"Jó okuk van kivándorolni" - interjú a kanadai magyar romákról

hvg.hu: Miért jött Magyarországra?

Sarah Villiger: Azért, mert az elmúlt években Magyarország lett az elsőszámú forrása a kanadai menedékkérőknek és bár jelenleg nem él egy magyar család sem a mi otthonunkban, sokakkal dolgozunk együtt: segítünk nekik hivatalos ügyeket intézni, iskolát, munkát találni, közösségi programokat szervezünk. Egyszerűen az volt a célom, hogy többet tanuljak a magyarországi romákról. Találkozni, beszélni akartam az itteni emberekkel és tapasztalatokat szerezni a romák kilátásairól.

hvg.hu: Pár napja van hazánkban, elég idő ez arra, hogy átlássa azt az összetett folyamatot, ami a romák helyzetét Magyarországon meghatározza?

S.V.: Elég volt ahhoz, hogy többet tanuljak, lássak és halljak a Magyarországon élő romákról. Bár korántsem teljesek, mégis úgy érzem, hogy az ismereteim határozottan mélyebbek, mint ezelőtt. Amikor megérkeztem és találkoztam Budapesten élő emberekkel, akik romákkal foglalkoznak, úgy tűnt, hogy itt minden rendben van. Szép és kellemes a város, az emberek sokfélék, furcsa volt belegondolni, hogy több ezren döntenek úgy, hogy máshol próbálnak szerencsét. Aztán találkoztam Budapesten, Gyöngyöspatán, Monoron és Csongrádon élő romákkal és nem romákkal is. Voltam a Phiren Amenca szervezetnél Budapesten és találkoztam egy jezsuita lelkésszel, aki roma egyetemi hallgatókkal foglalkozik. Voltam Monoron a Máltai Szeretetszolgálatnál. De elmentem egy május elsejei Jobbik rendezvényre is a Hajógyári Szigeten. Azt tapasztaltam, hogy a romák nagyon szegény körülmények között élnek. Tudom, hogy ezeken a területeken a szegénység nem csak a romákat érinti, a szerény gazdasági környezet és a munkalehetőségek hiánya hatással van a nem romákra is. Azonban a nyomor a cigánytelepeken nyilvánvaló és drasztikus a különbség az életkörülményeik tekintetében, ezek lényegesen rosszabbak, mint akár néhány házzal arrébb, a város vagy falu többi részén.

hvg.hu: A magyarországi romák helyzetének értelmezéséhez egy legalább 20 éves folyamatot szükséges áttekinteni. Ez mennyire sikerült?

S.V.: Sokat tanultam a romák történetéről, főként az elmúlt húsz évről és arról, hogyan jutottak el idáig. A rendszerváltással végbement az üzleti élet privatizációja, sok cég külföldi tulajdonba került, sok gyárat bezártak, munkahelyek szűntek meg, ami keményen sújtotta a roma lakosságot, ugyanakkor kialakultak a szociális ellátó rendszerek is. Talán nagyobb rálátásom lett a politikai háttérre, hogy az előző szocialista kormánnyal szembeni, széleskörű elégedetlenség vezetett a szélsőjobb megnövekedett támogatásához. Ugyanakkor úgy ítéltem meg, hogy a szélsőjobb romaellenessége félelmetes környezetet teremt és szorongást vált ki a roma közösségekben, ha vannak etnikai alapú gyilkosságok és megfélemlítő, demonstratív tüntetések, mint amiről Gyöngyöspatán beszámoltak.

A romagyilkosságok tárgyalásán - a kanadai szakértő szerint félelemben élnek a magyarországi romák

MTI / Máthé Zoltán

hvg.hu: Mit tapasztalt a Jobbik május elsejei rendezvényén?

