Joó Hajnalka
Joó Hajnalka

Nem a jelenlegi egyházak ellen, hanem a velük közös célokért akar dolgozni az eddigi tevékenységét márciusban lezáró Felház – erről is beszélt a hvg.hu-nak adott interjújában az átalakulás előtt álló keresztény misszió két alapítója, Ember Illés és Orbán Gáspár. Az alapítók meséltek a szervezet gazdasági hátteréről, de elmondták azt is, van-e dolga a Felháznak a menekült- vagy abortuszkérdéssel, és hogyan kezeli egy a szeretet hatalmát hirdető mozgalom, ha a kormány – élén az egyik alapító apjával – gyűlöletet szít egyes népcsoportok ellen.

  • Március 15-én megszűnik a Felház, a három és fél éve működő rendezvénysorozat helyét átvevő mozgalom új formája és az átalakulás ütemezése még nem eldöntött. A záróeseményt plakátokkal hirdetik, hogy "minél többen találkozhassanak Istennel".
  • Az alapítók célja nem a brandépítés volt, a mozgalom emléktárgyai nem is üzleti célt szolgálnak, fő bevételi forrásukat a támogatók adományai jelentik. Azt ígérik, hogy szerződéseik, mérlegük a transzparencia jegyében hozzáférhető lesz.
  • Magyarország számára dicsőséges korszak eljövetelét jósolják, a Felháznak pedig európai léptékben is szerepet szánnak a kereszténység terjesztésében.
  • Politikai, közéleti szerepvállalás nem céljuk, de ha – mint fogalmaznak – valakit Isten arra vezet, hogy elesett, rászoruló embereknek segítsen, azt biztatják ebben.
  • "Magánszemélyként majd' mindenben van vitám az édesapámmal" – mondja Orbán Viktorról fia, Gáspár.
  • Megmosolyogtatónak tartják azt a gondolatot, hogy a Felháznak rádiója lenne – a Felház egyik alapítója a Manna FM műsorvezetője.

hvg.hu: Október óta lehet tudni, hogy márciusban a jelenlegi formájában megszűnik a Felház, és egy keresztény mozgalom vesz át a helyét. Hogy néz ez majd ki pontosan?

Orbán Gáspár: Egyelőre az alapelvek vannak meg stabilan, és azt szeretnénk, hogy az ebben részt vevők Istentől kapott vezetésüktől fogva öltsenek majd neki szilárdabb formát a későbbiekben. A Felháznak eddig is elég széles tevékenységi skálája volt, amire talán nem jutott akkora figyelem – jártunk evangelizálni, hogy az örömhírt minél szélesebb körben megosszuk, jártunk szolgálni meghívásokra gyülekezetekhez, táborokba bátorításokkal, a remény üzenetével, és volt ugye a dicsőítés. Ezek most önálló tevékenységekként fognak továbbmenni, a saját missziójukat kell majd betölteniük egy sokkal nagyobb elhívással, mint ahogy eddig a Felház tette.

hvg.hu: De miért kell különválasztani a különböző mozgalmi szálakat?

Ember Illés: Ahogy a Felház jelenlegi struktúráját is Isten vezetése alapján alakítottuk ki, ezt szeretnénk a kifutó mozgalmi szálakkal is tenni. Hisszük, hogy Isten erre vezet minket.

O. G.: És azt gondoljuk, hogy hosszú távon így tudjuk biblikusan támogatni a kereszténységet és az egyházat: Isten így fogja a legteljesebben vezetni azokat, akik ebbe beleállnak, és el akarják végezni ezt a munkát a saját helyükön. Illetve azért is, mert nem vagyunk egyház, az a fajta központi működés, ami volt, nem szükséges, inkább olyasfajta mozgalmiság kell, amivel az egyházat tudjuk építeni, segíteni.

hvg.hu: A Felház tehát továbbra sem lesz egyház?

E. I.: Nem. Az továbbra is fontos, hogy a működés az alapcéljainkra irányuljon, vagyis hogy a mozgalom hirdesse Jézus Krisztus evangéliumát, és a már létező keresztény közösségeket, gyülekezeteteket, egyházakat építse és támogassa, azokhoz kereső embereket tudjon becsatornázni. Ez a két cél soha el nem hagyható, ha valami nagyon más történne, akkor az már nem a Felház.

