Krimiket idéző izgalmak közepette, a levélszavazatokkal begyűjtött voksokkal nyerte meg a köztársaságielnök-választást Alexander Van der Bellen, a Zöldek jelöltje Ausztriában. Mindössze pár tízezer szavazat döntött.

Bár a nemzetközi sajtóban még hétfő reggel is arra a kérdésre keresték a választ, hogy Norbert Hofer, a populista-szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje miképp szerezheti meg egy közvetlen választáson a szavazatok ötven százalékát Európa legfejlettebb jóléti államában, de a vasárnapi második forduló legnagyobb meglepetése mégiscsak az volt, hogy a Zöldek jelöltje nyitottá tudta tenni az előzőleg már lefutottnak hitt meccset.

AFP

A korábbi feltételezésekkel szemben – miszerint Ausztria nem Franciaország, és itt nem működik semmiféle cordon sanitaire az FPÖ-vel szemben – mégiscsak sikerült vasárnap annyi szavazót mozgósítania a zöld Alexander Van der Bellennek, hogy ki tudta hozni a helyzetet fej-fej melletti küzdelemre. Pedig Hofer (35,05%) az első fordulóban 14 százalékpontot vert a Zöldek politikusára (21,34%). Ehhez képest az FPÖ-politikus a szavazatok 51,93 százalékával (1 937 863 szavazat), Van Bellen a 48,07 százalékával (1 793 857 szavazat) állt tegnap este – a levélszavazatok nélkül.

Márpedig előzetesen több mint 885 ezren kérték, hogy levélben adhassák le a szavazatukat, és közülük több mint 700 ezren a megadott határidőig éltek is ezzel a lehetőséggel. (Ebben benne van az a 38 931 osztrák, aki külföldön él.) Ez olyan sok szavazat, hogy a döntés hétfő késő délutánra, a levélszavazatok kiértékelésének időpontjára halasztódott, miközben azt lehetett sejteni, hogy a levélben szavazók között többségben lehetnek Van der Bellen támogatói.

Mennyire kínos az osztrákoknak?

Korábbi közvélemény-kutatásokból látszott, hogy Van der Bellen leginkább attól függően szerezhet új szavazatokat, hogy az osztrákoknak mennyire lenne kínos egy FPÖ-s köztársasági elnök. Ebből a szempontból Van der Bellen kifejezetten jól teljesített: a választási adatok szerint több mint 200 ezer választópolgárt az urnákhoz tudott vinni azok közül, akik az első körben nem szavaztak. Amellett pedig, hogy a szociáldemokrata Rudolf Hundstorfer szavazóinak a kétharmadát szintén meg tudta nyerni a második fordulóra, a független jelöltként indult nyugdíjas alkotmányjogász Irmgard Griss támogatóinak a többségét is ő happolta el: minden hét szavazóból nagyjából ötöt.

AFP / APA / Joe Kalmar

Mint ahogy Techet Péter hétfői publicisztikájában a hvg.hu-n leírta, Alexander Van der Bellenre inkább az egyetemet végzettek, a nők, a fiatalok, a városiak, az Európa-pártiak szavaztak, Norbert Hoferre inkább az érettségivel nem rendelkezők, a férfiak, a 35-59 év közöttiek, illetve a vidékiek. A részvétel meghaladta a 70 százalékot, ami azt jelenti, hogy a választás megmozgatta Ausztriát, ugyanakkor a leadott hárommillió szavazatnak kevesebb mint a fele (1,4 millió) érkezett olyan szavazótól, aki politikailag amúgy is valamelyik jelölttel szimpatizált volna – és nem politikai számításból vagy protestből adta le a voksát.

Váltani kellett

A történelmi nagykoalícióval, az osztrák kétpártrendszerrel szembeni ellenérzések nem először mutatkoznak meg Ausztriában, igaz, ilyen még nem volt, hogy a szociáldemokrata SPÖ és a konzervatív néppárti ÖVP jelöltjeire ilyen kevesen szavaztak volna, mint az első fordulóban – mondta a hvg.hu-nak Hunyadi Bulcsú, a Political Capital politikai elemzője, aki szerint a második fordulóra mindkét jelölt elvitte a szavazófülkékbe a saját szavazóit, de Van Der Bellen több szavazót tudott elhappolni azok közül, akik első körben még máshová ikszeltek.

Hunyadi szerint az első fordulóban csúfos vereséget szenvedő koalíciós pártok gyorsan reagáltak, megértették, nagyon másmilyen kormányzásra van szükség. Ennek volt jele Werner Faymann kancellár lemondása és az osztrák államvasutak (ÖBB) korábbi vezérigazgatójának, Christian Kernnek a megválasztása pártelnökké és szövetségi kancellárrá. A jóval dinamikusabb Kern politikai stílusváltással, határozott vízió meghirdetésével érkezett, fő céljai között a munkanélküliség csökkentését, a társadalmon belüli elégedetlenség letörését és az SPÖ nyitását nevezte meg. A kormányzáshoz való többség biztosított, így a 2018-as parlamenti választásokig a Kern-kabinet feladata, hogy bizalmat teremtsen a programjához, ahogy ezzel összefüggésben a baloldalnak is újra kell definiálnia magát.

Orbán, a példakép

Az FPÖ átütő szereplése Orbán Viktor politikájának fényében külön érdekes. A Szabadságpárt sok tekintetben mintának tekinti az Orbán-kormányt, és az FPÖ előretörése is Orbán szempontjából a kormányfő politikáját igazolja – és nem csak a menekültkérdésben. A sok szálon az FPÖ-höz kötődő kőkonzervatív-nacionalista egyetemista egyesületek (Burschenschaftok) egyike áprilisban Forradalom Magyarországon – Minta Ausztria számára? címmel tartott rendezvényt, melyre a Fidesz nem küldött képviselőket. Helyettük az ellenzéki Jobbik, valamint a Hatvannégy Vármegye Mozgalom képviselőinek kellett referálniuk arról, hogy hogyan lehet patrióta forradalmat véghezvinni Európában.

AFP / Joe Kalmar

Tavaly szeptemberben Orbán bécsi látogatásakor találkozott volna Heinz-Christian Strachével, az Osztrák Szabadságpárt elnökével, amitől végül az Osztrák Néppárt erőteljes jelzései miatt állt csak el. Orbán 2000-ben is az első európai kormányfő volt, aki az FPÖ kormányzati szerepvállalása miatti diplomáciai bojkottra fittyet hányva találkozott Wolfgang Schüssel néppárti kancellárral. Hunyadi szerint külön érdekes lesz, hogy a következő években hogyan alakul a magyar-osztrák viszony, ugyanakkor azt is várja, hogy az FPÖ még erősebben a politikai mainstream része lesz. Ennek történelmi lépcsője lett volna Hofer köztársasági elnöksége – de ha ez nem is valósul meg most, az eredményt tekintve akkor is földcsuszamlásszerű változások elé nézhetünk.