S. V.: Nem éreztem kifejezetten roma-ellenesnek, bár sok mindenről lemaradtam a nyelvi hiányosságok miatt, az egyik ismerősöm pedig figyelmeztetett, hogy semmiképp se roma emberrel menjek. De alapvetően az volt a benyomásom, hogy ez egy határozottan hazafias, inkább népszerűsítő rendezvény volt, zászlókkal, lovakkal és szórólapokkal. És bár minden korosztály jelen volt, alapvetően az látszott, hogy rendkívül sikeresek abban, hogy elérjék a fiatalokat.

hvg.hu: Februárban benyújtottak egy törvényjavaslatott Kanadában, a C 31-et, amelyik éppen a „kanadai menekült rendszer integritását” hivatott megőrizni, ahogyan azt  Jason Kenney, kanadai menekült- és állampolgárság-ügyi miniszter mondta a törvényjavaslat ismertetésekor. Egészen pontosan azt állította, hogy  „a kanadaiak nagyon büszkék a bevándorlási és menekültjogi programok nagylelkűségére és könyörületességére, ugyanakkor nem tolerálják azokat, akik visszaélnek ezzel a nagylelkűséggel és tisztességtelen előnyhöz akarnak jutni az országban.”

S.V.: Korábban is volt egy hasonló törvény, a C 11, amelyben minden fél megegyezett és reformokat hozott a menekült rendszerben, számomra ezért nem teljesen világos, miért volt szükség erre az új törvényre. Bár a kormány egyértelműen nem mondja ki, sokan úgy gondolják, hogy a törvénymódosításra azért került sor, mert nemrég két csónak érkezett menekültekkel Kanadába. Bár csak egy maroknyi emberről van szó, a média mégis úgy kezelte az esetet, mint egy aránytalanul nagy válságot. Az igazán újszerű és szerintem veszélyes eleme a C 31-nek, hogy a minisztert hatalmazza fel arra, hogy meghatározza, melyik ország biztonságos és melyik nem. Ezzel a kétszintű rendszerrel még nehezebb lesz a menekültek számára, hogy tisztességes eljáráshoz férjenek hozzá, hiszen így is megnehezíti a dolgukat az, hogy általában nem tudnak ügyvédet fogadni, akire az eljárás lebonyolításához szükségük van.

hvg.hu: A miniszter állítása vonatkozhatott a magyarországi romákra? Milyen változásokat hozhat a törvénymódosítás számukra?

S.V.: Ha ezt a törvény életbe lép, feltehetően még ezen a nyáron, Magyarországot valószínűleg biztonságos országként fogják számon tartani. Ez azt jelenti, hogy bárki, aki Magyarországról származik és menekültstátuszt kér, annak sokkal gyorsabban fog lezárulni a menedékkérelmi eljárása, és ez befolyásolja az elbírálás hatékonyságát és azt is, hogy tud-e ügyvédet szerezni, össze tudja-e gyűjteni az összes bizonyítékot és azt, hogy az esetét teljesen és kielégítően átvilágítsák. A biztonságos országból érkező menedékkérő nem is fellebbezhet, ha a hatóságok úgy döntenek, hogy nem kaphatja meg a menekült státuszt. Röviden a C 31 azt jelenti, hogy a kanadai menekült rendszer valószínűleg még zártabb lesz majd a magyarországi romák számára és még kevesebben kaphatnak közülük menekült státuszt.

hvg.hu: Eddig hányan kapták meg?

S.V.: Tavaly az elsőszámú forrás volt Magyarország, 4000 roma menedékérővel. Nem tudom, közülük pontosan hányat küldenek vissza, nagyjából 20 százalékuk marad.

hvg.hu: Magyarországon kívül hányan és honnan érkeztek még Kanadába?

S.V.: Összesen 23 ezer menedékkérő érkezett tavaly Kanadába, a világ minden tájáról: Koszovóból, Afganisztánból, Kolumbiából, Irakból, afrikai országokból, Kínából, a világ minden tájáról.

hvg.hu: Mi a helyzet a sztereotípiákkal? Hogyan látják a magyar romákat a kanadaiak?

