A bicskei menekülttáborban vehetett SIM-kártyát az egyik terrrorista

A párizsi merénylők hat darabot használtak abból a 200 ezer SIM-kártyából, amelyet egy magyarországi hajléktalan nevére vásároltak meg szervezett bűnözői körök. De ennél ijesztőbb, hogy a SIM-kártya már egy ósdi játékszer azokhoz a csatornákhoz képest, amelyeken a terroristák, szervezett bűnözői csoportok ma már képesek kommunikálni. Amit azonban a Terrorelhárítási Központ a belga és francia partnerek hathatós közreműködésével felderített, az csak a terroristák terepre szánt kommunikációja, ha úgy tetszik a bevetési egységek CB-rádiója.

RoamMobility

A Magyarországról elfuvarozott egyik terrorista, A. Ahmed, aki a bicskei menekülttáborban is tartózkodott. Itt forrásaink szerint probléma nélkül lehet SIM-kártyát vásárolni a megfelelő embertől. A SIM-kártyákat az angolul “burner phone”-nak nevezett mobiltelefonokban aktiválják, ezeket az akció résztvevői rövid ideig, célirányosan használják néhány létfontosságú hívásra, de ha a hatóságok nem tudják, hogy őket kell lehallgatni, nyomon követni, akkor könnyedén "radaron kívül" maradhatnak, amíg el nem jutnak a célpontig és végre nem hajtják a támadást.

Regisztrálni kell, de óriási kiskapu van

Bár a több százezer SIM-kártyának csak egy része származott a Telekomtól, a három mobilszolgáltatónak elküldött kérdéseinkre egyedül ez a cég válaszolt. Kommunikációs igazgatósága szerint kizárólag megfelelő azonosítást követően lehet a feltöltős Domino szolgáltatásra szerződést kötni, “bármely csatornán köti is az ügyfél a szerződést”. A „polcról levehető termékek” esetében, mint a Domino Quick és NetQuick, amelyek az ország több száz benzinkútján, újságárusoknál és számos kis üzletben is megvásárolhatóak, kicsit más a helyzet. Azonosításra itt is szükség van. A SIM-kártya aktiválásához egy azonosításra megadott hívószámot kell felhívni, ahol az ügyfélnek meg kell adnia adatait, köztük a lakcímét is, ezeket pedig a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) adatbázisában ellenőrzik. Ezután egy levelet küldenek az ügyfél lakcímére, amelyben lévő adategyeztető kód szolgáltatónak való visszaküldésével erősíti meg a szerződést az ügyfél. Ha ez bizonyos idő után nem történik meg, akkor letiltják a SIM-kártyát és a szolgáltatás nem elérhető az ügyfél számára.

Az aktiváláshoz viszont, ahogy írják, az adatok megadása szükséges, azt nem írják, hogy a levelezés is az aktiválás része. Érdekes is lenne, ha valakinek a postára kellene várnia ahhoz, hogy használjon egy szolgáltatást, aminek a lényege az azonnali rendelkezésre állás.

A személyes adatok birtokában tehát lehetőség nyílik rá, hogy valaki más adataival visszaélve vásároljon, bár ezeket a kártyákat nem sokáig lehet használni, hiszen a levélváltás után a Magyar Telekom letiltja azokat, ha nincs visszajelzés, de ez akár hetekbe is telhet.

“Jelenleg nincs olyan jogszabályi korlátozás Magyarországon, amely előírná, hogy egy ügyfél hány SIM-kártyával rendelkezhet, így ezt a szolgáltatóknak nem is feladatuk vizsgálni” - írták. Ez viszont hamarosan változhat.

A lehallgatások evolúciója

Egy a magyar hatóságok telefonlehallgatási módszereire rálátó forrásunk szerint ráadásul a bűnözők hiába dobják el használat után a SIM-kártyát, mert a telefon a következő használat során is bejelentkezik a legközelebbi toronyhoz és közli a telefon IMEI-, valamint a SIM-kártya INSI -számát, vagyis azonosítja magát, így össze lehet kötni a korábbi SIM-használattal. Amikor a bűnözők azt is el akarják kerülni, hogy ez kiderüljön, olyankor a telefont magát is ki szokták dobni a kártyával együtt, de ez már jóval nehezebben megoldható, ha valaki éppen országok között mozog.

A toronynak adott bejelentkezés egyébként cellaadatokat is közöl, olyanokat, amelyekből tudni lehet, hogy a szám használója éppen hol tartózkodik, Budapesten forgalmasabb helyeken akár 100 méteres pontossággal. Azért csak ennyire pontosan, mert ha egy torony túl nagy forgalmat bonyolít, a telefon automatikusan átugrik egy távolabbira.

