A védett tanú, a több tucat 2004 nyarán, a vádbeli fegyverszállítások idején készült lehallgatási jegyzőkönyv ismertetése után elmondta, hogy miről is szóltak a "virágnyelven" lefolytatott beszélgetések. A tanú vallomásában megerősítette a vádirat állításait.

Egy meghiúsult és két "sikeres" fegyverszállításban vett részt a tanú, aki telefonon folyamatosan tartotta a kapcsolatot két szerb vádlottal, akik az ügyészség szerint Radnai testőrei voltak. A tárgyaláson felolvasott nyomozati jegyzőkönyv tartalmazta, hogy a vádirat szerint a két szerb a védett tanút Csopak mellett egy erdőbe vitte, és gödröt ásatott vele.

A jegyzőkönyv szerint ekkor a védett tanú sírva könyörgött az életéért a két szerbnek, akik egy idő után visszavitték. Ezután a védett tanú a szerbek minden utasítását végrehajtotta. A második fegyverszállítás alkalmával, 2004. augusztus 3-án a tanú átvitte a pénzt a szerb-montenegrói határon, majd a fegyvereket megtekintette, és közben telefonon beszámolt az "árúról". A fegyvereket és a lőszert nem nevezték a nevén, de kicsiről, közepesről és nagyról beszéltek és arról, hogy mennyi "kukorica" - lőszer - van hozzájuk. Miután a védett tanú azonosította a fegyvereket, telefonon utasítást kapott, hogy a fegyverekért és a határon történő átcsempészésükért kifizetheti a magával vitt pénzt.

A fegyverekért 1750 eurót, a csempészésért 500 eurót kellett fizetnie. A tanú visszajött a határ magyar oldalára, a fegyvereket a zöld határon áthozta valaki, majd átadta neki. A védet tanú 2004. augusztus 3-án este megérkezett Kiskunhalasra, ahol az egyik szállodában töltötte az éjszakát, majd másnap elindult Budapestre.

Az egyik telefonbeszélgetés közben a tanú egyszer csak szólt, hogy le kell tennie a telefont, mert valami történik. Ekkor rohanták le a kommandósok a társaságot a Kecskemét határában lévő benzinkútnál. A tanú már korábban beszámolt arról, hogy a fegyverek vásárlásához a pénzt a másodrendű vádlottól kapta. Szerinte a két szerb szinte baráti kapcsolatban állt a másodrendű vádlottal. A délelőtti kihallgatás végén a védett tanú, aki korábban már ült börtönben kijelentette: "inkább a tanúskodást választottam, mint a börtönt, tudva azt, hogy a tanúskodásnak lehetnek következményei".