szerző:
Szalai Erzsébet
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az Orbán-rezsim természetrajza és működése.

Szerintem a címben megfogalmazott kategóriával írható le a jelenlegi magyarországi hatalmi szerkezet – a NER – lényege, és lényegi működési módja. Kornai János autokrácia, Bozóki András és Hegedűs Dániel, valamint Filippov Gábor hibrid rendszer fogalma is találó erre, de azok főként csak a politikai hatalmi viszonyok leírására koncentrálnak. Én olyan fogalmat alkotok, mely egyfelől magába foglalja a gazdasági és kulturális aktorokat, azoknak a politikai aktorokkal alkotott szövevényét is, másfelől utal azokra a múltbeli strukturális mintázatokra, melyekkel a jelenlegi hatalmi szerkezet kontinuitást mutat.

A hatalmi szerkezet ágensei a következők: domináns pozícióban a politikai elit csúcsa – a továbbiakban uralkodó rend (Orbán Viktor vezetésével) –, a hazai kliensburzsoázia, a nagy, állami támogatottságú exportáló multinacionális vállalatok menedzserei és tulajdonosai, és a nemzeti-konzervatív technokrácia (Matolcsy György vezetésével). Alárendelt pozícióban a fennálló hatalommal lojális, az az által kitartott média és értelmiség, valamint a kliensség és a szuverén pozíció között lebegő nagyburzsoázia.

Ez a konglomerátum félfeudális rendet alkot. Max Weber nyomán rendiségének lényege, hogy tagjait formális és informális kapcsolati háló integrálja, valamint közös ethosz, értékrendszer és magatartásminta jellemzi. Félfeudális jellege a benne uralkodó erős formális és főként informális hierarchikus viszonyokból, az eme hierarchia csúcsán elhelyezkedő vezető (király) szinte korlátlan hatalmából adódik – legalábbis a rend egy részén belül.

A rend azért nem teljességgel feudális, hanem félkapitalista, mert az integráns részét képező burzsoázia és menedzsereinek tevékenysége valamiféle visszaigazolást, visszajelzést kap a piacról. Weberi értelemben így a hatalmi rend egésze is osztályvonásokkal bír – és ilyen vonásokkal bír marxi értelemben is: a hatalmi rend az ország szinte teljes tulajdonának birtokosa.

A király (Orbán Viktor) hatalma a rend részét képező burzsoázia felett mindazonáltal nem totális – a kliensburzsoázia komolyan függ tőle, de a nagy exportáló multinacionális cégek vezérkara erős alkupozícióban van vele szemben. Ez abból adódik, hogy zömében ezen cégek exportja húzza a gazdaságot (ők biztosítják a GDP – a nemzeti termék – dinamizmusát). És döntően ők azok a gazdasági szereplők, akiknek tevékenysége megmérődik, nem is akárhol, hanem a világpiacon, ezen belül döntően a német piacon.

*

De történetileg nézve hogyan alakultak a hatalmi renden belüli erőviszonyok, és milyenek ma?

Az új magyar kapitalizmus korábbi, laissez faire szakaszát kezdetben a késő-kádári technokrácia (a létezett szocializmus hatalmi hierarachiájában felnövekvő, a piacgazdaság totalizálását és a teljes külpiaci nyitást zászlajukra tűző, döntően fiatal pénzügyi szakemberek – Békesi László, Bokros Lajos stb.), majd „gyermeke”, a nagyburzsoázia, azon belül is döntően a multinacionális cégek tulajdonosainak és menedzsereinek dominanciája jellemezte a politikai elit, vagyis az mindenkori uralkodó rend felett. A felnövekvő hazai nagyburzsoázia nagyjából a 2000-es évek elejétől féltékenyen figyelte a multinacionális szektor privilegizált helyzetét, és egyre inkább a nemzeti tőke nevében fellépő Fidesz mögött sorakozott fel – majd 2010-ben hatalomra is segítette azt. Az új uralkodó rend azonban ezért csak részben mutatkozott hálásnak, és hozzákezdett a tulajdonviszonyok radikális átalakításához, és egy hozzá feltétlenül hű kliensburzsoázia létrehozásához – ezért kellett meggyengítenie, majd szinte teljességgel felszámolnia a fékek és ellensúlyok rendszerét. Míg a rendelkezésre álló tetemes állami tulajdont privatizáló késő-kádári technokrácia és az általa dominált uralkodó rend „osztogatott”, addig a fideszes uralkodó rend és hűséges technokráciája „fosztogat”.

A 2010 előtti időszakban a médiát és az értelmiségi közéletet alapvetően a késő-kádári technokráciához, majd a nagyburzsoáziához lojális liberális értelmiség uralta – ez azonban nem jelentette más szellemi irányzatok kizárását. A liberális értelmiség legerősebb fegyvere ezen szellemi áramlatokkal szemben a körükbe tartozók teljesítményének elhallgatása volt. A fideszes uralkodó rend győzelmével azonban szinte azonnal megindul a médiaviszonyok radikális átrendezése és a másként gondolkodók elleni nyílt, egzisztenciájukat is érintő támadás, melynek célja a teljes kiszorításuk. Az uralkodó rend a megtűrt értelmiségtől feltétel nélküli lojalitást követel, valamint azt, hogy az folyamatosan legitimizációs érveket és ideológiákat szállítson számára.

Az autonómiájára valamit adó nagyburzsoázia helyzete pillanatról pillanatra változik.

