japán Nemzeti Természettudományi Múzeum antropológusai, továbbá a Kiotói Egyetem, az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósai vettek részt. A kutatók meggyőződése szerint a pekingi előember (Homo erectus pekinensis), a jávai előember (Homo erectus rectus), valamint a floresi ember (Homo floresiensis) után az ázsiai emberfélék negyedik, eddig ismeretlen fajáról van szó. 

A 10 centiméteres csonttöredék - az alsó állkapocs jobb fele négy foggal, köztük két nagyőrlővel - a Penghu-szigetek közelében akadt egy halász hálójába. Az értékes fosszília magántulajdonban volt, míg a Kiotói Egyetem kutatója 2009-ben egy fényképen fel nem figyelt a leletre. 

A fosszília radiokarbonos kormeghatározását nem sikerült elvégezni, ám a lelet és az ugyanezen helyszínen talált állati csontok fluor- és a nátriumtartalmának összehasonlító vizsgálata alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Penghu-1-nek elnevezett egyed 190-130 ezer évvel ezelőtt, esetleg 70-10 ezer éve élt az akkor az ázsiai szárazföldhöz tartozó területen.

A tudóscsoport megállapítása szerint a Homo erectus (kiegyenesedett ember) új fajáról van szó, amely megítélésük szerint nem volt rokonságban a jávai és pekingi előemberrel. Ez a Tajvanon előfordult legkorábbi példánya a felegyenesedett embernek, s a sziget a legkeletibb része Ázsiának, ahol Homo erectust találtak.

Az állkapocs egy 160 centiméter magasra és 60 kilósra becsült felnőtté lehetett. A csonttöredéket és a fogakat "robusztusként" írják le, s mint rámutatnak, az evolúció során kisebbedett az állkapcsok és fogak mérete.

"Penghu-1 azonban sokkal masszívabb állkapcsokkal és fogazattal rendelkezett, mint a lényegesen korábbi jávai és pekingi előember" - hívta fel a figyelmet a nemzetközi kutatócsoport.