Magyar helyettes államtitkár kötött bele a német újságíróba, jött is a pofon postafordultával

Az a legfontosabb, hogy egy migráns ölte meg a németet. Ma pedig egy újabbat, bár állítólag szívproblémái voltak, de én is halálra ijednék, ha ilyesmi megtörténne velem

– így indítja olvasói levelelét Szalay-Bobrovniczky Vince a Die Welt cikkére reagálva. (Ha jól értjük a helyettes államtitkár urat, akkor szerinte a kötheni esetben az áldozat halálra ijedt, miután már megölték, különben a mondatának semmi értelme nincsen). Alan Posener újságírónak címezve azt írja a volt bécsi magyar nagykövet, hogy ő még Merkelt védi, aki "ezt a hordát az országba engedte". Ezek után megfeddi a cikk szerzőjét, hogyan merészeli kritizálni a német alkotmányvédelem leváltott vezérét, aki egy bulvárlapnak nyilatkozva vonta kétségbe a chemnitzi gyilkosság utáni szélsőjobboldali zavargást megörökítő videót.

Azt Szalay-Bobrovniczky persze kifelejti leveléből, hogy a főtitkosszolga egyetlen bizonyítékkal sem tudta később sem alátámasztani szavait. Hans-Georg Maassen részlegesen vissza is vonta állításait, és jelenleg csendben ragaszkodik eddigi beosztásából származó köztisztviselői fizetéséhez. A helyettes államtitkár viszont arra kéri a Die Welt szerzőjét, hogy lássa meg a figyelmeztető jeleket, mielőtt túl késő lenne.

Alan Posener válaszában megköszönte, hogy a magyar diplomácia egyik alakítója időt szakít arra, hogy neki írjon. Viszont:

megrettent, hogy levelében rasszista álláspontra helyezkedik.

Posener kikéri magának, hogy a magyar helyettes államtitkár hordát emlegessen, még ha a 2015-ben beáramlott külföldiek között vannak is bűnelkövetők. Ahogy a németek között is vannak. Ő sem tesz ilyet, pedig a magyarok tíz- és százezrei voltak a náci és kommunista bűnök cinkosai, és a Fidesz jelenlegi Soros-ellenes kampánya is sérti az európai civilizációt. Neki sohasem jutna eszébe a magyarokat általánosan hordának nevezni.

Szalay-Bobrovniczky Vince viszontválasza alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy dühbe gurult. "Megtiltom, hogy rasszistának nevezzen. Ön nyilvánvalóan gyilkosokat, rablókat, erőszaktevőket akar fedezni" – írja, mégis visszavonja az általa korábban használt "horda" szót. Ugyanakkor furcsának nevezi, hogyan hozhatja szóba épp egy német a magyar állam által szerinte sohasem tagadott "szégyenletes tetteket". Ő történészként tudja, hogy egyes történelmi korszakban szörnyűséges bűnöket követtek el Magyarországon.

A helyettes államtitkár inkább visszatérne a gyilkosságra (vagy kettőre). Szerinte Chemnitz csak a jéghegy csúcsa, és itt a kölni szilveszteri éjszakára utal. Szalay-Bobrovniczky szerint németek nem követnek el tömeges nemi erőszakot. A németek ugyanis az áldozatok. Ezt követően azt állítja, hogy Soros bizonyítottan ismeretlen személyazonosságú embereket csempész be Európába. Ezt ő maga mondta büszkén, a magyar kormány mindössze szóvá tette, semmivel sem többet, kevesebbet nem csinált. Egyébként az újságíró az ő szidalmazása helyett válaszoljon a kérdéseire.