O. G.: Ami meg tud minket óvni attól, hogy az általános értelmezés szerinti egyházzá váljunk, az az, hogy felekezetköziek vagyunk. Nagyon sokfajta gyülekezetből jövünk, de a tagjainkban közös, hogy mind lojálisak a saját közösségük iránt: értik a jelentőségét, hogy ott aktívak legyenek, oda energiát fektessenek be, ott megéljék, amit csinálnak.

E. I.: Úgy is mondhatjuk, hogy egyfajta belmisszió vagyunk: kitöltjük a gyülekezetek közti teret és, elsősorban Magyarországon hirdetjük az evangéliumot. Egy ideje azonban egyre többször szolgálunk külföldön, erősödik a külmissziós vonal is.

©

hvg.hu: Akkor ez egyfajta kritikája a jelenlegi egyházaknak és jelenlegi gyülekezeteknek, hogy nem jó, ahogy ők csinálják, hanem valami ütősebb, fiatalosabb, menőbb kell?

E. I.: Ez semmiképp nem kritika. Más típusú munkát végzünk, mint a gyülekezetek. A mi feladatunk az evangelizáció, hogy megszólítsuk a generációnkat, de ez csak egyetlen része annak a nagyon sok típusú feladatnak, amit a felekezetek ellátnak. Úgy lehetne szemléltetni, hogy Jézus Krisztus a fej, az emberek, a közösségek és mindenféle keresztény struktúrák pedig, mint a testrészek és szervek, kapcsolódnak a fejhez: mindegyik mást csinál, de mindegyikre szükség van, és nem mondhatja a kéz a lábnak, hogy te haszontalan vagy, hanem így együtt alkotnak egy testet. Ilyen értelemben nekünk az egyházban egymást ki kell egészítenünk. És igen, célunk, hogy egyfajta tüzet hozzunk a közösségekbe – jó értelemben persze, tehát nem olyat, ami megégeti őket, hanem olyan lángot, ami az ő tüzüket is még inkább megeleveníti.

hvg.hu: És az egyházak is elfogadták ezt a feladatmegosztást? Az elején nagyon sok kritikát kaptak, három és fél évnyi működés után változott a Felház megítélése?

E. I.: Az elején információhiány miatt volt némi értetlenség, de mostanra ez, úgy gondolom, elmúlt – részben azért is, mert elkezdtünk jobban kommunikálni, és átjött, hogy támogatni szeretnénk a közösségeket, nem pedig ártani azoknak. Több pásztorkör, de a magyarországi evangéliumi gyülekezeteket összefogó Evangélium Aliansz is meghívott minket például, hogy jobban megértsék, mit is csinálunk.

hvg.hu: Milyen jellegű kritikákat kaptak? Két éve még voltak, akik eretnekséget emlegettek, mások azért bíráltak, hogy teológiai végzettség nélkül láttak neki a térítésnek, és ezzel szerintük több kárt okoznak, mint hasznot.

O. G.: Ezeknek a nagy része nem jutott el hozzánk, de eleve azokat érdemes néznünk, amikből előrébb tudunk lépni. Az, hogy nincs teológiai végzettségünk, egy építő kritika, mert valóban nincs, és tényleg jó lenne, ha lenne, de hogy több kárt okozunk, mint hasznot, az inkább butaság. Aki ilyet mond, az nem ismer minket. Ezt azért is gondolom, mert azok a pásztorok, akikkel kapcsolatban vagyunk, ennek az ellenkezőjét mondják, még akkor is, ha sok a javítanivaló.

hvg.hu: A nagy történelmi egyházakkal milyen a kapcsolatuk, ők mit szólnak?

O. G.: Vegyes és felekezete válogatja. Alapvetően bátorítóak, és nekünk is fontos, hogy ne legyen súrlódás.

E. I.: Azért hozzátartozik, hogy a nagy egyházaknál sincs teljes egység néhány tanításban, és lehet, hogy az egyik vezető szimpatizál velünk, míg ugyanabból az egyházból egy másik hasonló tekintély pedig nagyon nem.

©

hvg.hu: De nem kérdezik meg, hogy mit akarnak ott, ahol ők már jelen vannak több száz vagy ezer éve?

