„Ha egy kifejezést kéne mondanom az LMP-ről, ami elsőre eszembe jut, akkor az a következő: svéd mentalitás” – írja a Lehet Más a Politika honlapján egyik támogatójuk. Most már csak az a kérdés, hogy mire megy egy svéd mentalitású párt (és itt most önkényesen megtöltjük tartalommal a fogalmat: átlátható, követhető, hosszú távú gazdasági-társadalmi programmal bíró szervezet) a mismásoló, felelősségáthárító, megélhetési politikusokon edződött magyar választókkal. A hétvégi EP-választás 35 százalékos részvétel mellett komoly meglepetéseket és eddig nem tapasztalt újdonságokat hozott. A Jobbik 3 mandátuma és az LMP-HP SZDSZ-t is leköröző 2,67 százaléka – bármelyik oldalról is nézzük – legalábbis jelzésértékű: a választók új arcokat, új irányokat, új válaszokat akarnak.

Nem egyértelmű, hogy ez az eredmény valóban sikerként értelmezhető-e – kommentálja az LMP-HP eredményét Tóth-Czifra András, a Vision Consulting elemzője. Persze sikerült az SZDSZ-t megelőzni, de a „harmadik erő” pozíciója mégiscsak a ravaszabban kommunikáló szélsőjobbos Jobbiknak jutott. „A változás elindult” reagált közleményben a vasárnapi szavazás eredményére az LMP, s ebben bizonyosan nem tévednek: az eredmények arról árulkodnak, hogy a szavazók a pártok, politikusok megújulását, szerepük, értékeik újradefiniálását várják. Nem világos azonban, hogyan képzeli ezt véghezvinni a párt a 2010-es országgyűlési választásokig.

Jávor Benedek és Schiffer András június 7-én. Éjszaka volt © MTI

„Az LMP csak akkor számíthat további sikerre, ha olyan témákhoz nyúl, s mondandóját úgy igyekszik tematizálni, hogy azzal sokakhoz eljut, s a mindennapi kérdésekre is választ kínál” – véli a politológus. Schiffer András LMP-alapító szerint ugyanakkor ők voltak „az egyetlen párt, amely konkrét üzeneteket fogalmazott meg”. Az EP-kampányban szándékosan nem beszéltek belpolitikai, társadalmi kérdésekről, mert annak az országgyűlési választásokra készülve jön el az ideje – állítja az egykori TASZ-ügyvivő.

Amikor arról faggattuk, milyen konkrétumokat hallhatunk tőlük a következő hónapokban, a korrupcióellenes politikát, a fenntartható vidékfejlesztést, a zöld munkahelyek teremtését és a társadalmi integráció erősítését említette. Igaz, ezekkel az üzenetekkel eddig is találkozhattunk, mégsem rajzolódott ki, melyiken mit ért pontosan a párt. Arra a kérdésünkre, hogy a fenntarthatóság vagy a zöld munkahely fogalmai eljuttathatók-e a napi gondjaikkal elfoglalt szavazókhoz, a szóvivő csupán annyit felel: „igen, persze”. A Jobbik érzékeny társadalmi problémát, a cigányok integrációját pécézte ki, s aratott sikert a rá adott szalonképtelen válaszaival, az LMP azonban ebben a kérdésben nem szolgált üzenetekkel – vetettük fel Schiffernek, ám ő ezt elhárítja: „elismertük, hogy ez az egyik legégetőbb kérdés, de csodaszert kínálni nem tudunk, aki ezt teszi – ahogy a szélsőjobb is –, az sarlatán”.

Az LMP-t választott témái, a szervezet tagjai által gyakran emlegetett „bázisdemokrácia”, az együttes döntés fontossága, a konkrét válaszok helyett a lehetőségek felvázolása egyesek szerint sokkal inkább teszik civil szervezetté, mint agilis, a döntéshozásban magabiztosan részt venni kívánó politikai csoportosulássá. A pártnak nincs például kijelölt vezetője, s erre egyelőre nem is készülnek. „Egy szerves fejlődés része lehet, ha valaki kiemelkedik, de ha nem fog, az sem baj” – mondja a párt felépítéséről Schiffer András.

