hvg.hu: Nemi sztereotípiák és gender a közoktatásban – erről a témáról Magyarországon valószínűleg sokaknak az jut eszébe, hogy miért is fontos vele foglalkozni?

Rédai Dorottya: Azért fontos, mert egy olyan társadalomban élünk, amely különböző egyenlőtlenségeken alapul: nem egyenlők a férfiak és a nők, a romák és a magyarok, a középosztály és a munkásosztály, és ez természetesen a közoktatásban is jelen van. A nemi alapú egyenlőtlenség egy része ráadásul sokkal burkoltabban jelenik meg, mint mondjuk a roma gyerekek szegregációja az iskolában.

hvg.hu: Tud erre olyan példát mondani, amit akár mi is észrevehetnénk?

R. D.: Magyarországon sokakban él egy szemlélet, amely szerint a férfiak ilyenek, a nők pedig olyanok, egymás ellentétei, de végül kiegészítik egymást, és így lesz minden tökéletes. Még a statisztikák is azt mutatják, hogy a lányok jobbak szövegértésből, a fiúk pedig matematikából és természettudományokból. Csakhogy ezzel két alapvető probléma is van: először is nincs olyan, hogy "a férfiak" meg "a nők", hiszen nagyon sokfélék vagyunk. És egyáltalán nem biztos, hogy ekkora különbség van a két nem képességeiben.

Shutterstock

hvg.hu: Gyerekkorban talán nem, de később valami miatt mégis több férfi helyezkedik el tudományos, vagy akár mérnöki területen.

R. D.: A nemi sztereotípiák nagy része már kora gyermekkorban rögzül. Elég csak megnézni a gyerekjátékokat: az építőkockák azokat a képességeket fejlesztik, amelyekkel később a matematikában, a természettudományokban vagy éppen az IT-ben jobban lehet boldogulni. Viszont ha egy lány babázik, az például az empátiáját erősíti, így lehet, hogy jobban fogadja majd be az irodalmi szövegeket, de nem biztos, hogy kifejlődnek azok az egyébként meglévő alapvető képességei, amelyek ahhoz kellenének, hogy a magasabb presztízsű tudományos-műszaki szakmákban boldoguljanak.

hvg.hu: Most sokan feltennék a kérdést, hogy mi baj van az empátiával, ha úgyis az anyaságra készít fel?

R. D.: A fiúk pedig apák lesznek, és nekik szintén kellenének gondoskodó készségek, főleg egy olyan világban, ahol a nők nagy része is dolgozik, mégis rájuk hárul a gyereknevelés és a háztartás nagy része is.

hvg.hu: Hogyan látja, csak a közoktatásban jelennek meg ennyire hangsúlyosan a nemi sztereotípiák, vagy ezt már otthonról hozzák a gyerekek?

R. D.: Nagy részét otthonról hozzák, de az iskolában is rengeteg láthatatlan, mélyen ülő sztereotípia veszi őket körül. Ne legyen evidens, hogy a fiúkra nem szólnak rá, ha jelentkezés nélkül bekiabálják a választ az órán, a lányokat pedig a korai években azért dicsérik, mert szép a füzetük és az írásuk külalakja. Ezek rossz, nemi sztereotípiákon alapuló beidegződések, amelyek nagy részén egy kis tudatossággal könnyen lehetne változtatni.

Máté Péter

hvg.hu: Számítana, ha Magyarországon is régebb óta kutatnák a társadalmi nemeket, mint néhány országban?

R. D.: Nagy-Britanniában, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a hatvanas-hetvenes évek óta foglalkoznak a témával, a feminizmus második hullámával kezdődtek meg a kutatások. Magyarországon sajnos szisztematikusan még nem nagyon kutatják a témát, eseti projektek ugyan akadnak, de inkább uniós támogatással. A magyar oktatáskutatás meglehetősen konzervatív, és az is érdekes, hogy sok témát csak a média hoz be a köztudatba. A szexuális nevelésről például – amivel én foglalkozom – alig létezik kutatás, de a sajtóban gyakran előkerül a téma.

hvg.hu: A Nemi Esélyegyenlőségi Mutatóval (NEM) három magyar középiskolában majdnem két éven át vizsgálták a nemek közti egyenlőtlenségek megjelenését. Mi volt vele az alapvető céljuk?

R. D.: Az általunk felállított szempontrendszer alapján a tanárok, az iskola vezetése, sőt a diákok szintjén is meg lehet vizsgálni, hol tart az iskola a nemi esélyegyenlőség területén. A legfontosabb eleme a mutatónak, hogy nemcsak a kevésbé jól látható nemi különbségeket tudjuk vele kimutatni, hanem ötleteket, példákat is tartalmaz arról, hogy min és hogyan lehetne változtatni. A NEM kidolgozásában a három iskola tanárai is részt vettek, és konkrét javaslatokat is tettek, például a tananyagokkal és pedagógiai módszerekkel kapcsolatban, hiszen hiába részletesen előíró és kötött a tanterv, azon belül is megvannak a lehetőségek a nemek egyenlősége szempontjának integrálására.

hvg.hu: Úgymint?

