Színdarab, képregény, rockszám után most belga dokumentumregény készül a külföldön szép popkulturális karriert befutott első magyar sorozatgyilkosról, Kiss Béla bádogosról.
Kiss Béla © hvg.hu |
A "rossz kultuszának" európai és amerikai hívei meglepő módon a magyar kriminológiai szakirodalomban elsőként emlegetett sorozatgyilkost, az első világháború előtt tevékenykedő Kiss Bélát is a legnagyobbak között tartják számon. Erre utal az is, hogy a HVG információi szerint egy belga író-üzletember, Jean-Marie Parasie már évek óta dolgozik egy hamarosan publikálandó Kiss-dokumentumregényen. Mindeközben idehaza szinte alig ismertek az egykori cinkotai bádogos tettei, holott a bűntények 1916-os kipattanásakor a hátborzongató ügy egy ideig a háborús híreket is leszorította a lapok címoldaláról.
"Az emberi vadon legújabb meglepetése, a borzalmak tanyájának, a cinkotai öreg háznak véres titka" - számolt be a Pesti Hírlap 1916. május 14-ei száma arról, hogy az addigra - a hadsereg hivatalos közleménye szerint - a háborúban elhunyt katona, Kiss Béla házának fészerében hét bádoghordóban egy-egy, tartósítószerben ázó női holttestre bukkantak. Az élénk figyelemmel kísért nyomozás aztán kiderítette, hogy a fess, mulatozós munkásember a házasságszédelgés egy szélsőséges formáját művelte. Házassági hirdetés útján ismerkedett meg későbbi áldozataival, főleg cselédlányokkal. A romantikus "piros szegfű, fehér szegfű" jeligét használó cinkotai Don Juanért rajongott a szépnem, házából több száz levélke került elő. A jóhiszemű leányoktól a bádogos előbb valamilyen ürüggyel megszerezte megtakarított pénzüket, majd az (akkor még a fővároshoz nem tartozó) falujába hívta, megfojtotta, és mindmáig kiderítetlen okból tartósította őket.
A cinkotai rémnek is nevezett Kissre nem csak a sorozatgyilkosokról szóló szakkönyvek és weblapok szánnak hosszú oldalakat; alakja, tettei visszaköszönnek a nyugati popkultúrában is. Jay Stephens kanadai képregényszerző Álomország című, 1991-ben született, abszurd figurákkal benépesített rajzos művében például a gonosz varázsló karakterét alkotta meg és nevezte el Kiss Béláról (a Stephens egy másik művéből készült Tutenstein című rajzfilmsorozatot egy magyar tévécsatorna három évvel ezelőtt mutatta be).
A bádogos alakja a könnyűzenébe is beszivárgott: máig Bela Kiss néven fut egy New York-i metálbanda (lásd videónkat), míg a hasonló zenét játszó, Pus nevű finn együttes több számot is írt a "monster of Cinkotá"-ról.
"Tiszta alkoholt kapsz édesem" - szól az egyik refrénje. A klasszikus műfajokban pedig már jóval korábban megjelent Kiss alakja: az 1948-ban elhunyt Antonin Artaud francia avantgárd drámaíró és színházi teoretikus egy végül el nem készített némafilmhez írt róla forgatókönyvet - igaz, abban nem bádogos, hanem professzor volt -, Harminckettő címmel.
© hvg.hu |
Ezt a gyanút látszottak alátámasztani az őt "felismerő" szemtanúk is. Jóval hivatalos halála után például egy falubelije azt állította, hogy együtt mulatott vele Győrben. Ennél többet nyomott a latban, hogy külföldön is beszámoltak felbukkanásáról. Évekkel a háború után például a francia idegenlégió egyik különösen kegyetlen őrmesterében véltek ráismerni Kissre (minek nyomán a magyar rendőrség a nyomozati anyagot meg is küldte Franciaországba - erre bukkant rá francia titkosszolgálati dokumentumok között az említett Jean-Marie Parasie). Amerikai szakértők viszont úgy tudják: Kiss Béla a tengerentúlon bujkált. Egy ottani detektív 1932-ben (a világsajtóban is közölt fotó alapján) őt vélte felfedezni a New York-i Times Square-en, de a nagy tömegben szem elől vesztette.
"A tények kiszínezésének is nagy szerepe van Kiss Béla népszerűségében" - hívja fel a figyelmet Benedek Ágnes újságíró-helytörténész, aki Réz Györggyel együtt nyomozott Kiss után. Ez érhető tetten az áldozatok számának meglepő ingadozásában is: a külföldi szakcikkek többsége a hét nő helyett kilencet, még gyakrabban 23-at említ. Ezek a túlzások igen hamar elterjedtek, a francia drámaíró, Artaud már a második világháború előtt 32 bádoghordóról írt. Ezek alapja az egykori rendőrségi nyomozás lehetett, amelyből kiderült, hogy Kiss hétnél jóval több, utóbb ugyancsak eltűntnek nyilvánított nővel váltott levelet. Emiatt akkor Cinkota egész területén ásatott a hatóság, ám további áldozatokat nem találtak.
A legendagyártás eredménye az is, hogy a magyar bádogosból az idők során intelligens, művelt, a csillagászat iránt érdeklődő ember vált. "Az igazi Kiss Béla jártas volt az okkult tudományokban, ezért az én szörnyetegem is természetfölötti erők birtokában van" - indokolta például Jay Stephens, minek alapján alakította ki Bela Kiss nevű képregényfigurája jellemét. "Tény, hogy iskolázottságához képest a bádogosnak meglepően nagy könyvtára volt, amelyben tudományos művek is akadtak. Egyes szakértők szerint egy budapesti okkult társaság vezetőjével is kapcsolatban állt, ám ez még nem bizonyítja, hogy részt is vett az alkalmakon" - hárítja el az efféle misztifikálást Réz György.
"Kiss Béla azért is vált kultuszfigurává, mert csinos, közkedvelt ember volt, a később elhíresült Ted Bundy egyfajta előképe. Ők a nők álmai és rémálmai is egyszerre: különösen vonzó férfiak, akik csábítóként lépnek fel, majd váratlanul brutálisan végeznek áldozatukkal" - magyarázta a HVG-nek a magyar sorozatgyilkos amerikai népszerűségét a Kissről műsort is készítő Marilyn Bardsley, a bűnügyekre szakosodott CourtTv tévécsatorna szerkesztője. A nőkre gyakorolt hatását már a korabeli sajtó is pedzegette: "Már én ilyen vagyok, a nők engem a szerelmükkel üldöznek" - elevenítette fel a "cinkotai kékszakáll" szavait egykori szomszédja a Kis Újságban. Bardsley végül hozzáteszi, hogy angol nyelvterületen külön vonzerő Kiss romantikus (csókot jelentő) neve - nem véletlen, hogy az említett Pus együttes "Bela Kiss me Kiss me Kiss me" szavakkal idézi meg a bádogost. Árulkodó elírás, hogy németül már Csók Bélaként (Bela Kuss) is emlegetik.
SINDELYES DÓRA
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