"Az ártatlanságunkat nem fogjuk elveszíteni"

"Cool" volt megjelenni a budapesti Corvin tetőn, egy félig rom-szórakozóhelyen az EP-választások éjszakáján. Az átlagéletkor 30 körüli. Intellektuális attitűd, jó zenék – és jó sok sör. Netgeneráció, s éppen ettől volt furcsa: nem működött a wifi a sajtóközpontban. Kerékpárral közlekedők, zöldek, egyetemisták, a párt rokonai, barátai – üzletfelei csak azért nem, mert bizniszről itt még talán nem beszélhetünk. Ám a hivatalos optimizmust, amely 2-3 százalék közé várta az LMP-HP-t, nem sokan osztották. A jelenlét volt a tét – ezt hangsúlyozták legtöbben. A Corvin tető azonban felrobbant, amikor kiderült, 2,6 százalékot kapott a három hónapja még szinte nem is létezett csoportosulás. A hangorkán nem csak annak szólt, hogy lenyomták az SZDSZ-t, amelynek helyére sokan nagy előszeretettel – s tévesen – illesztették az LMP-t. Inkább annak: innen folytatni lehet. S a "Folytatjuk" jelszava egész másképp hangzott itt, a Blahán, mint Lendvai Ildikótól az MSZP főhadiszállásán. A hvg.hu Szabó Tímeát, az LMP-HP listavezetőjét kérdezte, valamikor a buli tetőpontján, fél tizenkettő körül. hvg.hu:  Itt az LMP-hívek között azt hallani, végre vége az eddig ismert hazai pártstruktúrának.  Ki lehet mondani 2,6 százalékos eredmény után, hogy az LMP tényező lett? Szabó Tímea: Szerintem igen. És ennek éppen ideje volt. A 2,6 százalékot nagyon jó eredménynek tartjuk, s nem csak azért, mert önkéntesekkel, pénz nélkül és három hónap alatt értük el. Hanem mert az emberek küldtek egy világos üzenetet: köszönjük, de ebből a mostani politizálásból elég volt. Az alacsony részvétel is hasonló üzenet egyébként, van, aki úgy protestál, hogy el sem megy szavazni. hvg.hu: Apropó, tiltakozó voksok. Tudták az LMP szavazói, hogy mire szavaznak? Sz. T.: A mi szavazóink sokkal inkább tudják, hogy mire adják a voksukat, mint például a Fidesz szavazói. Abból gondolom, hogy nagyon sok mindenkivel találkoztunk az elmúlt hetekben. Minket nem a nevünk miatt választottak – merthogy eddig nem is léteztünk –, hanem amiatt, amit mondunk, amit el akarunk érni. Érdemes megnézni ugyanakkor, milyen programmal jelentkezett a Fidesz az Európai Parlamentet illetően. Lehet, hogy kiadtak egy 300 oldalas kötetet, de abban szinte semmi nem szólt az EP-ről. A nagy pártok szavazóit érzésem szerint nem érdekli már, hogy mi a pártjuk programja, hanem csak annyi: ne a másik legyen. hvg.hu: Brüsszelbe nem utazik; mi lesz akkor az ön személyes politikai jövőjével?  Mi a következő feladata? Sz. T.: Ezt majd együtt fogjuk eldönteni, mint minden mást is egyébként. Nálunk bázisdemokrácia van, nincs egy nagy hatalmú vezető, aki rakosgatja az embereit ide vagy oda. Az LMP nem egy személy körül csoportosul, aki közli, kinek mi a dolga. Most leülünk és kitaláljuk, hogyan tovább. A feladatunk amúgy nem változott annyiban, hogy meg kell ismertetnünk a nevünket, a programunkat, a céljainkat. Ez a legnagyobb kihívás most. Az ismertségünk alacsony. A nagy pártok úgy érték el a mai eredményt, hogy 90 százalékos az ismertségük az országban. A mienk még mindig 50 százalék alatt van. hvg.hu: A civil, önkéntes alapállás, az itt tapasztalható fiatalos lelkesedés meddig lehet elég? Mikor jön az ártatlanság elvesztése? Majd a parlamentben, a napi csatározásokban? Sz. T.: Ezt a fajta "ártatlanságunkat" nem fogjuk elveszíteni. Hiszen nem azért alapítottunk pártot, mert bármelyikünknek pártkarrierre fájt volna a foga. Hanem azért, mert meggyőződésünk, hogy Magyarországon változtatni kell. S amíg ez a változás nem áll be, addig csináljuk. Ilyenek vagyunk, nem adjuk fel. Csináljuk tovább, ha pénzzel, akkor úgy, ha pénz nélkül... hát akkor pénz nélkül.  Nagy Gergely

Ars poetica a fórumon

"És bár pártot alapítottunk, mert a parlamenti demokráciában ez a megfelelő forma, ha valaki értékek, célok és programok megvalósításáért akar dolgozni, de ettől az identitásunk nem változott – maradtunk ugyanazok a 'közéletben aktív emberek'. Olyan értelemben nem tartjuk magunkat pártpolitikusnak, hogy nem a pártÉRT politizálunk; a párt nem öncél (ahogy a mai parlamenti pártoknál), hanem eszköz – és ezt mindig észben kell tartanunk."

