„Azt mondták, ne izguljunk, karácsonyra már nálunk lesz a kisgyerek. Ismerkedett velünk, a leendő családjával, elkezdett kötődni, majd átélt egy újabb veszteséget. És velünk szemben is: milyen eljárás ez, hogy most nézzük az üres kiságyat, a babakelengyét, amiket neki vettünk?” – sorolja Andrea a kérdéseket, amikre több hónapja nem kap választ. Féltve családját a következményektől, nevének megváltoztatásával mesélte el, hogyan nem érkezett meg hozzájuk nemhogy karácsonyra, de azóta sem a kisfiú, akit magukhoz akartak venni, majd akár örökbe is fogadni. Helyette megjött a kormányhivatal elutasító határozata, amiben többek közt az szerepel az indokok közt, hogy a 12 éve védőnőként dolgozó asszony a munkája révén ismerte meg a kicsit. Vagyis a hivatal arra jutott: „magáncélra” akarta felhasználni az információt, hogy nincs otthona a 11 hónapos kisfiúnak, aki maradjon inkább nevelőszülőknél, nem fogadhatja be a védőnő családja.

„Semmilyen előnyt nem akartunk ezzel magunknak, nem kerültünk meg semmilyen sort, segíteni akartunk egy gyereken. Ráadásul kezdettől tudták, hogy védőnő vagyok, és nem mondták, hogy ez gond lenne, sőt biztattak” – magyarázta elkeseredetten Andrea, aki nem érti, hogyan kerülhet hátrányba pont a családokat, gyerekeket segítő munkája miatt. Főleg, hogy tudomása szerint egyetlen törvény sincs, ami ilyen módon korlátozná a szociális területen dolgozók lehetőségeit.

Elvették a „vándorló életmódot” folytató anyától

A történetük 2018 elején indult, a Komárom-Esztergom megye egyik kis településén élő család két nagyobb gyereke mellé nagyon szeretett volna egy harmadikat. „A második szülésbe majdnem belehaltam, a nőgyógyász nem javasolta, hogy vállaljunk még egy terhességet. Ezért a férjemmel nekifutottunk az örökbefogadási eljárásnak, elvégeztük az ilyenkor előírt tanfolyamot, készült alkalmassági vizsgálat és környezettanulmány, mindent rendben találtak” – mesélte a védőnő, akinek három környékbeli település tartozik a körzetébe. Az egyik településen ismerte meg ősszel a kisfiút, akit már a nevelőszülő hozott el hozzá, mert a vér szerinti édesanyja nem tudott gondoskodni róla. Az édesapja meghalt, az albérletüket elvesztették, miután a szintén állami gondozásból kikerült anya „vándorló életmódja miatt nem gondoskodott megfelelően” a gyerekről – derül ki az ügy hivatalos dokumentumaiból, amelyeket Andrea megmutatott.

„Addigra minden papírunk megvolt arról, hogy alkalmasak vagyunk az örökbefogadásra, ezért előre egyeztettem az illetékes gyermekvédelmi szolgálattal, hogy beszélgethetek-e az anyukával a családbafogadásról, örökbefogadásról. Azt a választ kaptam, hogy ezzel semmi rosszat nem teszek” – mondta, így is tettek. Az anya nyitott volt, de csak a kevésbé végleges családbafogadáshoz járult hozzá, mivel úgy érezte, hogy még össze tudja szedni magát, rendezi az életét. Őt is nagymamája nevelte, majd annak halála után állami gondozásba került.

A Ptk. a családbafogadás intézményét úgy szabályozza, hogy ebben az esetben – a gyámhatóság hozzájárulásával – „a szülő egészségi állapota, indokolt távolléte vagy más családi ok miatt a gyermeket a szükséges ideig más, általa megnevezett család átmenetileg befogadja, gondozza és nevelje”. Ilyenkor a családba fogadó szülő a gyerek gyámja, a vér szerinti szülő felügyeleti joga szünetel, de ezt még visszakaphatja, vagyis ez még nem olyan végleges, mint az örökbeadás. A gyakorlatban viszont ez olykor egy átmeneti állapot, és végül a családba fogadó szülők adoptálják a gyerekeket.

