Generációs kérdés is, hogy ki hogyan emlékezik az EU-csatlakozásra. Milyen személyes élményekre pillant vissza, amikor 2004. május 1-jére gondol. Frans Timmermans például a katonai kiképzésére. Az Európai Bizottság első számú alelnöke egy budapesti háttérbeszélgetésen mondta el azt, fiatalkorában arra képezték ki a holland hadseregben, hogy egy esetleges Szovjetunióval folytatott háború esetén ő hallgassa ki a foglyul ejtett orosz katonákat. Ez az a perspektíva, amiből a most 57 éves holland politikus, az európai szocialisták májusi csúcsjelöltje értékeli a kontinens elmúlt három évtizedét. Azt mondja:

ha 2004-ben nem sikerül az Európai Unió bővítése, akkor ma Vlagyimir Putyin nem Kelet-Ukrajnát szaggatja, hanem Lengyelországot.

Jean-Claude Juncker nála hét évvel idősebb, és Luxemburg miniszterelnökeként 1997-ben az EU soros elnökségét ellátva döntő helyzetbe is került a tárgyalások megkezdésénél. Azt mondta múlt héten a HVG-nek, hogy egyenesen meg kellett harcolnia a vonakodó tagállamokkal, amelyek kifejezetten ellenezték a csatlakozási folyamat megkezdését. A legfőbb probléma Szlovákiával, pontosabban Vladimír Meciar kormányával volt. Juncker elment Pozsonyba, hogy beszéljen a miniszterelnökkel, és elháruljon a közös csatlakozás akadálya. Azt a vitát megnyerte.

Xander Stockmans

Juncker szerint a csatlakozás egy egyedülálló lehetőség volt, amelyre a közép-európai államok zsarnokság ellen mutatott bátorsága adott esélyt. Timmermans is egyetért az esemény fontosságában, de ő több nehézséget lát a jelenben. A csatlakozás által okozott fájdalmakat alulbecsülték az új tagállamok, míg a régiek a tíz ország érdekei miatt bekövetkező változás mértékét bagatellizálták el. Timmermans szerint ezért réved most, másfél évtized múltán mindkét csoport nosztalgiával a múltba.

Fazekas István

Nem tagadja az egymásnak feszülést Juncker sem. És pillanatnyilag ez is aggasztja leginkább. A különbség mindössze az, hogy az elmúlt 30 év számtalan válságot hordozott, és az Európai Bizottság elnöke úgy tapasztalja, hogy ezek megoldódnak (majd jön helyettük másik). Ahogy rövidre vágva fogalmaz: az ő lelkiismerete tiszta, amikor a nyugati és keleti tagállamok úgynevezett megosztottsága szóba kerül. Timmermans másként rakja össze a korábbi események tapasztalatait, bár hasonló következtetésre jut: jól láthatóan minden tagállam meghülyült 10-15 évvel a belépése után, ez szinte szükségszerűség, így volt a britekkel, a spanyolokkal vagy a skandinávokkal.

Az unió ugyanis mélyreható társadalmi átalakulást hoz magával, amelynek rövid távon vesztesei vannak, és sokan elbizonytalanodnak, nem találják a helyüket az új, immár nemzetközi versenyben – mondja a holland politikus.

A mostani krízis azért súlyosabb a korábbiaknál, mert egyrészt a közép-európai társadalmak elődeiknél lényegesen nagyobb átalakuláson esnek át a rendszerváltást megelőző egypártrendszer elnyomása miatt, másrészt az uniót nem csak belső, de számos külső válság is tépázza. A közép-európai országok polgáraira nehezedő nyomást Juncker is fontosnak tartja megemlíteni. Szerinte hatalmas teljesítmény, hogy az emberek eltűrték a gazdasági reformokat és a gyors és radikális jogharmonizációt, amelyet az uniós csatlakozás megkövetelt.

Az uniós támogatások ennek a teljesítménynek az elismerése – vallja Juncker.

Timmermans bízik abban, hogy az uniós széthúzás múló jelenség csupán. Az identitások igenis kibékíthetőek, hiszen a holland sajtóban azt mondják rá, hogy ő a limburgi tartományból származó Timmermans, az európaiban azt olvassa magáról, hogy holland, a CNN meg csak úgy mutatja be, hogy európai. Ezek megférnek egymással, és erre már tanítani sem kell a fiatalabbakat. A politikus a saját gyerekeit ismerve és utazásain gyűjtött tapasztalata alapján állítja, van egy új európai generáció, amelynek azonosak az álmai az egész kontinensen, szólaljanak meg magyarul vagy éppen hollandul.

