A Népszabadságnak csütörtökön adott interjút Pintér Sándor belügyminiszter, aki válaszolt a lap kérdésére: miért a Belügyminisztérium lett az Orbán-kormány közmunkaprogramjának új gazdája. Pintér elmondta: „Tradicionálisan a BM-nek mindig is voltak ilyen és hasonló feladatai. Például a két világháború között a különböző okok miatt talajt vesztett emberek felkarolására elindított ONCSA-programot is az akkori BM szervezte és működtette. Egy időben természetes volt, hogy minden, ami az ország határain belül történik, e tárca illetékességébe tartozik.”

Pintér, amikor a lakóhelyüktől távol foglalkoztatottak számára épülő bádogvárosokról kérdezték, ezt válaszolta: „Bádogvárosokat nem építünk. Elképzelhető viszont, hogy konténerekből, vagy más, könnyűszerkezetes megoldásokkal kulturált ideiglenes szálláshelyeket építünk. Annak semmi értelme, hogy valaki nyolc óra munka mellett nagyjából ugyanennyit utazással töltsön. Jobb, ha helyben biztosítunk számára ideiglenes lakhatási lehetőséget.”

Az 1940-es években indult az ONCSA-program

Érdekes, hogy Pintér Sándor 2011-ben az 1940-es években indult, meglehetősen ellentmondásos programra hivatkozik. Az ONCSA-ra (Országos Nép- és Családvédelmi Alap), amely a maga idejében progresszív és összetett program volt, ugyanakkor összefonódott a zsidótörvényekkel, a faji megkülönböztetéssel, a vallási intoleranciával és a zsidó javak árjásításával, gyakorlatilag államosításával. Minderről a hvg.hu megkérdezte a kérdés hazai szakértőjét, aki több tanulmányt írt e témában, és legutóbb a szuveren.hu-n az ONCSA és a Pintér-program összehasonlítására is vállalkozott.

Pintér Sándor

MTI / Koszticsák Szilárd

Az ONCSA-programot sokáig, még a kilencvenes években is a két világháború közötti magyar szociálpolitika egyik kiemelkedő példájának tekintették – mondta a hvg.hu-nak Szikra Dorottya, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója. A szociálpolitikus szerint az ONCSA valóban áttörést jelentett a két háború közötti szociálpolitikában, hiszen először próbált megoldást nyújtani a nincstelen mezőgazdasági népességnek, amely az 1930-as években óriási ínségben szenvedett. Az ONCSA-programban ugyanakkor – és ez az érem másik oldala – körülbelül 20 ezer holdnyi olyan földet osztottak szét a negyvenes években, amelyeknek egykor „zsidónak minősített” tulajdonosa volt.

Az államszocializmusnak se volt baja az ONCSA-val

Az ONCSA-t sokáig azért sem érte bírálat itthon, mert még az államszocializmus idején az ezzel a témával foglalkozók egy része is dicsérte ezt az akciót. Az 1970-es évek egyik legtekintélyesebb szakértője, Csizmadia Andor maga is részt vett a negyvenes években indult program lebonyolításában. Éppen ennek a szerzőnek az egyik – a zsidó vagyonok elkobzására vonatkozó – megjegyzése vezette Szikra Dorottyát a kérdés alaposabb vizsgálatára.

Az ONCSA nem a megoldást adta meg a bevezetőben említett vidéki népesség gondjaira, hanem amolyan felületi kezelést nyújtott, és ebben hasonlít Pintér programjához. Mint azt a kérdést mélységében vizsgáló „népi írók” az 1920-as évek derekától hangoztatták, a valódi megoldás a földosztás és a vidéki népesség politikai és szociális jogokhoz juttatása lett volna. Ez azonban hatalmi érdekekbe ütközött. Az ONCSA pótmegoldásként született, amikor már robbanásig feszült a helyzet: munkát kínált a rászoruló családok egy részének, valamint földvásárláshoz, házépítéshez, állattartáshoz nyújtott kölcsönt. Az így finanszírozott házak közül 16 ezer valóban elkészült, több tízezer család földhöz és jószágokhoz jutott, így kapva lehetőséget a kiemelkedésre. A rászorulók számához mérten ez csepp volt a tengerben: legalább 200 ezer család maradt teljesen ellátatlanul.

És bár az ONCSA lebonyolítását valóban az úgynevezett közjóléti szövetkezetekre bízták, ezek a szövetkezetek nem valódi, önkéntes társulások voltak, hanem a kormány írta elő közigazgatási egységenként a megalakításukat. A szövetkezeteket pedig a Belügyminisztérium alá tartozó Országos Szociális Felügyelőség ellenőrizte. Ilyen szempontból az ötvenes évek államszocialista berendezkedését idéző intézmény jött létre Szikra szerint.

Ezekbe a közjóléti szövetkezetekbe nem lehetett „simán” bekerülni. Akik beléphettek, számos előírásnak kellett megfelelniük, így például „jó kereszténynek” és politikailag megbízhatónak kellett lenniük és legalább négy gyermeket kellett vállalniuk – mondta Szikra. Az állam által rendelkezésükre bocsátott ingó és ingatlan javakat viszont kölcsönszerződés fejében kaphatták meg a program résztvevői.

