Merjünk hazafiak lenni címmel közölt hosszú írást Gyurcsány Ferenc, kiinduló megállapítása szerint valami megváltozott a tavalyi év végén, az idei elején, új helyzet, új lehetőség van szerinte, ami új tartalmat kíván. Először Gyurcsány helyzetértékelést ad, nemzetközi trendekkel is magyarázza a baloldal gyengeségét, szól a menekültválságról, a szociális biztonság hiányáról és a jobboldal nacionalizmusáról, populizmusáról is. Szerinte

az Orbán-rezsim a magyar demokrácia elégtelen működésére adott válasz.

Úgy véli, Orbán kihasználta a korábban elkövetett hibák utáni helyzetet, azt, hogy sok választó nem rendelkezik polgári életet biztosító egzisztenciális, kulturális, morális függetlenséggel, a kiszolgáltatottságot – mindezt felerősítette, majd “lerombolta az ingatag demokráciát és önkényuralmat épített.” Gyurcsány – dacára a kormány folyamatos nemzeti szólamainak – az Orbán-kormányt hazafiatlannak ítéli. “Hazafiatlannak, mert egyre messzebb viszi hazánkat attól a globális fősodortól, ami szerintem végső soron, történelmi léptékben sikeressé tehet bennünket.”

Az okok, hogy miért nem sikerült eddig politikailag vereséget mérni egy hazafiatlan kormányra, a fentiek alapján sokrétűek. De az egyoldalú, torz, manipulatív, kormányvezérelt nyilvánosságon, a tisztességtelen választási rendszeren, a kormányzati hatalom útjában álló ellensúlyok megszüntetésén túl a Fidesz politikai sikereinek perdöntő oka: az ellenzék évtizedes megosztottsága.

Röviden a DK-elnök szerint: a Fidesz egységes, az ellenzék sok pártból áll, tavaly áprilisban is működött a centrális erőtér politikája, a megosztott ellenzék megszorítani se volt képes a Fideszt. A volt miniszterelnök egy fordulópontként tekint a Sargentini-jelentésre, amikor “a Fidesszel szembenállók élő közvetítésben láthatták, hogy vergődik a kormányfő a parlamenti kritika súlya alatt és visszaigazolva látták meggyőződésüket, miszerint Orbán tönkreteszi a hazájukat.” Gyurcsány szerint az ellenzék vezetői itt jutottak arra – dacára a köztük lévő vitáknak –, hogy a leglényegesebb kérdésben egy oldalon állnak. És levonták a következtetést, folytatja:

Orbánnak mennie kell.

Ezt követően jöttek az ellenzéki tüntetések – még a túlóratörvény elfogadása előtt –, ez volt az ellenállás korszaka szerinte, úgy tűnt, vége a választási vereség utáni letargiának. A túlóratörvénnyel új fejezet nyílt az ellenállásban Gyurcsány szavai szerint, még több tüntetés, még több ellenzéki együttműködés.

A Jobbiktól a Momentumig a teljes ellenzék együttműködött, képviselőik közösen álltak színpadra, a háttérben állandósult a párbeszéd. Ez már nem ellenállás, ez már lázadás volt, mely nem egy-egy törvénnyel szemben fogalmazta meg a maga céljait, hanem Orbán egész rendszerével kíván leszámolni. (...) A központi erőtér gépezete elakadt. Csaknem kilenc év után annak küszöbére érkeztünk, hogy megszülessen Orbán rendszerellenzéke – véli.

Hozzáteszi azonban, pártja és a Jobbik a továbbiakban sem fog mindenben egyetérteni, sem ők, sem a többi ellenzéki párt nem adja fel saját programját, nem olvadnak össze. Meglátása szerint a következő időszakban az ellenzék feladata az, hogy minden értelemben rendszeralternatívát állítson Orbánnal szemben.

Egyeztetett, közös fellépéssel, összehangolt akciókkal, a teljes ellenzék számára elfogadható hazafias programmal. Annak végső tartalmát pedig közösen kell megalkotni.

Feladat az is szerinte, hogy

a parlamenti ellenzéknek a Parlamenten kívüli ellenzék civil aktivistáival, szervezeteivel, mozgalmaival utcára kell hívni az embereket és az ellenállásból közösen kell lázadást formálni. A lázadás akkor lehet eredményes, ha az kiterjedt, tömeges és tartós.

Az ellenzéknek pedig két választásra is készülnie kell, miközben fenn kell tartani az egységet, mert aki “most nyilvánosan vitatkozik, az aláássa az Orbán elleni lázadás sikerét”. Az önkénnyel szemben csak egységesen szabad fellépni, véli, úgy gondolja, ahol lehet, ősszel, az önkormányzati választásokon egy kihívó kell csak.

Újra karnyújtásnyira a lehetőség, hogy hazánk ismét nyugodt, szabad hely legyen, európai, demokratikus köztársaság. Ez nagy lehetőség és roppant felelősség. Az ellenzéknek most kell megmutatnia politikai, intellektuális és morális képességét, hogy nemcsak lázadni, de majd kormányozni is tud. (…) Régóta most először sokan újra bíznak az ellenzékben, egyik vagy másik irányzatában” – zárja írását.

A teljes írást itt éri el.