A rendőrségnek sokáig csak külön szolgálati jegyre adták ki az IMEI- vagy az INSI-számokat a lehallgatásokhoz. Fordulat csak a romagyilkosságok után, 2009 körül állt be, attól kezdve már egy igénylés elég volt mindkét adat lekérésére és párosításuk könnyen megtörténhetett. A lehallgatás menete is változott, a leiratokban, a beszélgetés után hosszú idővel megkapott jegyzőkönyveket felváltotta a szoros lehallgatás, vagyis a nyomozók azonnali tájékoztatást kaptak, ha egy fontos telefonhívás megkezdődött és annak tartalmához is hamarabb hozzáfértek. 2002-2003 óta, a móri ügy nyomozásának folyományaként pedig már lehetséges az élőcsatornás lehallgatás is, melynek során maga a nyomozó hallja a beszélgetést. A lehallgatásokat persze szigorú ügyemenethez, bírói engedélyhez kötik, de sürgősségi elrendelés esetében lehetséges az azonnali kezdés 72 órás időtartamra, az engedélyt is azonnal be kell nyújtani, de nem kell bírói visszajelzésre várni. Ha a bíró elutasítaná a kérelmet a lehallgatást nem lehet bizonyítékként használni. Nyomozati szempontból viszont így is hasznos lehet, ha kiderül például, hogy hol adnak át másnap egy rakomány fegyvert, vagy hol találkozik két nemzetközi körözés alatt álló terrorista.

Nehéz lesz egy lépéssel előttük járni

És még mindig csak annál a verziónál tartunk, hogy valakik mobiltelefonnal kommunikálnak egymás közt, a másik fél telefonszámát tárcsázva. Hiszen bár a végeredményt tekintve hatásosnak bizonyultak, az Abdeslam-, vagyis sokkal inkább az Abaaoud-, de még inkább a Zerkani-csoport módszerei, ennél sokkal kifinomultabb csatornák is léteznek az európai sejtek és a szíriai központ közötti kapcsolattartásra, vagy a toborzásra. Mi a helyzet, ha valakinek a telefonjában még SIM kártya sincsen, hanem egy városi wifi hálózatra felcsatlakozva belép a titkosított csetszoftverben és álnéven kezdeményez beszélgetést a partnerével?

Az Iszlám Állam kommunikációs kézikönyvét nem sokkal a párizsi támadások után publikálta a Wired magazin. Ebben nem csak arra adnak tippeket a terroristáknak, külföldi sejteknek, hogyan tegyék biztonságossá és ellenőrizhetetlenné a kommunikációjukat, de konkrét programokat is ajánlanak nekik erre, köztük olyanokat is, amiknek még internetes kapcsolatra sincs szükségük.

Az anyag egészen részletesen tárgyalja már a Twitter használatát is, hogyan figyeljen arra a felhasználó, hogy csak az eredeti felületet használja, hogyan védje meg a hackerektől a fiókját. A kézikönyv említi a Blackphone-okat, olyan készülékeket, melyek kereskedelmi forgalomban megvásárolhatóak, de a titkosított Silent Circle operációs rendszert és hálózatot használják. Ez talán kicsit nehézkesebb, hiszen ilyenkor mindkét félnek rendelkeznie kell ugyanolyan készülékkel.

Alphr

3-400 méteren belül pedig még internetre és telefonhálózatra sincs szükségük a terroristáknak. A Firechat és a Tin-Can nevű programok lehetővé teszik, hogy ún. mesh-hálózaton keresztül egymás telefonját kommunikációs csomópontként használva bluetooth, vagy wi-fi technikával kommunikáljanak. Az eszközt számos tömegmegmozduláson alkalmazták már, többek közt Hong Kongban a 2014 októberi diáktüntetéseken, ahol így akadályozták meg, hogy a rendőrség előre tudja a tüntetők következő lépéseit. Ugyanezzel a módszerrel a terroristák is tudnak képeket és szöveget küldeni a kapcsolatuknak. A kézikönyv tartalmaz a biztonságos böngészéshez szükséges programokat is, mint a Tor nevű böngésző program, amivel a dark net, vagyis az internet rejtett szegmensébe lehet leereszkedni, ahol tökéletes, vagy majdnem tökéletes anonimitásban tudnak egymással kommunikálni. Ezen a felületen pedig újabb tippeket kaphatnak arról, hogyan tudnak még jobban rejtve maradni a hatóságok szeme elől.

Az Európában tevékenykedő terroristák számára tehát a SIM-kártyák már elsősorban az operatív eszközt jelentik és még így is komoly fejtörést okoznak szinte a kontinens összes szakszolgálatának és bűnüldöző szervének. A kontinensen folytatott tevékenységük többi része viszont az internet rejtett részein folytatódik, egyre kifinomultabb eszközökön keresztül.