O. G.: Azt nem mondják, hogy ez a mi területünk, hiszen ugyanaz a célunk, csak nekik nagy struktúrákban kell ezt megvalósítani. Nagyon sok és nagyon jó gyümölcse van Isten munkájának a Felházon keresztül azoknak az életében, akik a gyülekezetekbe járnak. Az útmutatásokat, teológiai, vallásos alapokat továbbra is ott fogják megkapni, amit nálunk kaphatnak, az a tűz, lendület és egy jófajta aktivizáció Isten országának bemutatására.

hvg.hu: Az tudatos, hogy a Felház csak a fiatalokhoz szól?

E. I.: Ez azért alakult így, mert nyilván a saját generációnkhoz jut el jobban a szavunk, köztük élünk, őket ismerjük, és az ő csatornáikon tudjuk őket megszólítani.

O. G.: De már kilépett ebből egyébként, és átfog szélesebb generációkat is: a felházakon is egyre több az idős résztvevő.

hvg.hu: Milyen jogi formában működik majd a mozgalom, egyesület vagy alapítvány?

O. G.: Ebben még nem hoztunk végső döntéseket. Egyelőre annyi tűnik biztosnak, hogy a KUL-t elhagyjuk, és egy saját alapítványt hozunk létre (a Felház eddig a Kelet-európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány – KUL – égisze alatt működött – a szerk.). A különváló tevékenységekhez valóban több jogi forma is lehetséges, ezt most még nem akarjuk rögzíteni.

E. I.: Egyelőre szeretnénk lezárni a Felházat március 15-ével. A következő hetek utána már arról szólnak majd, hogy végiggondoljuk az átalakulást, az ütemezést, és hogy milyen csapattal milyen jogi formát válasszunk. Ezt fogjuk megkeresni, imádkozni érte és kialakítani.

hvg.hu: A Felház név marad?

©

O. G.: Még ez sem dőlt el, de igen, azt látjuk, hogy Isten ehhez adott egy hitelességet, a Felház egy hívószóvá vált. Amit el szeretnénk kerülni, hogy ez egy branddé is váljon.

hvg.hu: Pedig jó úton haladnak efelé: a rendezvényeiken felházas pólót, szatyrot füzetet, csomó emléktárgyat lehet vásárolni. Ezekkel nem a brandépítés volt a cél?

O. G.: Nem. Van egy bolt, amit üzemeltetünk, ahol előállítási költséghez közeli áron áruljuk a különböző felházas termékeket, hogy ha valaki kötődik Istenhez és a Felházhoz, akkor újra és újra eszébe juthasson. Amikor az árakat megszabtuk, felvetődött, hogy ez egy jó alap lehetne a működésünkhöz, de úgy döntöttünk, hogy ne, inkább legyen mindenkinek hozzáférhető, és mondjuk, ne legyünk vele mínuszban.

hvg.hu: Az miért fontos, hogy a Felház ne legyen brand? Mások ölni tudnának egy ütőképes brandért, ami önöknél majdhogynem spontán kialakult.

O. G.: Azért, hogy a fókusz ne kerüljön át a lényegről: ne önmagára, hanem Jézusra mutasson.

hvg.hu: A nagy alkalmak befejezésével megszűnik a Felház egyik fontos bevételi forrása is, a helyszíni felajánlás. Ezt mivel pótolják, honnan lesz bevétel a mozgalom működéséhez?

O. G.: Felajánlásokból – eddig is ez volt az egyik bevételi forrásunk. Az optimális az lenne, ha döntő többségében az emberektől érkező sok kis támogatásból állna össze a büdzsé, de ehhez még szélesebb körben meg kell teremteni az adakozó gondolkodásmódot. Egy egyetemistának egyfelől nagyon tud hiányozni heti ezer forint, amit beadhatna, másfelől persze, ha utánaszámol, az lehet, hogy csak három sör ára. A Biblia például adakozó szolgálatról beszél, hogy mindenki a lehetőségeihez képest a legtöbbet adja, de ez szívből jöjjön – mi ezt szeretnénk felkutatni.

hvg.hu: Vezetőként többet visznek be a magánvagyonukból, vagy több mindenről mondanak le, hogy inkább a Felházra fordítsák?

