„Nem tudjuk, melyik álláspont erősödik meg” – vallotta be az érettségi rendszer jövőbeni változásáról Pongrácz László, az Oktatási Hivatal Közoktatás-értékelési Programok Főosztályának vezetője egy hétfői, pedagógusoknak rendezett konferencián. Minden esetre nem tartotta lehetetlennek a felvetést, hogy 2016/17-től mégis visszahozzák az egyszintű rendszert, vagy esetleg teljesen új szisztémát alakítanak ki a döntéshozók. Egyben pedig megerősítette, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és más kutatóműhelyek is dolgoznak különböző elképzeléseken. De láthatóan kínban volt, hogy mit mondhat, illetve mit állíthat a tanárok előtt a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet által szervezett „Állandóság és változás közoktatásunkban” című tanév végi konferencián.

Miközben az elmúlt években a Hoffmann-adminisztráció teljesen átrajzolta a közoktatás rendszerét, és hasonlóan radikálisan próbált belenyúlni a felsőoktatásba is, az érettségi vizsgarendszerben csak kisebb súlyú intézkedések történtek. Csökkentették például azoknak a tárgyaknak a számát, amelyekből tehető érettségi, valamint limitálták az előre hozott érettségi lehetőségét.

Matematikaérettségi 2014-ben

Túry Gergely

A pedagógusok ugyanakkor egy sor újításra rákérdeztek, olyasmire, amiről hallomásból már értesültek. A számítógépes érettségiztetés bevezetésére a közeljövőben Pongrácz szerint nem lesz meg az infrastruktúra (pedig a papírformátum letudása egy csomó átkonvertálástól szabadítaná meg az adminisztrációt). És szerinte a kettes határát sem módosítják ötven százalékra. Az elmúlt években már húsz százalékról huszonötre emelték fel a bukás határát, amit Pongrácz úgy kommentált, hogy „a görbe ugyanaz maradt, csak kicsit többen fognak megbukni”, de még „így is kifejezetten alacsony a bukások száma”.

A vizsgarendszer vizsgája

A kétszintű érettségi 2005 óta van érvényben (eddig 20 vizsgaidőszak – tavaszi, őszi – ment le). Míg a régi érettségi rendszerben még az eredményeket sem rögzítette központi adatbázis, így statisztikai vizsgálatokat sem lehetett végezni, az új rendszerben szoftver segítségével tárolnak minden érettségivel kapcsolatos adatot, ezzel könnyítve az analízist. Az Oktatási Hivatal el is készítette az érettségi vizsgarendszer elemzését a 2009–2012-es évekre vonatkozóan, melynek teljes szövegét később hozzák nyilvánosságra, Pongrácz azonban szemezgetett belőle.

A 2009–2012 közötti érettségi vizsgarendszer vizsgálata megállapította, hogy a tesztek mérésmetodológiai szempontból helyesen vizsgálják a kompetenciákat. Pedig a feladatlapok elkészítése és az érettségi között szükség lenne próbamérésre, de Pongrácz szerint „az is nagy erőfeszítés, hogy az éles feladatsor ne szivárogjon ki”. (Igaz, hozzátette, ez azért nem általános jelenség, legutóbb 2005-ben került ki feladatsor). Az Oktatási Hivatal munkatársa szerint „a tételkészítő bizottságok megnyugodhatnak”, mivel a kiejthetetlen nevű reliabilitási mutató a legtöbb esetben 0.8 pont felett áll, tehát a feladatlapok a statisztika szerint jól működnek mérésmetodikailag.

Idén először ráadásul az, aki emelt szintből jelentkezett, kitölthette a középszintű tesztet is. Ezzel ugyan csak kevesen éltek (például angolból 277, magyarból 107, matekból 199 diák), de végre összehasonlíthatóvá válik, hogy ugyanaz a diák, ugyanabból a tárgyból mire jutott két különböző szintű vizsgával – illetve kiderül, jól van-e belőve a két szint egymáshoz viszonyítva.

Az értékelési skálákat egyébként ebben a vizsgálatban is próbálták mérni (vagyis, hogy milyen különbség van a két szint, emelt és középszintű vizsgák metódusa között). Ez azért nehéz kérdés, mert ahány tárgy, annyiszor vizsgálható a két fokozat. Ahogy az sem könnyíti az összehasonlíthatóságot, hogy például matematikában az emelt szintű anyagot csak fakultációkon tanítják, míg más tárgyak esetében elvben mindenkinek mindent megtanítanak, csak ebből kevesebbet követelnek középszinten, mint emelt szinten (például történelemérettségi).

