A magyar kormányfőtől váratlan ütőlappal vitték el az osztrák tök felsőt, Gyurcsány Ferenc pedig Klára asszony válla fölött kibicel, de már alig várja, hogy újra beszállhasson a partiba. Ez a HVG hetilap szubjektív lapajánlója.
Az európai parlamenti választás kampányában úgy tűnt, egészen jó a szenvedélyes ultisként emlegetett Orbán Viktor lapjárása. A harmadik magyar durchmars révén újra mindent vitt – csak az ellenzék panaszkodott, hogy cinkelt lapok is akadtak a pakliban –, és úgy tűnt, a hazai asztalnál már nem akad ellenfele. Na meg Magyarországon amúgy is filléres alapon játsszák a politikai ultit ahhoz képest, mekkora tétekkel lehet beszállni az európai kártyacsatákba. A magyar kormányfő nagyban kezdett kombinálni, nyerő szériát vetített maga elé, másik asztaltársaság felé kacsingatott.
A végjáték előtt azonban váratlan ütőlappal elvitték tőle az osztrák tök felsőt. Vagy ahogy a Tell Vilmos történetét ábrázoló pakli stüszi vadászát nevezik: a tök filkót.
Magyarországon viszont ismét magabiztosan söpörhette be a nyereségét Orbán Viktor, de kellemetlen meglepetésként érhette, hogy az asztal másik oldalán újraosztották a lapokat. Az ellenzéki erőviszonyok változását a Fókuszban rovat elemzi, és értékeli a HVG-nek a Demokratikus Koalíció legnagyobb ellenzéki párttá növekedését Gyurcsány Ferenc. Aki sokáig maga is nagy játékos volt, de aztán elvesztette csaknem minden politikai tőkéjét, s most kibicként óvakodott vissza.
Klára asszony válla fölött leselkedik, de már alig várja, hogy újra beszállhasson a partiba.
A legmagyarabbnak tartott kártyajáték eredeti elnevezése, a rablóulti akkor juthat eszünkbe, ha a Magyarország rovat cikkét olvassuk arról, miként mazsolázzák ki a tűzhöz közeliek a budapesti villák legjavát. Veszi a lapot, ha veszi a lapot – szólt egykor a Lúdas Matyi reklámszlogenje, ám az egyáltalán nem tréfa, hogy a kisebb településeken már szinte csak olyan újság nyújt tájékozódási lehetőséget, ami a kormány jelszavait sulykolja. Ez csak az egyik oka annak, hogy a Fidesz tarolt a falvakban, ahol számított a bevándorlóellenes propaganda, de az is, hogy egyre többen elégedettek az életükkel és a körülményeikkel – írja szintén a Magyarország rovat. A kicsit távolabbi vidékekre pedig a HVG olvasóját a Portréban bemutatott Bodor Ádám író kalauzolja el, aki szülőföldjéről, Erdélyről is mesél.
Az egyházak az ördög bibliájának tartják a kártyát, ezért aligha bátorítják az ultit vagy éppen a pókert azokban az iskolákban, amelyekből – mint a Ténytárban szerepel – egyre több van a birtokukban. Hit kérdése az is, bízik-e abban a lakosság, hogy a Magyar Állampapír Plusz nevű új kötvény kivételes hozamát nem zabálja fel a futamidő végéig az időközben esetleg beinduló infláció. Ha sokan bíznak benne – derül ki a Gazdaság rovat cikkéből –, akkor az államadósságnak a kormány számára biztonságos finanszírozására csatornázható be a lakosság készpénzes megtakarításának komoly része.
A korszakosnak tekintett európai parlamenti választásokkal foglalkozik a Fókuszban elemzői körképe és a Világ rovat mellett a két vélemény is, de hogy mi történik majd, arról az EU állam- és kormányfőinek asztalánál döntenek, ahol előbb-utóbb mindenki kiteríti a lapjait. Körükben a magyar miniszterelnök ráébredhet arra, hogy a vele szemező olasz játékosnak erős lapjai vannak, de a komolyabb aduk mások kezében rejlenek. És – ha az európai partiban akar maradni – velük kell elfeledtetnie, hogy az utóbbi időben rugdosta a lábukat az asztal alatt.
NAGY GÁBOR
vezető szerkesztő
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
Új helyzet van.
Gyűlöletkeltésre hivatkoznak.
