kreko - nem ez a jóváhagyott interjú!!!!

„Nagyon nagy tétje van 2017-nek, az, hogy mi történik Magyarországon sokkal inkább az Európai és nemzetközi történéseken fog múlni, nem pedig azon, hogy a magyar politikai szereplők mit csinálnak” – mondja Krekó Péter, a Political Capital igazgatója. Egy konkrét példát hozva: a berlini terrorcselekménynek komolyabb politikai hatása volt itthon, mint annak a hírnek, hogy a miniszterelnök leendő dolgozószobáját és irodáit csaknem 4 milliárd forintból újítják fel.

Ennek egyik oka, hogy a kormány két éve másról sem beszél, mint a menekültválságról, holott előtte a bezárkózás, a külső hatások iránti érdektelenség volt a jellemző.

„Örvendezhetnénk, hogy milyen jó, hogy végre többet beszélnek a külpolitikáról, de arról is ugyanabban a hazug, propagandisztikus és egyébként rendkívül erősen ideologikus keretben hallunk, mint ahogy a belpolitikai szereplők dolgairól.”

Új tengely alakul

Orbán Viktor nemzetközi szinten teljesen máshogy politizál, mint ahogy azt a hivatalos pozíciója indokolná. Míg a Fidesz az Európai Néppárt sokszor viszonylag konformista tagja, addig Orbán Viktor egyre nyíltabban támadja az európai középjobboldal szereplőit, köztük Angela Merkelt, és egyre nyíltabban támogatja a szélsőjobboldali párokat, amelyek négy politikai csoportosulással odébb ülnek az EP-ben. Európában alapvetően a szélsőjobboldali erők képviselik ugyanazt, amit itthon Orbán Viktor.

A tavalyi év nemzetközi politikai szempontból abszolút Orbán Viktornak kedvezett, gondolhatunk a Brexitre, Putyin – pontosabban pártja – kétharmados választási győzelmére, Trump amerikai elnökké választására vagy Orbán Viktor miniszterelnök egyik legkomolyabb európai kritikusának, Matteo Renzi olasz miniszterelnöknek a lemondására – mondja az elemző. Diplomáciailag a magyar kormány sokkal inkább biztonságban érezheti magát, az eddiginél erősebb szövetségesei vannak.

„2016 egyértelműen olyan politikai tendenciákat mutatott, amik az Orbán által vizionált új – valójában szerintem inkább régi nosztalgiára építő – politika megerősödését igazolják. Egyfajta új tengely van kialakulóban.”

A populizmus szinten marad, vagy erősödik?

2017 nagy kérdése, hogy folytatódik-e a populista erők előretörése, ami magával hozza a hagyományos, mainstream politikai szereplők háttérbe szorulását, a politikai korrektség felépített ellenségével szembeni küzdelmet, a menekültügyben a bezárkózást választó hozzáállást, és a Putyin politikáját megértő álláspontot.

Az, hogy a populizmus előretörése, vagy akár csak szinten tartása önmagában jó vagy rossz, már politikai ízlésbeli és értékrendbeli kérdés, de

„olyan változások zajlanak le, amelyek összességében a hagyományos, liberális demokratikus elveket inkább háttérbe szorítják, illetve a nemzetközi konfliktusokat erősítik” – mondja Krekó Péter.

A populista erők több választáson is előretörhetnek – akár a cseh, akár a holland voksoláson, de komoly kérdés, hogy a szélsőjobboldali Marie Le Pen megnyeri-e a francia elnökválasztást.

„A jelenlegi előrejelzések szerint erre kicsi az esélye, de láttuk, mi történt Trumppal.”

Ha nem ő, hanem a mérsékelt konzervatív Francois Fillon nyer, akkor is rendpártibb, bizonyos szempontból euroszekptikusabb és oroszbarátabb politika jön Franciaországban.

Az euróra nézve pedig az olasz választásnak lesz komoly hatása: ha az Öt Csillag Mozgalom nyer, újratárgyalja az államadósságot.

Magyar szempontból a legfontosabb kérdés, hogy ki lesz a német kancellár. Krekó azt nem meri megjósolni, hogy Merkel megőrzi-e pozícióját, miután a kancellár népszerűsége régóta erodálódik, és a berlini terrortámadás sem tett jót megítélésének és politikájának – bár egy friss kutatás szerint a németek épp nem Merkelt hibáztatják -, az azonban biztosnak tűnik, hogy ha Merkel marad is, nagyobb koalícióba kényszerül. Viszont egy Angela Merkel kancellár – Martin Schulz külügyminiszter párosítás okozhat kellemetlenséget Orbánnak. Vagy még az sem, hiszen a korábbi tapasztalatok alapján a nemzetközi kritikát is a maga javára tudta fordítani itthon.

Putyinizálódunk

A politológus szerint a konfliktusait, szenvedéseit, küzdelmeit, megosztottságát nézve kísérteties a hasonlóság Putyin és Orbán ellenzéke között, annyi különbséggel, hogy az orosz választáson a valódi, demokratikus ellenzék – a rendszer hathatós közreműködésével - be sem került a parlamentbe.