E. I.: Az elején, amikor még nem volt semmi infrastruktúra, meg támogatóink sem, akkor amink volt, azt betettük a misszióba – én például anyukám kávéfőzőjét is elhoztam estéről estére, hogy tudjanak kávézni az önkénteseink, de természetesen volt, hogy pénzzel is beszálltunk a helyszínbérlésekbe. Meg benne van három és fél évnyi munka, ami eddig a legcsodálatosabb időszaka volt az életünknek, minden nehézségével együtt.

O. G.: Nem biztos, hogy többről mondunk le egyébként – már csak azért sem, mert az önkénteseink elképesztően odaadóak és elkötelezettek. Egyszer egy résztvevő az egyik alkalmon beadta nekünk az El Caminóra félretett pénzét – teljesen önként, a maga belső indíttatásból, senki nem kérte erre. Ez olyan áldozat, amiről nem is tudom, hogy nekem magamnak volt-e ilyenem valaha, de nagyon bátorít. Nem azért mondasz le valamiről, mert le kell mondanod, hanem azért, hogy Istennek add mindenedet.

©

hvg.hu: Ez a világi hívságokra is érvényes? A megtérésük előtti időszakhoz képest sokadlagos lett például, hogy márkás cipőt vagy telefon vesznek?

O. G.: Aki szereti a divatot, de úgy, hogy az közben ne uralja az életét, és ne legyen egy olyan központi helyen a szívében, ami Istentől elveszi a figyelmet, az szerintem nem gond. Köztünk is vannak "dívák" – néha még ugratjuk is őket –, de nem ez határozza meg az identitásukat, az hogy hogyan érzik magukat. Szabadságuk van arra, hogy ezzel foglalkozzanak, de nem uralja őket.

E. I.: Ráadásul Isten megérdemli, hogy minden, ami rámutat, az szép legyen, jó legyen, befogadható legyen. Ha megtehetem, hogy jól nézzek ki, miközben Jézus Krisztust hirdetem, akkor azzal szerintem sincs semmi gond.

O. G.: Egyetértek, nem kell szőrcsuhában járkálnunk.

E. I.: (nevet) Sőt, viszonylag jól be vagyunk ágyazva a divatvilágba.

O. G.: De erre a szintre már akkor jutsz el, amikor elengedted a világi hívságokat. Ez egy teljes átfordulás, amiben a radikalitás a kulcsszó: mindent odaadtunk Jézusnak.

hvg.hu: A finanszírozásra visszatérve: több szponzori vacsorát tartottak az elmúlt években, az üzleti szférából mekkora támogatói kört sikerült kiépíteni?

E. I.: A múlt heti éves támogatói vacsoránkon feleségestül és férjestül 55-en vettek részt. Jellemzően kis- és középvállalkozók. Nagyobb és ismert vállalkozó nincs közöttük, de reméljük, hogy ilyen körökben is még inkább lesznek újjászületett üzletemberek, akik képesek különféle missziókat támogatni.

O. G.: Az fontos, hogy újjászületett keresztény üzletemberekről van szó, itt nem elég, hogy valaki vallásos vagy templomba jár, ide az kell, hogy ezek az emberek radikálisan kövessék Istent, hogy a pénz vagy a kapcsolatok ezt semmilyen módon ne tudják beárnyékolni.

hvg.hu: Az alapítóknak ezek szerint már a működtetésben sem lesz központi szerepük?

E. I.: Ez majd kialakul, ha lesz egy alapítvány, akkor az technikailag nyilván összefogja majd ezeket. De egyébként, mivel nem lesznek nagy, központi alkalmak, nem is lesz szükségünk annyi dologra. Egy kisbuszbérlés, vagy akár -vétel – amire mondjuk a mozgalom utazó szolgálatának lehet szüksége – egyszerűbben megvalósítható, mint március 15-én egy jégcsarnok leszőnyegezése.

hvg.hu: Egy éve azt mondták, szeretnék, ha a Felház a lehető legátláthatóbban működne, ezért a hamarosan elkészülő honlapon fent lesz minden szerződés. Sokat kerestem, de se honlap, se szerződés…

O. G.: Igen, a honlap sajnos nem indult el, ez egy hiányosság, amit szeretnénk pótolni. A szerződéseket viszont kicsit elhamarkodottan ígértük: ahol nem állami intézményekről van szó (néhány esetben a helyszínek fenntartói önkormányzatok vagy az állam), ott a másik félnek is kell nyújtanunk egyfajta diszkréciót, hogy a privát szférája ne sérüljön. De ettől függetlenül szeretnénk minél nagyobb transzparenciát – ez a hitelesség szempontjából nagyon fontos, hogy ha bárki ránéz, azt mondhassa, hogy igen, itt minden tiszta.