Posener válasza már pontról pontra érkezett meg Budapestre, a helyettes államtitkár hivatalos e-mail-címére:

• nem önt neveztem rasszistának, hanem a szóhasználatot, nincs tehát mit megtiltania nekem.
• korántsem gondolom, hogy minden, ami Németországban történik, rendben lenne.
• számomra meglepő lenne, ha azért nem lenne jogom más népek bűneit megemlíteni, mert német vagyok. Ha a helyettes államtitkárnak jobban tetszik, akkor ezt a kifejezést angolként tettem, mivel ennek az országnak is állampolgára lennék. Ha úgy tetszik, németként és angolként sem tartom hordának a magyarokat.
• a németek valóban nem követnek el általában tömeges nemi erőszakot, legalábbis a második világháború óta. Az oroszok sem, még ha 1945-ben meg is történt. És Köln ellenére a marokkóiak sem. Aki egy népcsoportról feltételezi, hogy általános hajlama van a nemi erőszakra, az egy rasszista.
• Soros nem embercsempész, ez kamu állítás. Hogy egy kormánytag ilyet állítson, az hallatlan. A Fidesz plakátja a nevető Sorossal egyértelműen antiszemita.
• sosem vontam kétségbe Magyarország jogát, hogy a határait védje.
• és ahogy korábban leírtam, önt sosem szidalmaztam személyében.

Végezetül megint csodálkozásának adott hangot, hogy az ő cikke olvasói levelet ér meg a magyar kormány részéről. Szalay-Bobrovniczky ezt követően maga is pontokba szedi válaszait:

• 1. elfogadja, hogy nem őt nevezték rasszistának,
• 2. örül, hogy Posener is lát gondot Németországban, erről szívesen olvasna többet.
• 3. ő már visszavonta a horda szó használatát.
• 4. nem szeretné vitatni, hogy kik követnek el nemi erőszakot, pedig Köln és egy svéd eset is egy irányba mutat. A német rendőrök egyébként sem tudják, kiket engednek be az országba.
• 5. Soros többször bevallotta szerinte, hogy migránsokat hozott Európába, és ezt folytatni akarja. Ő egyébként nem lát antiszemitizmust, és nem is lehet az, ha az izraeli miniszterelnök Orbán Viktort fogadta országában.
• 6. köszöni a határvédelmet.
• 7. elfogadja, hogy nem őt szidalmazták.

Végezetül azt írja: "Az a fontos, hogy Berlinben is értsék, jogunk van a véleményünknek hangot adni, és – ahogy azt ön el is fogadja – határainkat megvédeni anélkül, hogy mit-tudom-minek nevezzenek minket. Ehhez megértését kérem."

A levélfolyam lezárásának is alkalmas lenne az írás, de másnak délelőtt Szalay-Bobrovniczky újra e-mailt ír. Felhívja Posener figyelmét, hogy az egész levelezést kiváltó cikkben kritizált Maassent mégsem rúgták ki állásában, hanem államtitkári rangra emelkedett, amivel a német kormány is belátta, hogy igazat beszélt. (Azóta volt még egy fordulat: a posztjáról menesztett Maassen a belügyminisztériumba igazolhatott ugyan, de előléptetését visszavonták – a szerk.).

Posener válaszában megállapítja, hogy a helyettes államtitkárnak rengeteg ideje van napközben olvasói leveleket küldeni, de inkább használja arra a kormányzati szervereket, hogy német sajtókommentárokat tölt be a Maassen-ügyről. Elmagyarázza Szalay-Bobrovniczky számára, hogy nincs olyan publicista, aki az (akkor még hatályos) előléptetést annak tudná be, hogy a volt titkosszolgának igaza lett volna. Még a felettese, Seehofer sem a Chemnitzcel kapcsolatos állításait védi, hanem a saját tekintélyét. Az újságíró a következő kioktatással zár:

a titkosszolgálati vezetők tartsák magukat távol a napi politikától és a nyilatkozatoktól, ezt még Magyarországon is meg lehetne érteni. Sőt, ott aztán kifejezetten.

Szalay-Bobrovniczky ezen a ponton feladta. És mindössze annyit ír vissza: 

"Ön egy nárcisztikus, arrogáns, a másikat lefitymáló ember, aki a szememben semmilyen becsülettel nem bír. Az ön levelei a másik megvetésének iskolapéldája.

Posener ezt követően a teljes levezést, a helyesírási és nyelvhelyességi hibák javítása nélkül kirakta egy internetes blogra. Itt mindenki elolvashatja az eredetit.