„Magyarország még nem tart ott, mint Oroszország, de az illiberális rendszerek jellemzője, hogy hülyét tudnak csinálni a saját ellenzékükből. Olyan játékszabályokat alakítanak ki, amiben nem lehet igazán hatékonyan és komolyan politizálni. Ezt már évek óta látjuk Magyarországon is, bár ezzel a baloldali ellenzéket nem akarom felmenteni, mert nyilván ebben nekik is komoly felelősségük van.”

Krekó szerint feltehető az a kérdés is, hogy vajon abba az irányba megyünk-e, ahol a parlamentben ülő ellenzék kompromisszumot köt a hatalommal azért, hogy megtarthassa pozícióját.

„Az én válaszom erre igen.”

Az látszik, hogy annak az ellenzékinek lehet kicsit nyugodt élete, aki nem konfrontálódik a kormánnyal, nem okoz neki „komoly fájdalmat”. Mikor erre az elvárásra valaki rácáfol – mint a Jobbik az Alaptörvény-módosításnál -, jön egy egészen elképesztő személyeskedő és zsigeri indulatokra épülő gyűlöletkampány, ami szintén egy új elem.

Ráadásul Krekó szerint ez a jövőbeli politikai szereplőknek is erős figyelmeztetés: ha valaki Orbán ellen akar politizálni, mérlegelnie kell, hogy akar-e a magánéletéről szóló hazugságokat látni a TV2-n vagy máshol, vagy inkább egy nyugodtabb, szakmai életre vágyik. Az elemző szerint ez a fajta elbizonytalanítás, megelőző csapássorozat csak erősödni fog.

Nincs jobb

Orbán már lejátszottnak tekinti a 2018-as választást, ahogy a magyar baloldal is – mondja Krekó Péter, aki szerint nagyon kicsi az esély arra is, hogy a Jobbik valódi kihívója legyen a Fidesznek. A két párt támogatottsága közti olló nagyon kinyílt, Európában a Jobbik az egyetlen szélsőjobboldali párt, amelyik nem tudott profitálni a menekültválságból, sőt, áldozata annak. Ellenzéki pozícióból nem tudta, és a mérséklődés közepette valószínűleg nem is akarta tromfolni Orbánt, azt viszont nem nagyon lehet elképzelni, hogy a politika gyorsan visszazökken egy unalmasabb kerékvágásba, ahol már nem a migránsválságról és nemzethalálról szól minden, hanem azokról a szakpolitikai ügyekről és a korrupcióról, amiről a Jobbik beszélne.

„A Fidesz politikájának mérsékeltebb megfogalmazására a mostani politikai keretek között nagyon nagy fogadókészség és igény a választók részéről nincs.”

A Jobbik ráadásul nemzetközileg is máshova igazodna, mint a Fidesz most. Ha az Orbán-vízió jön be, a Jobbik még inkább teret veszít.

Azt nem látja, mi lehet az a típusú botrány, ami kizökkenti a politikát a mostani kerékvágásból. Nincs az a korrupciós ügy, ami változást idéz elő a választóknál – elég csak a Pharaon, Mészáros vagy Rogán ügyekre gondolni -, az uniós konfliktusokból is inkább profitál Orbán, és bizarr módon még az uniós források megvonása sem hat a kormány népszerűségére, holott ebbe Romániában vagy Bulgáriában kormányok buknak bele.

„Ez nem azt jelenti, hogy Orbán Viktor és kormánya iránt a magyarok túlnyomó többsége az extatikus módon lelkesedik, hiszen a választók jelentős része látja, hogy a kormány korrupt, hogy sok szakpolitikai kérdéssel nem tud vagy nem akar mit kezdeni, ám mégis úgy gondolják, a jelenlegi politikai palettán ők képesek az országot vezetni.”

Amíg fennmarad az Orbán által oly sikeresen szított háborús hangulat az EU-val, a menekültekkel és a liberális nyugattal szemben, addig másra kevésbé is lesznek fogékonyak a magyarok. Pont úgy, mint Oroszországban, ahol ráadásul még recesszió is van.

„Egy ilyen nacionalista, nemzetvédő, apokalipszist vizionáló szimbolikus politika teljesen háttérbe tudja szorítani a materiális szempontokat. Nem igaz, hogy mindenki a zsebére hallgat, mikor szavaz, ám cinikus módon Orbán a szavazatokat is felvásárolja például az adócsökkentéssel.”

A nagy szerepálom

Miután tehát Orbán már lefutottnak gondolja a következő választást, a politikai ambíciója messze túlmutat Magyarországon – mondja Krekó Péter, aki szerint ez a miniszterelnök tusnádfürdői beszédéből világosan látszik.

„Orbán gyakorlatilag bejelentkezett európai politikusként. Nagyon tudatosan, interjúkkal, lefordított Youtube videókkal, nemzetközi szereplésekkel építi magát. Szerintem komolyan gondolja, hogy Európában egy erős, hivatalos vagy nem hivatalos vezető lehet, de azt sem tartja kizártnak, hogy ő legyen az Európai Tanács következő vezetője.”

Az elemző szerint korai megmondani, hogy valóban lehet-e uniós vezető Orbánból, az azonban szerinte biztos, hogy hogy a magyar miniszterelnök politikaformáló szereplővé vált az EU-ban, az általános megítélése javul, az európai radikális jobboldal pedig egyenesen a hősének tekinti.