S.V.: A magyarországi romák ügye határozottan jelen van a médiában is, és nem csak a menekültek ellátásában közreműködő szervezeteket foglalkoztatja, bár őket kicsit jobban. Mi is nemrég szerveztünk beszélgetést a romák kanadai, új helyzetéről a Romero Houseban, ahol vendégünk volt Horváth Aladár, a roma polgárjogi aktivista is, tehát napirenden van a téma. Az emberek nagy része azt gondolja, hogy a magyarországi romák elsősorban gazdasági okok miatt jönnek. De most még minden esetet külön-külön kezelünk, mivel nem mindenki van biztonságban egy biztonságosnak nyilvánított országban, és ugyanígy nem mindenki van veszélyben, egy kívülről nézve veszélyes országban. Nem gondolom, hogy nagyon erős sztereotípiák lennének, legalábbis még nem. Sokan tudják, hogy kik a romák, bár sokan úgy gondolnak rájuk, mint zenészekre vagy mint kóbor népre, akik vándoroltak egész Európán keresztül és sehol sem telepedtek le igazán, de azt nem tudom megmondani, hogy a nagy többség mit gondol a romákról.

hvg.hu: És ön mit gondol?

S.V.: Nehéz kérdés ez, de azt gondolom, hogy jó okuk van kivándorolni. Sok minden megalapozza azt, hogy úgy döntsenek, jólétben akarnak élni és a gyermekeiket is így akarják felnevelni, ezek elsősorban gazdasági szempontok, mivel olyan területekről jönnek, ahol egyáltalán nincs munkalehetőség és a gyerekek nem férnek hozzá a megfelelő oktatáshoz. Vannak olyanok is, akiket megfélemlítettek, ezért nem akarnak visszajönni Magyarországra, de sokan egyszerűen a munkalehetőségek, a biztosabb jövő miatt jönnek. De ez a többi menekültkérő-csoportra is igaz.

hvg.hu: Kikérdezik a Romeroba érkező romákat, hogy miért Kanadát választották?

S.V.: Mi a Romero Houseban nem kérdezünk, hanem segítünk. Együtt élünk velük, az önkéntesek és a menedékkérő családok, ez egy különleges közösség.  Nem a múltjuk érdekel, hanem a jövőjük. A történeteiket a rendőrségnek és a hatóságoknak kell elmesélniük, akik ez alapján döntik el, hogy jogosultak-e a menekült státuszra vagy sem. Ha igénylik, hogy megbeszéljék a problémáikat valakivel, természetesen van egy állandó pszichológusunk, aki a rendelkezésükre áll és a feldolgozást, beilleszkedést segítik a közösségi programjaink is.

hvg.hu: Ön mit fog mondani, ha visszamegy, mi a helyzet a magyarországi romákkal?

S.V.: Azt gondoltam, lesz még pár napom átgondolni ezt, mire hazaérek. Nem szeretnék elhamarkodott következtetéseket levonni. Most úgy látom, hogy a roma lakosság különböző akadályokkal szembesül a társadalmon és az azt működtető rendszereken belül is. Azt hiszem, a romák egyszerűen csak békében akarnak élni, félelem és megbélyegzés nélkül. Vannak dolgok, amiket a nem-romáknak kellene megtanulniuk a romáktól, ugyanúgy, ahogy a romáknak is meg kellene tanulniuk dolgokat a nem-romáktól. Ahogyan az egyik itteni telepen megfogalmazták: „csak egy jövője van Magyarországnak – vagy békében élünk, vagy nincs jövő.” Egészen biztos, hogy nem végeztem minden szempontból kielégítő vizsgálatot ezekben a napokban, nem találkoztam például politikusokkal, kormányzati szervekkel. Ahhoz, hogy megalapozott következtetéseket tudjak levonni, több időre van szükségem és folytatnom kell a tapasztalatszerzést és a párbeszédet.