Másfél órás útból másfél napos vagy még hosszabb rémálom lett – így lehet a legrövidebben összefoglalni a kedden a bergamói repülőtéren maradt Ryanair-utasok kálváriáját. A táncvilágbajnokságot nyerő egyik fiatal lány szüleivel kedden beszéltünk. Ők a repülőtéren maradtak, mert a mentesítésre küldött buszra nem szálltak fel – ezt tanácsolta nekik ugyanis a milánói magyar konzulátus, a viharos időjárásra és kialakult közlekedési káoszra és veszélyhelyzetre hivatkozva.

Ma viszont egy olyan szülővel, Zai Dórával beszéltünk, akinek gyereke és társai, Sára, Anna, Ivett és Flóra (világbajnokok lettek ketten egyéniben, ketten duóban) és a velük kint tartózkodó edzője, a ProFITeam Életmód Egyesületnél dolgozó Kovács Viktória elfogadta a buszos megoldást – azért is, mert a konzulátus nekik épp az ellenkezőjét mondta: igenis szálljanak fel a buszra, mert más megoldás nem lesz.

Olvasói fotó

Előzőleg, amikor kiderült, hogy nem megy a gép, elkezdtek sorszámokat osztogatni a hoppon maradt utasoknak, hogy majd más járatok fogják elvinni őket. Akik kisebb sorszámot kaptak, haza is tudtak jutni, akik nagyobbat, nem, elfogytak az üres helyek. Nekik maradt a busz, más légitársaság járatára nem volt hely, csak napokkal későbbre – mindezt itthonról intézték az egyre idegesebb szülők.

Aztán jött a hír 11-kor, hogy lesz busz. Ebben a szülők megnyugodtak, de a busz csak nem akart megérkezni. Délután 4-re ígérték később, fél 5-kor kiterelték a gyerekeket az esőben buszt várni, de végül 5-kor jött csak meg, addig rendesen átáztak. Így a vizes ruhát levéve ültek fel a buszra (már akinek volt hely, többeket nem engedtek felszállni, pedig lett volna még ülőhely), ahol járt a légkondicionálás – jelezték a sofőröknek, hogy fáznak, de a két olasz vezető hadilábon állt az angollal, nem értették. Átöltözésre csak az első benzinkutas megállásnál volt lehetőség, ami nem hamar történt: este 9-kor, mivel a városból nehéz volt kikeveredni, a rossz időjárás közlekedési káoszt okozott. És itt, az első benzinkútnál tudtak ételt is venni a pórul járt, javarészt az egyetlen száraz ruhába, pizsamába öltözött utasok.

Ezután indult meg a jó 13 órás buszút. Zai ezt sem érti: hogy jött a busz Magyarországon belül 5 óra hosszat. A szülők is pórul jártak rendesen: hajnal fél 4-re rendelték őket a repülőtérhez, ehhez képest 7-kor jött meg a busz. A gyerekek elmondása szerint 50-60-nal jött a felkészületlen sofőrökkel ellátott busz.

A szülő azt sem érti, miért nem kaptak semmilyen segítséget a konzulátustól. Reggel 7:45-re mentek ki a reptérrel, délután 5-kor indult el a busz, ennyi idő alatta konzulátus nem érezte szükségét bármilyen segítség nyújtásának. Úgy, hogy a gyerekeknél nem volt semmi, mivel egy másfél napos útra készültek egy másfél órás repülőúttal a végén. Mindent itthonról kellett intézni, a szülők közös csetcsoportokat alakítottak, itthonról töltötték fel a bankkártyákat. A konzulátus csak azoknál segített, akik kedden még kint voltak, és az esti vonattal mentek Bécsbe: ők kaptak egy meleg ételt és a vonatjegy megvásárlásában is segítették őket a konzulátusi munkatársak.