A polgármesterek szeretik az EU-t, csak épp a kormány nem kérdezi őket

A levél mellett elküldtek egy kérdőívet is, aminek a fókuszában a vidéki megélhetés, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés perspektívái álltak. Szanyi ugyanis régóta viszi az okos falvak nevű uniós programot, aminek lényege, hogy a magyar településeket is bekapcsolják a XXI. századba – uniós pénzből.

A kérdőíveket két körben küldték ki (először 1950, majd 3220 címzettnek, az első alkalommal a levelek 18, másodjára 23 százaléka nem ért célba) és 19 kérdést tettek fel. Az első 18 kérdésre egy 0-tól 10-ig terjedő skálán tudták a válaszadók kifejteni a véleményüket, az utolsónál pedig lehetősége nyílt a válaszadónak arra, hogy leírja, ha bővebb mondanivalója van.

Olyan kérdéseket tettek fel többek között, mint hogy:

• A 2004-ben kezdődött magyar EU-tagsági viszony milyen hatással volt az Ön településének életére?
• Az Ön településén megvitatták-e valaha is az EU-tagságunk előnyeit és esetleges hátrányait?
• Kapott-e már kormányzati megkeresést a közös európai ügyeink dolgában?
• Az Ön választói vágynak-e külföldi életre?

A lapunk által megismert, válaszokat összegző dokumentum szerint a pontozós részre viszonylag sok 5-ös osztályzat érkezett, ami azt sugallja, hogy a települési polgármesterek igyekeztek nem állást foglalni az EU-t érintő kérdésekben.

De ahol mégis elmondták, mit gondolnak, ott kiderült, hogy:

• A 2004-ben kezdődött EU-tagságot 14 év után is inkább pozitívnak értékelik.
• A települések háromnegyedén nem, vagy inkább nem vitattak meg EU-s témákat.
• A polgármestereket jellemzően nem szokták kérni, hogy járjanak el uniós ügyekben.
• Aggasztó, hogy a polgármesterek ugyancsak háromnegyedes arányban nem kaptak semmilyen kormányzati megkeresést európai ügyekben.
• A kormány segítsége iránti elvárás dominánsnak mondható.
• Ugyanakkor az EU-tól is nagyon várják a segítséget, bár arányaiban kevésbé, mint a kormánytól.
• Nagy a fiatalok elvándorlási vágya nagy.

Erőteljesebb a szórás ott, ahol ki lehetett fejteni, mit gondolnak a kérdésekről a települések vezetői. A legtöbb esetben a negatív (és az esetek többségében igen rövid) reakciók érzelmi, politikai töltésből születhettek. A többi válaszból azonban kiderül például, hogy a települési polgármesterek egyik legnagyobb félelme a folyamatos elöregedés, a gyerekhiány. Nagy igény mutatkozik arra, hogy valahogyan ösztönözzék az alternatív energiaforrások felhasználását helyben, a falusi turizmust és azt, hogy ne akadozzon a háziorvosi ellátás.

Összeségében az derült ki, hogy hiába a központi kormányzat EU-ellenessége, helyben pozitív az unió megítélése. Viszont az is látszik, hogy annak pozitív hatásait inkább érzékelik a gazdák esetében, akik az egyes uniós pályázatok miatt közvetlenebb kapcsolatban vannak az EU-val, több ismeretük van róla, az onnan érkező támogatások jobban kapcsolják őket az európai intézményekhez.

Az egyes személyek, választók esetében már kevésbé érezték úgy a válaszadó településvezetők, hogy az EU tagság pozitív változást hozott volna számukra. Az EU és az állampolgár közti távolságot mutatják azokra akérdésekre adott válaszok is, melyek azt vizsgálták, hogy megvitatták-e valaha az EU-s tagság előnyeit, hátrányait a településen, illetve, hogy kérték-e a választók, hogy járjanak el uniós témájú ügyekben. A válaszok alapján az is elmondható, hogy a kormányzat részéről sem történt sok megkeresés uniós témában – mintegy távol tartva őket az európai ügyekbe történő közvetlen beleszólástól.

Szanyi válaszlevelet is küldött a kitöltőknek, amiben leírta: öröm volt látni, hogy a magyar kistelepülések lakói szeretik környezetüket és nem szívesen hagynák el azt, sokkal inkább azok felvirágoztatásában érdekeltek. Ugyanakkor hozzátette, hogy:

a most záruló országgyűlési választási kampány országos részében a kormányoldaltól alig kapott figyelmet a vidéki Magyarország, s ezen belül a kistelepülések világa, azok problémái, illetve a jövőjük kérdései. Annyi azonban világossá vált, hogy épp ezért változásra van szükség.