R. D.: Például fontos lenne, hogy a történelemórán ne csak kis színes történetekben foglalkozzunk azzal, hogyan éltek a nők mondjuk a középkorban. Biztos vannak olyan gyerekek, akiknek nagyon unalmas, hogy mindig csak háborúkról vagy királyokról van szó. Jó példa erre A kedvenc című film is, amely éppen azt mutatja meg, hogy a nőknek milyen befolyása volt az angol történelemnek abban a korszakában. De a testnevelésórákon is lehetne változtatni, például azzal, hogy ne mindig külön tartsák a fiúknak és a lányoknak. A mindennapi testnevelés bevezetése egyébként abszurd módon javított a helyzeten: sok iskolában olyan kevés a tornaterem, hogy nincs mód minden órát külön tartani.

Képünk illusztráció

AFP / Photononstop / Mermet

hvg.hu: Mennyire voltak nyitottak a magyar iskolák a felmérésre?

R. D.: Nehéz volt iskolát találni, sajnos állami fenntartású intézmény nem is vállalta a részvételt. Eleve mindig nehéz az ilyen projektekhez résztvevőket toborozni, hiszen a tanároknak is alig van szabadidejük, sokszor nekik is nyűgöt, pluszmunkát jelent a részvétel.

hvg.hu: Voltak olyan kimutatások, amelyek a szakértőket is meglepték?

R. D.: Az egyik nagy terület, amivel nem foglalkozunk eleget, az a nemi alapú erőszak az iskolákban, legyen az homofób, lány-fiú vagy azonos neműek közötti erőszak. Még ebben a három, sok szempontból haladó szellemű iskolában is előfordultak ilyen esetek, miközben a megelőzésre viszonylag kevés energiát fordítottak. Ez nem azt jelenti, hogy ha megtörténik egy eset, azzal nem foglalkoznak, de érdekes volt, milyen különböző módon álltak hozzá az egyes kategóriákhoz. A homofób erőszakkal szemben nagyon határozott volt a fellépés, de ha mondjuk fiúk bántottak lányokat, hiába tartották azt is elfogadhatatlannak, már megjelent az áldozathibáztatás is: miért ment a lány rövid szoknyában iskolába, amikor ebben a korban a fiúknak tombolnak a hormonjaik. Értem, hogy ezt a tanár jóindulatból mondja, és a lányt akarja védeni, de inkább azzal kellene foglalkozni, hogy megbeszéljük a fiúkkal, hogy miért nem helyes erőszakosan viselkedni.

hvg.hu: Mi volt a hozzáállás az azonos neműek közötti, nem homofób jellegű erőszakhoz?

R. D.: Nem tekintették igazán erőszaknak, hiszen – ahogy korábban említettem – "a fiúk már csak ilyenek", "majd kinövik". Ráadásul itt is megjelentek a sztereotípiák: a tanárok szerint a fiúk nyíltabban, a lányok viszont fű alatt piszkálják egymást. A tanárok pedig inkább csak pedagógiai problémaként kezelték a kérdést, ha például zavarta az órai munkát két csoport konfliktusa, szétültették az érintetteket, de nem feltétlenül reflektáltak a probléma gyökerére, és kevésbé vették komolyan, ha lányok bántottak lányokat, mint ha fiúk fiúkat.

hvg.hu: Biztos, hogy ez csak az iskola feladata lenne?

R. D.: Az iskoláknak fel kellene vállalniuk azt a nem kívánt szerepet, hogy nemcsak a tantárgyakat tanítják. Dolgozom egy másik projektben is, amelyben olyan tanárképző kurzusokat dolgozunk ki osztrák és cseh kollégákkal, amelyek érzékenyítenek a nemek közti egyenlőtlenségekre, és megoldásokat keresnek az ebből fakadó iskolai problémákra. Sokat mond, hogy a hallgatók a kurzusunk alatt döbbentek rá, mennyi feladatuk lesz még a tanításon kívül, főleg ha osztályfőnöki szerepben is helyt kell állniuk.

hvg.hu: Erre nem készítik fel őket a tanárképzésen?

R. D.: Szinte egyáltalán nem, pedig igény lenne rá. A hallgatók kivétel nélkül nagyon boldogok voltak, hogy végre gondolkozhattak, drámapedagógiai módszereket tanulhattak, rendszerszinten is ráláttak a gender problémákra, de ez sajnos csak egy projekt, ami majd véget ér. Külsős kurzusokra újabban nincs pénz az egyetemek költségvetésében, és folyamatosak a leépítések is. Engem már most aggaszt, hogy ki fogja tanítani a kurzust, amit most kidolgozunk.

hvg.hu: A tanári pályára gyakran mondják, hogy elnőiesedett. Segítene a nemi sztereotípiák kezelésében, ha több lenne a férfi tanár?

R. D.: A szakma elnőiesedését sokan katasztrófának tartják, de ez olyan, mintha azt mondanák, hogy alapból rosszabb a színvonal attól, hogy a női tanárok vannak többségben. Azt a kérdést viszont senki nem teszi fel, hogy miért evidens, hogy eleve javulna a színvonal, ha több férfi tanár lenne. Ahhoz, hogy valaki jó tanár legyen, nagyon sokféle tudás és készség kell. Az általunk megkérdezett fiatalok többségének mindegy volt, hogy férfi vagy nő a tanár, nekik az volt a lényeg, hogy következetes legyen, ne szemétkedjen, és jól tanítson.