E. I.: 2018 első félévének pénzügyi mérlegét egyébként már kitettük a Facebook-oldalunkra, nemrég összegeztük a júniustól decemberig tartó időszak számait is, és azt is hamarosan közzétesszük.

hvg.hu: A március 15-i záróalkalmat külön óriásplakát-kampánnyal, szelfiversennyel népszerűsítik, a Facebookon is nap mint nap leírják, hogy mindenki hozza el családtagjait, ismerőseit. Miért kell ekkora toborzás, miért fontos, hogy az utolsó alkalmon nagyon sokan legyenek?

O. G.: Minket nem a ceremonialitás, a méltóságteljes lezárás mozgat, hanem az, hogy minél többen találkozhassanak Istennel. Nekünk ez változtatta meg az életünket, és szeretnénk, hogy minél több embernek elérhető legyen.

©

hvg.hu: És miért pont március 15-ét választották, egy olyan nemzeti ünnepet, amely semmilyen módon nem kötődik a kereszténységhez?

E. I.: Ennek több praktikus oka van: például az, hogy február 2-ig tart a vizsgaidőszakunk, és gondoltuk, hogy utána legkorábban hat hét alatt még fel tudunk felkészülni egy ilyen nagyszabású rendezvényre. Plusz mire decemberben elkezdtük megkeresni a nagy rendezvényközpontokat már csak ez a dátum volt szabad. Én kicsit véletlennek éltem meg, de egy szerencsés véletlen.

O. G.: Azért ennél kicsit mélyebb oka is van: március 10-én lesz három és fél éve, hogy működik a Felház, és ahogy Jézus földi szolgálata is három és fél évig tartott, a mi küldetésünk is így ér véget ebben a formában, és indít el valami nagyobbat. Illetve még egy ok: van egy látásmódunk arra, hogy Isten szeretetforradalmat indít Magyarországon, március 15-e pedig egy forradalmi nap, és bízunk benne, hogy majd be is tölti ezt.

hvg.hu: A plakátkampány csak az eseménynek szól, vagy ez az átalakuláshoz kapcsolódó új marketingstratégia és egyben a Felházat is népszerűsítik?

E. I.: Mi elsősorban Jézust népszerűsítjük. Ha valaki nem is jön el a Felházra, legalább ott van a plakáton Jézus neve, mondjuk, a tökéletes test ideáljával szembeni valóságként.

hvg.hu: A záróalkalom egyik plakátján az ingyensör van szembeállítva az örök élettel. A kutyapárttól elkérték a szlogenjüket?

O. G.: Olvastam ezt a cikket, hogy Jézus nevében lenyúltuk a szlogenjüket és őszintén meglepődtem: már a viccel sem szabad viccelni? Arról nem beszélve, hogy ha valaki, akkor a Kutyapárt nyúlta le Jézus „szlogenjét”, az örök életet, és nem fordítva – hiszen Ő már kétezer éve ezt mondta. (nevetnek) Szerintem a kutyapárt azért partner lesz a viccben, de majd meglátjuk.

hvg.hu: Mire utalt Gáspár az októberi Felházon, amikor azt mondta, hogy Magyarországon nagyobb és dicsőségesebb dolgok jönnek. Nagyobb, mint hogy ezer éve felvette a kereszténységet Magyarország, és nagyobb, mint a reformáció?

