A választások közeledtével egyre durvuló politikai kampányokban kulcskérdés lesz, ki közszereplő, és aki az, meddig köteles tűrni az akár a magánéletét is célba vevő lejárató akciókat.
Juhász Gábor
Mindenki beszél róla, de senki sem tudja, hogy ki az?! A jogi találós kérdés megfejtése: a közszereplő. A magyar törvények nem adnak ugyanis pontos meghatározást, hogy kik tartoznak ide. A 2003-as ügynöktörvény az egyetlen, amely pontos meghatározással él. E szerint közszereplő „az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította”. Csakhogy a szöveg azt a megszorítást is tartalmazza, hogy ez a meghatározás „e törvény vonatkozásában” kötelező, tehát más jogterületen nem.
Bonyolítja a helyzetet, hogy az új, 2014-es polgári törvénykönyv (Ptk.) nem is ezt a fogalmat használja, hanem közéleti szereplőkről beszél – anélkül, hogy meghatározná ezek körét. Nem véletlenül mondta ki a Kúria egy büntetőügyben 2015-ben, hogy „a közszereplő fogalmát – speciális, büntetőjogi értelemben – jogszabály nem határozza meg. A fogalom nem azonosítható a polgári jogban ismert úgynevezett nyilvános közszerepléssel, illetve közéleti szerepléssel”, de az ügynöktörvény meghatározásával sem. Vagyis tulajdonképpen most úgy áll, hogy vannak nyilvánvalóan közszereplők – mondjuk a kormány tagjai vagy a parlamenti képviselők –, de a teljes kör a bírói gyakorlat alapján, egyes döntések révén fokozatosan rajzolódik ki. Ez részint szándékos: már a Ptk.-koncepció megfogalmazásánál is úgy vélték a szakjogászok, az esetek sokszínűsége nem engedi meg általános személyi kör meghatározását.
Legutóbb például Habony Árpád próbálkozott azzal, hogy az őt az „Ők lopnak” plakátjaival pellengérre állító Jobbik elleni perben bírósággal mondassa ki, hogy nem közszeplő. Elbukott, első fokon kimondták, hogy igenis az, bár semmilyen közpénzes állása, megbízása sincs. „Nem attól közszereplő valaki, hogy a nyilvánosság elé lép, hanem hogy olyan tevékenységet végez, ami azzá teszi” – szögezte le az ítélet szóbeli indoklása. Habony már korábban is járt hasonlóan, ezért jogi taktikát változtatott. Nem azért citálta bíróság elé a Jobbikot, mert óriásplakáton azt állították róla, hogy lop, hanem azért, mert az engedélye nélkül használták fel a képmását, s ezzel szerinte megsértették a személyiségi jogait. Kacifántos érvelésében Habony ügyvédje azzal próbálkozott, hogy kormánypárti médiakampányokban kulcsszereplő ügyfele nem annyira közszereplő, hogy kirakják a politikai plakátokra.
Hogy valaki közszereplő vagy közéleti szereplő-e, azért nagyon fontos, mert a Ptk. szerint személyiségi jogainak szűkebb a védelme, mint az egyszerű állampolgárnak. Az éppen hatalmon lévők őket szolgáló politikai menedékként tekintenek a személyiségi jogokra, ezért általában a szűk körű meghatározást szeretnék elérni, az ellenzék meg a nagyobb nyilvánosság híve. Utóbbi a személyi kört is bővítené, és azokat a témákat is szaporítaná, amelyekben a közszereplők tűrni kötelesek, amikor számukra nem kedvező információk látnak napvilágot róluk.
Kósa Lajos fideszes frakcióvezető például a Habony-ügyben jogászkodott az ítélet előtt. „Habony Árpád nem közszereplő, akinek az arcképével visszaélni tilos. (...) mindenkit lebeszélek arról, hogy a nem közszereplőknek az arcképével visszaéljen” – mondta a politikus. Néha egészen arcátlan jogi próbálkozások is előfordulnak. Az egyik kormánypárti helyi politikus például azért perelt, mert ellenfele azt a kijelentést tette róla, hogy mint „az előző pártrendszer erőszakszervezetéhez tartozó, később fideszessé lett képviselőnek” nincs erkölcsi alapja őt bírálni. A keresetében azt kérte, állapítsa meg a bíróság, hogy az ellenlábas nyilatkozata, amely szerint ő az előző pártrendszer erőszakszervezetéhez tartozó, később fideszessé lett képviselő, jogsértő. „A politikai szereplő politikai múltja nem magánügy. Azt, hogy ez akár közbeszéd tárgya legyen, a politikai szereplőnek tűrnie kell” – mondta ki ennek kapcsán a Gyulai Törvényszék 2015-ben.
Meglepetés érheti azonban azokat, akik azt hiszik, hogy ha nincs közfunkciójuk, állami megbízatásuk, akkor már nem is eshetnek a közéleti szereplők körébe. Egyre inkább az a felfogás nyert teret a jogi gyakorlatban, hogy az érintett saját szerepfelfogásától, valós tevékenységétől függ, hogy ő közéleti szereplő-e. Ha valaki blogger, aki politikáról ír, vagy művész, tudós, aki közéletről nyilvánít rendszeresen véleményt, éppen úgy ebbe a körbe eshet, mint a választott politikus. Sőt egy tévéceleb is közéleti szereplő, mert önként vállalta, hogy kiteszi az életét a nézők kíváncsiságának. Ezekben az esetekben inkább csak az kérdés, hol húzódik a rájuk vonatkozó tűréshatár. A hozzátartozók esetében is mozgó ez a jogi kerítés és a politikusok álláspontja is. Gyurcsány Ferenc (DK) a felesége, sőt a gyerekei vagyonnyilatkozatát is közzétette, míg az MSZP-s Botka László azzal védekezett, amikor az általa is használt terepjárót kérték rajta számon, hogy az a feleségéé.