Andrea szerint az akkor 10 hónapos kisfiú édesanyja örült, „jót akart” az addigra már egy nevelőszülőnél elhelyezett kisfiának, és ezzel a megoldással nem szakadtak volna el egymástól. A család ugyanis partner volt abban, hogy tartsák a kapcsolatot, ahogy hosszú távon is nyílt örökbefogadásban gondolkodtak, amelynél a gyerek tudja, ki a biológiai szülője.

Képünk illusztráció

AFP / Ale Ventura

Soha nem tagadták, hogy a munkája révén ismerte meg a gyereket, pár héttel korábban találkozott vele először védőnőként. „Azonnal megszerettem, ahogy megláttam, annyira szép, okos és ügyes kisgyerek” – lelkendezett az egyik jegyzőkönyvbe foglalt meghallgatáson, férje is támogatta, elmondták, együtt eleget keresnek a kisfiú befogadásához, két saját gyerekük is nagyon örülne. „A testvéremék is örökbe fogadtak egy egyévesnél fiatalabb gyereket, tudjuk, hogy mivel jár ez” – bizonygatták.

„Ha nem biztatott volna pozitív elbírálással a gyámhivatal, a gyermek gyermekvédelmi gyámja, a gyermekjóléti szolgálat, nem éljük bele ennyire magunkat, nem kezdünk el kötődni a kicsihez” – magyarázta a védőnő, kezdetben mennyi pozitív visszajelzést kapott, „mindenki örült, hogy rendeződik a gyerek sorsa”. Így hangzott el az is, hogy már a 60 napos ügyintézési határidő előtt, az ünnepekre velük lehet a kisfiú.

Bevásároltak, várták

Közben teljesítették az ilyenkor szokásos procedúra összes feltételét, december közepén már a környezettanulmányt készítő szakembernek mutogatták a 3 szobás családi házukban addigra kialakított, külön gyerekszobát a babakelengyével. „Új kiságyat vettünk, új babakocsit, cumisüvegeket, kisruhákat, rugdalózókat, kiskabátot és más ruhákat, etetőszéket, minden szükséges bébiételt. Már az új babaülés is megvolt az autóba, hogy haza tudjuk hozni a kisfiút” – sorolta.

Mindez több százezer forintba került, ráadásul a kérésére a határozott idejű munkaszerződését az egyik, helyettes körzetében nem hosszabbították meg, hiszen úgy tervezte, majd otthon marad egy időre a kicsivel. Két nagyobbik gyerekük is várta a kistestvért, „kérdezgették, mikor érkezik, egyikükre ráadásul még nagyon hasonlít is kisfiú, akár ikrek is lehettek volna” – mondta a védőnő.

„Magáncélra” használta az adatokat

Végül viszont megkapták a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal tatabányai hivatalának határozatát arról, hogy a családba fogadási ügyüket elutasítják. Ebben elsősorban arra hivatkoztak, hogy a családbafogadás semmivel sem lenne jobb a kisfiúnak, aki már így is „átmeneti időre” nevelőszülőhöz került, „jellegénél fogva a kettő hasonló, nem lenne indokolt újból kiszakítani a környezetéből”. Hiszen egyiknél sem kizárt, hogy végül hazakerülhet az eredeti szülőhöz, addig az ellátása pedig a nevelőszülőnél is megoldott.

Másrészt a családbafogadás intézményének az az előnye, hogy ilyenkor a gyerek ismerőshöz kerül, itt pedig nem ez a helyzet, alig pár héttel korábban ismerkedett össze az édesanya és a védőnő. Az indoklásban itt térnek ki arra, hogy Andrea a „családból már kiemelt kiskorút hivatása gyakorlása során ismerte meg”, el is mondta, illetve „nincs arra vonatkozóan adat, hogy magánszemélyként korábban ismerte volna a szülő adatait”. Ezért „joggal feltételezhető, hogy a hivatása során általa megismert adatokat magáncélra használta” – olvasható a határozatban.