O. G.: Isten királysága működésének a természetére utaltam. Mert azt mondja az Ige, hogy ez olyan, mint egy mustármag, amit elvetnek: bár ez a legkisebb a magok közül, de végül minden fánál nagyobbra nőhet. Szóval, ha egy mag volt, hogy István bevezette Magyarországot a kereszténységbe, vagy hogy a prédikátorok felálltak a reformációkor, és azt mondták, térjünk vissza a Szentírás igazságaihoz, akkor szükségszerű, hogy ebből a magból nagyobb dolgok keletkezzenek. Én hiszek abban, hogy Isten királyságának egy olyan dicsőséges korszaka következik, amely egy felemelkedést, egy olyan ébredést hoz Magyarországra – minden egyházi résztvevőt, gyülekezetet és magunkat is beleértve –, amiben az Ő valós szeretete fog megmutatkozni. Tehát egy megszokásokon és hagyományokon alapuló vallásosság helyett egy személyes, az ő kegyelmét bemutató istenkapcsolat jön el tömegek életében, és ez egy átformáló erővel fog hatni.

©

hvg.hu: A gondolathoz hozzátartozott, hogy a folyamatok egész Európára is hatással lesznek. Ez – a kereszténység terjesztése – lenne az új fegyver az iszlám európai térhódítása ellen, amellyel a kontinens több bevándorlásellenes politikai formációja fenyeget – élükön a történetesen Gáspár édesapja vezette magyar kormánnyal és a Fidesszel?

O. G.: Nem, amit mi mondunk, az nincs közvetlen kapcsolatban ezekkel a politikai dolgokkal. Nem zárom ki, hogy van valamilyen párhuzam, de nem ebből származnak a gondolataink, hanem abból az eredeti küldetésből, amit Jézus adott a tanítványoknak, hogy menjünk és tegyük tanítvánnyá a népeket, és adjunk lehetőséget másoknak is, hogy megismerjék Istent. Mi hisszük, hogy Európában is egyre többen ismerik meg az ő szeretetét, és a Felháznak ebben lehet része európai léptékben is. Mi nem értünk a politikához, nem is a mi dolgunk, azt végezzék a politikusok a legjobb tudásuk szerint.

hvg.hu: És – mint akiknek elsődleges küldetésük, hogy Jézus szeretetét hirdessék – mi a véleményük az ezzel ellentétes folyamatokról? Mondjuk a bevándorlókkal, idegenekkel szemben szított gyűlöletről, amiben a magyar kormány is élen jár, és amelynek következményeként pont, hogy nem a szeretet terjed, hanem az utálat mindenki felé, aki nem ősmagyar?

O. G.: Nem tudom, hogy egyáltalán azt meg tudnánk-e jól állapítani, hogy a helyzet valóban így áll-e, ahogy mondta, mindenestere ilyen típusú közéleti-politikai véleményt azért nem formálunk…

hvg.hu: Ez nem politikai vélemény, ez egy hozzáállás egy kérdéshez.

O. G.: De a magyar közéletben sokan az ellenkezőjét mondják, és ha mi ebben állást foglalnánk, akkor olyan dologhoz fognánk, amihez nincs se hitelünk, se megbízatásunk. Mi nem értünk ehhez, nem ezzel foglalkozunk. Az, hogy van gyűlölet a világban az nyilvánvaló, azt eddig is láttuk, és szeretnénk is rajta változtatni. Ez az a pozíció, amit fel tudunk venni, közéleti szerepvállalással nincs dolgunk.

hvg.hu: Arról sincs véleményük, hogy egyes politikusok – élükön édesapjával – nagyon markáns szószólói ennek a gyűlöletszításnak?

O. G.: Én általában azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket nagyobb szeretettel kell megközelíteni. Szerintem ez helyesen úgy néz ki, hogy ott kell segíteni, ahol a baj van.

hvg.hu: Ezt hallottam már valahol…

O. G.: De én nem azért mondom, mert ez a kormány álláspontja, hanem mert misszionáriusként így gondolom: el kell menni, és el kell vinni a reményt, az Örömhírt – én is ezt csináltam Ugandában, amikor találkoztam Istennel.

hvg.hu: Ha egy önkéntesük vagy egy dicsőítés résztvevője önökhöz fordul azzal a kérdéssel, rendben van-e, hogy a határon egy hétig éheztetnek egy házaspárt, vagy hogy a kormány megbünteti azokat, akik segítséget nyújtanának az otthonukat elhagyni kényszerülőknek, arra mit válaszolnak?