A pedagógusok megtartanák a 2005-ös rendszert

Bár a vizsgálat a pedagógusok véleményét is kikérte, a húszszázalékos válaszadási arány nem mondható kielégítőnek. Tizenegy érettségi tárgy oktatóit kérdezték meg, a legtöbb válasz matematikatanároktól érkezett (753), utánuk a magyartanárok adták a legtöbb választ (570). Mint kiderült, a felvételi szükségességének kérdésében a pedagógustársadalom erősen megosztott, ennek ellenére a többség (63 százalék) inkább helyesli, hogy az érettségi alapvető szerepet tölt be a felvételi eljárásban.

Míg a régi rendszerben arról kellett számot adni, amit egy adott intézményben megtanult a diák, most a követelmény meghatározott és mindenki számára egyforma – ezzel a pedagógusok háromnegyede egyetért. Pongrácz szerint a számok azt mutatják, „bevette a gyomra” a tanároknak a kétszintű érettségit.

A szóbeli vizsga kérdése is gyakran vita tárgya. Az egyik oldal azt képviseli, hogy legpártatlanabbul az írásbeli méri az objektív teljesítményt. A többiek a fejlesztendő verbalitást teszik a mérleg másik serpenyőjébe. Pongrácz szerint félő, a szóbeliség kiveszne az oktatásból, ha nem lenne vizsgakényszer, ami pedig csökkentené a középiskolai oktatásból kikerülő diákok egyetemi és munkaerő-piaci esélyeit. A vizsgálat alapján a pedagógusok 72 százaléka egyetért azzal, hogy a szóbelizés értéke a magyar vizsgarendszernek.

A két szint megítélésében is vannak véleménykülönbségek. Többségükben inkább helyesli, hogy emelt szinten a saját intézménytől független vizsga legyen, miközben a középszintet viszont inkább megtartanák házon belül.

Érettségi bizonyítvány 2006-ban

Fazekas István

Több okból sem lenne helyes a kétszintű érettségi megszüntetése 

Az egyszintű rendszer visszaállítása – azon kívül, hogy csökkenti a rendszer rugalmasságát – kétféle problémát okozhat, mondta Radó Péter oktatáspolitikai szakértő a hvg.hu-nak. Ha nem marad meg az érettségi felvételi vizsgának, akkor a felsőoktatás visszaszerzi a kontrollt a belépési követelmények fölött. Ez antidemokratikus és brutálisan túlterheli a gyerekeket, ráadásul gyakorlatilag megszünteti az érettségi követelmények visszaható szabályozó erejét, mert a vizsgának nem lesz komoly következménye.

A másik lehetőség, hogy megmarad az egységes iskolazáró-felvételi vizsga. Radó szerint ez azt a veszélyt rejti magában, hogy nem egységes minimumkövetelmények, hanem erősen értelmiségi, műveltségi követelmények alapján zajlik majd, ami könnyen kirekesztő eszközzé változtatja az érettségit. Ráadásul, mivel eddig csak az emelt szintű vizsga volt többé-kevésbé standardizált, ennek megszűnése („az érettségi visszaadása az iskoláknak”) megint csak igazságtalan, a gyerekek valós teljesítményét sokkal kevésbé tükröző eredményeket produkál majd.

Radó szerint, az eddigi változtatások közül azzal, amelyik az érettségi tárgyak számának csökkentésére irányult, egyet lehetett érteni, amennyiben időben értesülnek róla a diákok. A másik lényeges változás az előre hozott érettségi lehetőségeinek limitálása volt, ami viszont egyértelműen probléma. „Az érettségi hatalmas terhelés és stressz, az előrehozott vizsga lehetősége által biztosított rugalmasság lényegesen elviselhetőbbé tette a folyamatot a tanulók számára. Az érettséginek a tanulók tudását és nem a terhelhetőségét kell mérnie, ezért a rugalmasság csökkentése ellentétes a vizsga céljával” – magyarázta Radó.

Az oktatáspolitikai szakértő szerint minden változást kizárólag türelmi idő után és fokozatosan szabad csak bevezetni. „Aki belép egy középiskolába kilencedikben, annak pontosan kell tudnia, milyen feltételekkel fogja befejezni tizenkettedik végén. Ez teszi lehetővé, hogy az oktatás szereplői is alkalmazkodjanak, mert tudniuk kell, hogy mire kell felkészíteniük a gyerekeket” – véli Radó Péter.