*

Már 2010-től megkezdődik az a folyamat, melynek során Orbán Viktor és szűk köre, az uralkodó rend kísérletet tesz a nagyburzsoázia politikai elit felett gyakorolt korábbi hatalmának megtörésére, vagyis a két hatalmi csoportosulás közötti  dominanciaviszonyok megváltoztatására. Mivel Orbánék nem zabolázhatnak meg minden egyes nagyburzsoát, ezért versenyeztetik és kijátsszák azokat egymás ellen. Ennek egyik fő eszközét a közbeszerzési pályáztatás működési módja jelenti. Különösen pontosan jellemzi a versenyeztetési, kijátszási mechanizmus lényegét a döntően a multinacionális vállalatok körében alkalmazott stratégiai megállapodások rendszere. Itt nem érvényesül semmiféle normativitás, az állam a közvélemény és a piac által átláthatatlan kritériumok alapján, ad hoc emel ki cégeket, és köt velük egyedi megállapodásokat. Ezeknek titkos záradéka, mely a vállalatoknak nyújtott állami kedvezményeket tartalmazta, egészen 2017-ig feltárhatatlan volt. (Az LMP-s Szél Bernadett perelte ki az adatokat az illetékes hatóságoktól).

A burzsoázia egy része lázong alárendelt szerepe ellen – de csak az Orbán szűk köréhez, az uralkodó rendhez kötődő Simicska Lajos, valamint időnként Csányi Sándor és Demján Sándor veszi a bátorságot a nyílt konfrontációhoz. A G.naptól Simicska frontális támadást indít Orbán ellen, eszközül használva ehhez médiabirodalmát. A csata ez év nyarán dől el, amikor a fenyegetett Simicska bedobja a törülközőt, és megválik médiaérdekeltségeitől. Megmutatva ezzel azt is, hogy a „független” sajtó mennyit is ér a burzsoázia számára, és léte mennyire függ a hatalmi renden, ezen belül a nagyburzsoázián belüli erőviszonyoktól, pontosabban azok változásától.

Simicska megtörésével Orbán és uralkodó rendje, valamint technokráciája megvalósítja azt a – tulajdonképpen 1998 óta dédelgetett – tervét, hogy felülkerekedjen a nagyburzsoázián, Bourdieu kifejezésével élve, politikai tőkéjét szinte teljes mértékben gazdasági tőkévé konvertálja.

Azért csak szinte valósítja meg, mert a multinacionális cégek vezérkarai és a Csányihoz hasonló eredetű és típusú gazdasági hatalommal rendelkező nagyburzsoák továbbra is őrzik Orbánékkal szembeni alkupozícióikat. Helyzetüket alapvetően csak komoly, döntően világpiaci átrendeződés változtathatja meg.

*

De miért nem uralkodó osztályról, hanem csupán hatalmi rendről beszélek, melynek vannak osztályvonásai? Hiszen a rendek teljes egészükben működhetnek osztályként is. Röviden azért, mert miközben a hatalmon lévők megszerveződnek, a társadalom, ezen belül a munkásság nem szerveződik osztállyá. Egy osztályos társadalmak pedig logikailag nem léteznek.

A társadalom, ezen belül a munkásság önszerveződésének elmaradása alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt a munkásság nem látja a tőkét, a burzsoáziát és annak az ő életében betöltött szerepét, mert a burzsoázia elbújik a mindenkori kormányok háta mögé, és onnan irányit. Az államhatalommal hajtatja végre például a szociális szféra – oktatás, egészségügy – megcsapolását, melyről azt képzeli, hogy azt ő finanszírozza. Másrészt a munkásság – tehát mindazok, akik kizárólag munkaerejük áruba bocsátásából élnek, és nincsenek magas vezetői pozícióba – rendkívül megosztott, érdekellentétek által tagolt. Más oldalról megközelítve: a világ globalizáltságának jelenlegi állapotában a munkásság már nem lehet nemzeti, de még nem lehet nemzetközi sem.

Mindezért nemzeti szinten a kapitalista tőke-munka viszony az úr-szolga feudális viszony álruháját ölti. Ettől pedig még nagyobb a kizsákmányolás, mintha a tőke-munka viszony nyíltan megjelenhetne a társadalmi egyének tudatában, így a kizsákmányoltak felvehetnék a harcot kizsákmányolóikkal szemben.

*

2018 tavaszán a magyar társadalom enyhe többsége a fennálló hatalmi rend ellen szavaz, a Fidesz-KDMP kétharmada az általuk manipulált politikai rendszer következménye. Mindazonáltal az Orbán uralta hatalmi gépezet még mindig fennálló erős támogatottsága nem magyarázható kizárólag az általa szított gyűlöletkampánnyal: bár regnálásának eddigi időszaka alatt az egyenlőtlenségek jórészt töretlenül növekednek, az utóbbi két-három évben majd minden társadalmi réteg helyzete javul. Persze a legszegényebbeké csak alig érzékelhetően, a nagyon gazdagoké pedig kiugróan.

A hatalmi rend mára kívülről is bebetonozódott. Fő bázisa egyfelől az orosz politikai elit és burzsoázia, másfelől a német nagytőke – de az Orbán–Trump-közeledés a jövőt illetően az amerikai politikai elit (és burzsoázia?) támogatását is előrevetíti. Helyzetét hazánk félperifériás adottságaiból adódóan csakis a geopolitikai, geogazdasági helyzet olyan változása ingathatja meg, mely ellene hat autoriter hatalmi rezsimek további előretörésének. A belső viszonyok oldaláról pedig kizárólag az ellenzéki pártok és civil szervezetek lokális, elsősorban vidéki hálózatainak kiépítése gyengítheti meg hatalmát.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Müller Cecília: Ne járkáljunk céltalanul fel-alá!

Müller Cecília: Ne járkáljunk céltalanul fel-alá!

Nem a köhögés a koronavírus-fertőzöttség leggyakoribb tünete

Nem a köhögés a koronavírus-fertőzöttség leggyakoribb tünete

Csehország már lazít a járvány elleni szabályokon

Csehország már lazít a járvány elleni szabályokon