E. I.: A csapatunkban nagyon sokféle hátterű ember van, és mi – pont azért, hogy a fókusz le ne kerüljön a lényegről: az igéről és Jézus Krisztusról – vezetőként politikai, közéleti kérdésekben nem adunk útmutatást. Ettől függetlenül, ha valakit Isten arra vezet, hogy elesett, rászoruló embereknek segítsen, azt biztatnám erre, a csapatból is többen karitatív területen dolgoznak.

hvg.hu: Szándékosan nem politikai példát hoztam, de a népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel, a bajbajutottak segítésével sincs dolguk?

O. G.: Áttételesen. A lényeg, hogy a társadalom minden szférájába eljussanak olyan emberek, akik Isten országát tudják képviselni, tehát a politikában is legyenek ilyenek, és Isten akarata tudjon ott is megjelenni. Annyit biztosan tudok mondani, hogy nem jó gyűlöletet szítani semmilyen népcsoport ellen. Magánszemélyként lehet, hogy van egy álláspont, amit felveszünk ebben is, de misszióként csak azt szeretnénk, ami adatott nekünk ebben.

hvg.hu: És magánszemélyként van vitája ebben az édesapjával?

O. G.: Szoktunk erről vitázni, de nekem egyébként magánszemélyként majdnem mindenben van vele vitám – egy ilyen személyiség vagyok.

hvg.hu: Ez a fajta távolságtartás egyéb olyan, különösen fiatal hívőket foglalkoztató kérdésekre is igaz, mint mondjuk az abortusz, a nők helyzete a társadalomban, vagy ezekben tudnak adni útmutatást?

E. I.: Ezek olyan kérdések, amikben az egyházon belül is vita van. A Felháznak ezekre nincs válasza, mert ezekben nem kell állást foglalnunk. A mi üzenetünk az, hogy az Ige igazság, Jézus Krisztus pedig megváltója az embereknek. Ezek a kérdések egyébként nagyon validak, és szükséges is, hogy a fontos társadalmi kérdésekre a keresztény közösségek keressenek és találjanak választ, de szerintem ezek tipikusan a gyülekezetekre tartoznak.

O. G.: Itt is érvényes: nekünk nem ez a küldetésünk, hanem az, hogy létrehozzuk azt a helyet, ahol lehet találkozni Istennel. Ha egyház lennénk, nyilván ezekre is kellene reagálnunk, de nem vagyunk az, és nem akarunk célt téveszteni. De egy dolgot leszögezhetünk: minden élet szent, sérthetetlen és védelem illeti meg azt is, aki még nem született meg.

©

hvg.hu: És az édesapjáról kialakult képe változott a megtérése óta? Példaképe például ő valamiben?

O. G.: Igen, előtte is az volt és utána is, de teljesen máshogy.

hvg.hu: Most miben?

O. G.: Az apaságban például nagyon. Mert nagyon jó apa.

hvg.hu: A záró-Felház kampányában arra kérik a fiatalokat, hogy hozzák el családtagjaikat. Gáspárnak négy, a Felház generációjába tartozó testvére van, őket meg tudta szólítani, nyitottak erre?

O. G.: A saját házában senki nem lehet próféta – ez erre is igaz. A legtöbb, amit egy újjászületett keresztény otthon meg tud tenni, az az, hogy nagyon szereti a családtagjait, és igyekszik ezt jól csinálni, ebben még mindannyiunknak fejlődnie kell.

E. I.: Abban például, hogy nem kell mindig pufogtatni a nagy igazságokat, meg a tutit, mert amikor kereszténnyé válik az ember igazán, az egyik legnagyobb kísértés az az, hogy a szeretete átcsap ítélkezésbe, és elkezdi törvénykezően megmondani, hogy ez az igazság, te bűnös vagy, satöbbi. Úgyhogy otthon egy Jézus-követőnek az első küldetése az, hogy mutasson szeretetet.

hvg.hu: Járt már valaki a testvérei vagy a szülei közül Felházon?

O. G.: Volt már, hogy eljött valamelyik testvérem, de nekik megvan a saját életük, és én nem akarom, nem is lehet megítélni, hogy hol tartanak.

hvg.hu: Olyan intést nem kapott, hogy a miniszterelnök fiaként legalább ne legyen vezető, hogy ne legyen céltábla, ne irányuljon önre akkora figyelem?