Előnybe kerülne, ha ő gondoskodna róla

Mivel a család már korábban jelentkezett örökbefogadásra, alkalmasnak is nyilvánították őket az előzetes eljárásban, nem kizárt, hogy később véglegesen maguknak szeretnék a kisfiút. Így ha a vér szerint anya meggondolja magát, akkor a „gyereket nevelő személyként helyzeti előnybe kerülnének, kikerülve a felállított örökbefogadói sorrendet” – döntött a kormányhivatal.

„Azért sem értjük, mert több példát is tudunk az ellenkezőjére, például egy orvost, aki a körzetébe tartozó gyereket fogadott örökbe, egy másik védőnő is a munkája során megismert csecsemőt, mindkettő nyílt örökbefogadás volt. Védőnőként 3 település minden családjával munkakapcsolatban állok, ha a korábbi területemet is beleértve ez többezres nagyságrend. Így ha ez kizáró ok lenne, mi gyakorlatilag ki is esünk az örökbefogadásból, ami diszkriminatív rám és a családomra nézve. Soha nem érkezett rám panasz a rám bízott családoktól, vagy a munkáltatóimtól, a három településen szeretnek és tisztelnek” – mondogatta.

Képünk illusztráció

AFP / Fuzzy Photos

Az anya már nekik adná – „felülírhatja ezt egy hivatal?”

Nem adják fel, tovább küzdenek, az elutasító határozat ellen még lehet fellebbezni. Ráadásul a nemleges döntés fordulatot hozott: a vér szerinti édesanya meggondolta magát, és nemrég nyilatkozatot tett ügyvéd előtt arról, hogy kifejezetten a házaspárnak adja kisfiát és véglegesen lemond javukra a szülői felügyeleti jogáról.

„Egyrészt belátta, hogy nem tudná maga felnevelni, viszont a nyílt örökbefogadással nem szakadna el tőle. Ha nevelőszülőnél marad a kicsi, egy idő múlva lehetségessé válik a titkos örökbefogadás, és akkor többé nem láthatná. Bennünk bízik, tudja, hogy nálunk gyermeke a legjobb helyen lenne, hogyan bírálhatná felül ezt a döntést egy ügyintéző vagy a gyámhivatal?” – tette fel a kérdést.

Ha beteg, akkor is

Még egy fontos körülmény van, ami az ügy irataiból is kitűnik: a kisfiúnak gond van az egészségével, súlyos asztmában szenved, dongaláb miatt gyógycipőt kell hordania, beszédfejlődése elmaradott a korához képest. Andreáék azt is tudják, hogy egy közeli családtagja örökletes izomsorvadásban szenved, mozgásképtelen, így szerintük nem kizárható, hogy ez a gyereknél is jelentkezik. „Mi ennek tudatában vállalnánk” – mondta erre, hozzátéve, hogy egészségügyi dolgozóként úgy érzi, hogy meg tudna birkózni a helyzettel.

A gyerek érdekében nem válaszolhatnak

Megkerestük a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatalt, a védőnőkre, egészségügyi- vagy szociális területen dolgozókra vonatkozó speciális szabályokat firtattuk, de csak szűkszavú válasz érkezett. Ebben annyit írtak, hogy az örökbefogadást a Ptk. szabályozza, és „a szociális, vagy egészségügyi területen dolgozó állampolgárokra ugyanazok az örökbefogadási szabályok vonatkoznak, mint más jelentkezőkre”. De a többi, konkrét ügyre vonatkozó kérdésünkre „nem áll módjukban válaszolni a kiskorú gyermek védelme érdekében”.

Így az sem derült ki, megfelel-e a valóságnak az az információink, hogy a gyereket azóta már egy másik nevelőszülőnél helyezték el, holott az állandóságra is hivatkozva utasították vissza a családot.

A kisfiú közben januárban egyéves lett. A család az elutasító határozat után beadott minden szükséges nyilatkozatot, hogy mégis hazavihessék. Így most várnak. Mikor cikkünk megjelenése előtt Andreával egyeztettünk, e-mailjének utolsó sora is az volt: „minden nap nehezen telik, de azt érzem, hogy sikerülnie kell”.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: AFP / ANP / Bas Czerwinski)