„Magyarországon hiányzik az a civil réteg, amely az átlagpolgár és a politika között 'moderál', politikáról beszél, véleményt formál, pedig ehhez hasonlatos leginkább az LMP. Az ilyen szerveződések nem kényszerülnek döntést hozni, míg ez a politikában elkerülhetetlen. Márpedig, ha az LPM pártként kíván fungálni, s a parlamentbe akar kerülni, akkor számolnia kell azzal is, hogy ott bizony döntéseket kell hoznia. A politikába keveredő civilek előbb-utóbb szembesülnek ezzel” – foglalja össze Tóth-Czifra. „Zéró pártpolitikai tapasztalattal indultunk, nyilván vannak gyerekbetegségeink és van tanulnivalónk, de ez a minősítgetés kategóriája, a programunk szakmailag megalapozott” – reagál erre Schiffer, leszögezve: az LPM nem attól teszi függővé témaválasztását, hogy mi hozhatja a legtöbb szavazatot, vagy minek örülnének a legtöbben.

A Jobbikkal kapcsolatban gyakran emlegetik, hogy a törvényhozás domesztikálja a szélsőségeseket, de az LMP parlamentbe kerülése esetén is felmerül, hogy a napi parlamenti ügymenetben az országgyűlés inkább a maga képére formálná a változásért kiáltó újoncokat. „Van a szervezetben egy elementáris lázadás, ráadásul a tagjaink több mozgalomban, szervezetben, egyesületben is dolgoznak, ahonnan folyamatos visszajelzéseket kapnak, így erre nincs esély” – mondja Schiffer. A parlamentbe kerülést azért tartják fontosnak, mert azzal együtt, hogy a többpárti demokrácia hívei, a részvételi demokráciában és az ehhez szükséges intézményrendszer megteremtésében is legalább annyira hisznek.

Az LMP-hez hasonló, megújuló politikát kínáló kezdeményezés a posztszocialista országok közül Lettországban alakult, közel másfél éve, "Társaság a más politikáért" névvel. Népszerűségük a nyugdíjrendszerről szóló népszavazás során megugrott, ezt követően azonban elolvadt az érdeklődés. „Amennyiben zöldpártként definiáljuk őket, akkor az agrár alapon szerveződött észt és lett példák jöhetnek szóba, vagy a cseh politika egyik szereplője, a Zöld Párt, amely 2006-ban jutott be a parlamentbe, a mostani szavazáson viszont az LPM-hez nagyon hasonló eredménnyel szerepelt” – mesél Tóth-Czifra a párhuzamos sorsokról. A volt jugoszláv tagállamokban is előfordulnak civil szervezetből lett pártok, például a szerbiai G17 Plusz, vagy a montenegrói Mozgalom a Változásokért. „Ezekben az országokban ezek a szervezetek általában az európai irányultság fokmérői, természetesen teljesen más belpolitikai körülmények között, és mára már sokkal inkább párt- mint civil tulajdonságokkal rendelkeznek” – meséli a szomszédos civilekről.

Kérdés az is, hogy idehaza a gazdasági válság időszakában egy posztmaterialista értékeket közvetítő, „luxustémákkal” foglalkozó párt mire mehet. Nem borítékolható, hogy az SZDSZ – egyre kisebbre zsugorodó – szavazótábora az utolsó szálig az ökopárt LMP-hez vándorol, őket az MSZP vagy éppen a Bokros Lajossal súlyosbított MDF is felszívhatja. „Nem egy öt százalék körül bohóckodó párt szeretnénk lenni” – utal Schiffer az ambíciókra. Le kell zárni a programalkotást, konszolidálni kell a bázist, hálózatot kell építeni, és fel kell készülni a Jobbikkal való küzdelemre is, vázolja Schiffer, „nem az SZDSZ lesz ugyanis az ellenfelünk”. „Nagyon sok olyan fiatal van, aki nem politikai ideológia mentén, hanem az útkeresés okán szavazott ránk” – teszi hozzá.