O. G.: De, természetesen, főleg anyukámtól, ez ilyen anyai ösztön. Édesapám nagyon támogat, de (nevet) közben nem vagyok biztos benne, hogy annyira tudja, hogy mit csinálok – ez ugye nagyon más, mint hogy simán csak vallásos az ember.

hvg.hu: És nem akart vele részleteiben megismerkedni, hogy mi az, amivel foglalkozik, aminek alapítója, vezetője?

O. G.: De sokat beszélgetünk, én ezeket elmondom, elmesélem, vitázunk…

hvg.hu: Miben van vitája vele a Felházal kapcsolatban?

O. G.: (nevet) Nekem úgy általában mindenben van vele vitám, ez egy ilyen apa-fiú viszony. Támogat engem, mint egy apa, de azért ez a radikalitás szerintem tud ijesztő lenni.

E. I.: Az Istennek adott élet egyébként nagyon jó változásokat hoz az ember személyiségében, de kívülről meghökkentő. Ezt egy szülőnek nehéz elfogadni, ha ő maga ezen még nem ment át. Aki nem egy többgenerációs hívő családban tér meg – önkénteseink közül sokan –, ott bizony van konfrontáció barátokkal, családdal.

O. G.: Ebben Jézus elképesztően radikális volt egyébként, és érdemes hozzá visszatérni: ő ugye azt mondta, hogy aki nem gyűlöli meg apját-anyját, és nem lesz az én követőm, az nem lehet a tanítványa. Ennyi. Viszont, amikor teljesen Istenhez fordulsz, ebben az önátadásban, az ő szeretetével utána már sokkal jobban szereted őket és a körülötted élőket.

hvg.hu: Egy őszi interjúban említették, hogy a Felház-alkalmak lezárása után mindenki a privát karrierjét is építi – ez Donátnál már látszik (a szintén alapító Prekopa Donát februártól a frissen indult Manna FM műsorvezetője – a szerk.), az ő személyén túl milyen kapcsolat van a Felház és a Manna FM, illetve a rádiót tulajdonló Gospel Közhasznú Alapítvány között?

O. G.: Megmosolyogtató a gondolat, hogy a Felháznak rádiója vagy hasonló médiája lenne.

E. I.: Az évek alatt még az aktuális tartalommal teli honlapunk sem készült el, nemhogy egy komoly médiafelület. Donát nagyon tehetséges, az SZFE-re járt, és most a szakmájában tudott elhelyezkedni a rádió egyik reggeli műsorvezetőjeként, ami szerintem izgalmas és jó kihívás. A rádió támogatói és munkatársai közül többeket ismerünk a három és fél éves működésünkön és Donáton keresztül, de a rádió a hozzá kapcsolódó alapítvány és a Felház-misszió hivatalos kapcsolatban nem áll.

O. G.: A személyi kapcsolat abból adódik, hogy a keresztény média világa egyelőre nem túl nagy, a szakemberek többségében ismerik egymást, gyakoriak az átfedések szakmai, gyülekezeti és missziós szinten is.

hvg.hu: Donát végleg ki is szállt a Felház vezetéséből?

O. G.: Az átalakulás időszakában már csak ketten visszük a vezetés felelősségét, de Doni persze a "felházas család" tagja maradt. Közben mi is készülünk a civil pályára, és igyekszünk a jövőben inkább a háttérből, egyfajta mentorációs szerepben segíteni.

hvg.hu: Mit csinálnak majd főállásban, friss jogi diplomával a zsebben?

E. I.: Itt még nem tartunk, először szeretnénk a feladatunkat befejezni március 15-ével, aztán egy kicsit kipihenni magunkat.

 

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Véget ért az elnöki palota blokádja Belgrádban

Véget ért az elnöki palota blokádja Belgrádban

Már három halottja van az utrechti lövöldözésnek

Már három halottja van az utrechti lövöldözésnek

A túlélésért kezdtünk el fogat mosni

A túlélésért kezdtünk el fogat mosni

A héten végre kiemelik a Dunából a tavaly ősszel talált bombákat, kiürítik a területet

A héten végre kiemelik a Dunából a tavaly ősszel talált bombákat, kiürítik a területet

Alig fizettek a profi fociklubok társasági adót

Alig fizettek a profi fociklubok társasági adót

Két stadion építése is drágult, de már a szemünk sem rebben az összeg láttán

Két stadion építése is drágult, de már a szemünk sem rebben az összeg láttán