A hvg.hu kérdésére Balázs Péter korábbi külügyminiszter, aki az első Magyarország által delegált biztos volt az Európai Bizottságban, azt mondta, amikor hazánk első 15 EU-s évéről kérdeztük, azt mondta, ez valójában 30 év története, Magyarország európai története rögtön a rendszerváltás után, 1989-ben elindult. „Ez 15 év nekifutás és 15 év tagság.”

Balázs Péter

Harminc éve Magyarország elsőként nyitott a Nyugat felé ebből a térségből – magyarázta a CEU tanára, Lengyelország is csak egy héttel a magyar csatlakozási kérelem után adta be a sajátját. „2004-ben elértük, amit akartunk, hosszú évekig vágytunk arra, hogy az európai közösség tagjai legyünk.” Szomorú aktualitás, hogy a volt uniós biztos szerint ez az a két ország, ami „először kezd hátat fordítani Európának”. Pedig a mostani politikai válságból „a Nyugat felé kellene kitörnie Magyarországnak” – tette hozzá.

Kérdésünkre, hogyan látja, ma felvennék-e Magyarországot a volt külügyminiszter azt mondta:

számos olyan kifogást tett az elmúlt években több olyan uniós intézmény is, ami azt jelzi, hazánkat ma nem vennék fel az Európai Unióba.

Ugyanakkor – hiába tudja elképzelni Orbánról, hogy szándékában állhat kivezetni hazának az EU-ból – úgy véli, a közösségen belül a helyünk, a magyarok elsöprő többsége EU-párti. „Sokkal többet jósolok, mint pusztán újabb 15 év. Magyarországnak egy erős európai foglalatban van a helye, az EU-nak nincs alternatívája.”

AFP / Kisbenedek Attila

Nemrég ismertettük a Policy Solutions felmérést a másfél évtizedes magyar tagságról. Kiderült, az EU általános megítélése szerint a magyarok csaknem kétharmada (65 százalék) pozitív véleménnyel van a közösségről, és mindössze minden negyedik megkérdezett (25 százalék) értékeli negatívan az Európai Uniót. Arra a kérdésre, hogy mindent egybevetve az első 15 év az EU-ban előnyös volt, vagy sem, az a válasz született: 57 százalék szerint inkább előnyös, 18 százalék szerint nagyon előnyös, 14 százalék szerint inkább előnytelen, 3 százalék szerint nagyon előnytelen. (8 százalék nem tudja, nem válaszolt.) Pártokon átívelő konszenzus van arról, hogy Magyarország EU-ban eltöltött első 15 éve előnyös volt az ország számára.

A kormánypárti szavazók nagy többsége (71 százalék), a bizonytalanok (72 százalék) és a jobbikosok (76 százalék) is így vélekednek. A baloldali és liberális pártok mindegyikében elsöprő többségben vannak a pozitív vélemények, a szocialisták négyötöde, a momentumosok, az LMP-sek, a Demokratikus Koalíció tábora pedig szinte egyöntetűen (97 százalék) előnyösnek ítélte meg az EU-ban eltöltött 15 évet.

Túry Gergely

Ha most vasárnap tartanának Magyarországon szavazást az uniós tagságról, akkor vélhetően nagyon hasonlóan alakulnának az eredmények, mint a 2003-as népszavazáson. A megkérdezettek 63 százaléka szavazna a tagság mellett, 19 százalék a tagság ellen voksolna, míg minden tizedik megkérdezett otthon maradna inkább (további hét százalék pedig nem tudott vagy nem akart válaszolni a kérdésre). Ahogy már írtuk: a fideszesek a legkevésbé elkötelezettek. De még így is több mint a felük (54 százalék) szavazna a tagság mellett, és kevesebb mint harmaduk (29 százalék) lépne ki.

A néppárti fordulat után a jobbikosok körében már csaknem kétharmados (64 százalék) az EU-tagság támogatottsága. A baloldali és liberális pártoknál pedig döntő többségben vannak a tagságot pártolók: a szocialisták 76 százaléka, momentumosok 83 százaléka, LMP-sek 85 százaléka, míg a DK-sok szinte teljes szavazótábora (95 százalék) a tagság mellett foglalna állást egy képzeletbeli népszavazáson.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.