Az AB közbelép |
A Fidesz–KDNP által uralt parlament szűkre akarta szabni a közéleti szereplők bírálhatóságát az új Ptk.-ban, de ez még a kormánytöbbséggel szemben finoman szólva se ellenséges Alkotmánybíróságon sem ment át 2014 márciusában. „A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja” – áll a Ptk-ban. A kormánytöbbség azonban még egy megszorítást is szeretett volna a szövegben tudni: hogy a korlátozás mögött „méltányolható közérdeknek” kell állnia. „Ez a feltétel már a szólás- és sajtószabadság indokolatlan korlátozásának minősül”, ezért alaptörvény-ellenes – mondták ki 8:7-es többségi döntéssel az alkotmánybírák a törvény felülvizsgálatakor Szabó Máté, az alpvető jogok biztosa indítványára. A testület kormányhoz húzó kemény magjához tartozók különvéleményeket fogalmaztak meg. A „többségi határozat a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatra alapozza az érdemi döntést. (...) ezen korábbi alkotmánybírósági határozatok aktualitása, illetve a jelen ügybeni relevanciája álláspontom szerint erősen megkérdőjelezhető” – szögezte le az MDF-es igazságügy-miniszterből lett Fidesz-képviselővé majd alkotmánybíróvá tett Balsai István, és csatlakozott hozzá Szívós Mária is. Juhász Imre azt fűzte hozzá, hogy „a többségi határozat egyik sarokpontja, hogy a közéleti szereplők személyiségi jogvédelme esetén az alkotmányos védelem középpontjában a közügyek megvitatása során kifejtett vélemények állnak, nem pedig a véleménynyilvánítással érintett személyek emberi méltósága. Ezzel a megállapítással nem tudok egyetérteni.” A médiahatalmakról értekező Lenkovics Barnabás óvatoskodott, és olyan szabályt akart, amely biztosítja, hogy „a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága ne torzulhasson szabadosságba, ne fordulhasson a visszájára”. Pokol Béla úgy vélte, hogy a megsemmisítés helyett „megfelelőbb lett volna, ha a határozat a bírói jogalkalmazás felé egy alkotmányos követelmény rögzítésével a »méltányos közérdek« nyitottságát oly módon szűkíti, hogy tartalmilag ezt mint a nyilvánosság előtti szólás közügyekkel összefüggésének intenzitását definiálja”. Salamon László az előzőnél is tekervényesebb mondatfűzésű érvelése szerint pedig a közéleti szereplők AB által is „megerősített fokozott tűrési kötelezettsége, bírálhatósága sem értelmezhető oly mértékben kiterjesztően, ami lehetővé és alkotmányosan igazolhatóvá tenné, hogy a közügyek szabad vitatása keretében a közéleti szereplők személyiségi jogai anélkül, hogy a közérdek mást indokolna, ne részesüljenek másokkal azonos védelemben”. |
Márpedig a tűréshatárok meghatározása kulcskérdés manapság, amikor tombol a kormányoldali lejárató kampány, és közeledik a parlamenti választás. Viszonylag egyszerű a fő szabályt felvázolni, hiszen nyilvánvaló, hogy minél magasabb valakinek a közfunkciója, vagy bármi más módon kiugró befolyása van a közügyekre, annak a legszűkebb a védett magánszférája. A helyzet gyorsan változhat azonban, így aztán akár hétről hétre át kell rajzolni ezeket a határokat. Tavaly novemberben például 5,7 millió forint sérelemdíjat ítélt meg a bíróság Spéder Zoltán milliárdosnak a Tv2-s Tények róla készített lejárató riportja miatt. Az Andy Vajna-féle tévétársaság arra hivatkozott, hogy fontos közügyek feltárása érdekében kutakodtak a bankár körül, de például Spéder családjára, egészségi állapotára is minősíthetetlenül személyeskedő megjegyzéseket tettek. Ma már akár nagyobb összeget is kiszabhatnának, hiszen az üzletember közéleti szereplősége halványul, számos üzleti érdekeltségét eladta, köztük a nagy olvasottságú hírportálját, az index.hu-t is. De ugyanez vonatkozik mondjuk egy parlamenti exképviselőre, aki a mandátuma elvesztése után visszavonultan él.
A mostani jelek arra mutatnak, hogy a 2018-as választási korteskedés nemcsak keményebb politikai csatákat hoz, de minden eddiginél aljasabb is lesz. A hajrában hamis hírek özönét vetik majd be, előre belekalkulálva az elbukott pereket. A kampánytervezőknek ugyanis a politikai nyereség sok pénzügyi veszteséget megér. Majd egy év azonban még van arra, hogy kirajzolódjon az a határ, amely kellően tág teret ad a közügyek szabad vitathatóságának, beleértve a nem lényeges tévedések és személyeskedések jogát is, ugyanakkor – különösen a magánéleti ügyekben – megfékezi az öncélú lejáratásokat.
JUHÁSZ GÁBOR
juhasz.gabor@hvg.hu
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