Az ONCSA és a zsidótörvények

A faji és vallási alapú diszkrimináció az elosztás túloldaláról nézve még élesebb volt. Honnan szerezte ugyanis az állam a földeket, bútorokat, más ingóságokat, javakat, amelyeket – hitelben – szétosztott? Szikra kutatásai hívták fel a figyelmet arra, hogy jelentős mértékben az 5 holdon aluli zsidó kisbirtokok árjásításából (gyakorlatilag elkobzásából), illetve később a gettósítás után a zsidóság ingó értékeiből, eszközeiből, bútoraiból elégítették ki az ONCSA-szövetkezetek igényeit.

A korabeli belügyi tárca tehát nem kívánt szembemenni a legnagyobb földbirtokosok érdekeivel, ehelyett részben a zsidó tulajdon elkobzásából fedezte az ONCSA-val kapcsolatos növekvő igényeket. A rasszista kirekesztés és a progresszív szociálpolitika ebben az esetben döbbenetes módon egybeesett – mondta Szikra.

Még inkább elgondolkodtató a harmadik zsidótörvény, az 1941-ben érvényesített „faji szempontok” és az ONCSA összefüggése. A zsidótörvény egyebek mellett a különböző „népcsoportok”, „fajok” keveredésének megakadályozására született. És ez egyúttal összefonódott a nemi úton terjedő betegségek visszaszorításának céljával, az egészséges utódok születésének elősegítésével, valamint a „keresztény” és „magyar” család megerősítésének céljával. A jogszabályt ezért kiegészítette a házassági kölcsön intézménye, amelyet a törvény 5. paragrafusa szerint a Nép- és Családvédelmi Alap nyújtott a házasulandóknak. „Az ONCSA ezzel a fajvédelmi törvény végrehajtásának jelentős tényezőjévé vált. A házassági kölcsönök odaítélését környezettanulmány és a házas felek 'pedigréjének' részletes ellenőrzése előzte meg, amit a szociális nővérek bevonásával végeztek” – írta Szikra egy témáról szóló tanulmányában.

Felügyelők ellenőrizték, jól viselkednek-e az oncsások

A Belügyminisztérium Szociális Felügyelősége ellenőrizte, hogy „jól viselkednek-e” az ONCSA-kölcsönben részesültek: valóban dolgoznak-e, gyermekeiket megfelelő, „keresztényi szellemben” nevelik-e, tisztán tartják-e a házaikat? A Belügyminisztérium által foglalkoztatott szociális munkások (úgynevezett „szociális nővérek”) azonban az ellenőrzésen kívül valódi segítséget is nyújtottak az „oncsásoknak” – tette hozzá Szikra.

A Balaton körüli vasútvonalak állomásainak takarítására, karbantartására indított minta-közmunkaprogramot a MÁV Zrt. az üdülőrégió érintett önkormányzataival együttműködve, és kész a jövőben átadni számukra az állomások működtetését, illetve vagyonkezelését is - hangzott el a MÁV Zrt.-nek a balatonföldvári vasútállomáson tartott sajtótájékoztatóján csütörtökön.

MTI / Mohai Balázs

Ami a 2000-es évek szociálpolitikáját illeti, Szikra szerint már a Gyurcsány-kormány idején megjelentek olyan kezdeményezések, amelyek az önhibásságot, és így a „munkára nevelést” hangsúlyozták a munkanélküliséget kiváltó társadalmi és gazdasági körülmények helyett. Így például az Út a munkába program sem a valódi problémák megoldására, a modern iparágak meghonosítására, rentábilis munkahelyek megteremtésére és a közoktatás javítására irányult. Ehelyett az önkormányzatoknak kiadták a feladatot, hogy minél több embert foglalkoztassanak közmunkásként, és a közmunka elfogadásához kötötték az aktív korúak számára a segély folyósítását. Előre látható volt, a gazdaságtalan tevékenységek nem lesznek fenntarthatóak, és az önkormányzatok, plusz források és szakmai segítség hiányában nem lesznek képesek a képzetlen munkanélküli tömegek integrálására.

Ehhez képest az Orbán-kormány Nemzeti Munkaterve immár nyíltan vállalja a közösséget a Horthy-éra megoldásaival Szikra Dorottya szerint. (Orbánék a tervet egyébként villámgyorsan átnevezték „Magyar Munka Tervre”, mert az eredeti elnevezés Gömbös Gyula fasisztoid kormányprogramjára utalt volna.) Ráadásul a Magyar Munka Terv Szikra szerint nem párosul az integráció elősegítésének még azokkal az elemeivel sem, amelyeket az ONCSA-program tartalmazott. A kikényszerített és a lakóhelytől távol végzett fizikai közmunka, amely immár végzettségre való tekintet nélkül kötelező lesz, részben a korábbi közmunkaprogram szélsőséges folytatása, részben azonban új, az eddiginél keményebb, központosított rendészeti elemeket tartalmaz. A minimálbérnél kisebb összegért, megalázó körülmények között kell majd dolgoznia annak, aki munkanélküliként bármiféle állami támogatást remél – véli Szikra Dorottya.