1979. augusztus 18.
Hotel-hitel
A lényegre tapintott Staribacher osztrák kereskedelmi miniszter tavaly nyáron, amikor a Die Pressében unszolta az osztrák építővállalkozókat, hogy vegyenek részt a magyar idegenforgalom fejlesztésében. Mint mondta: ha nem velünk, akkor mással, de „Magyarország mindenképpen megvalósítja szállodaberuházásait”. (...) Az osztrák Universale és Porr két szállodát épít, kulcsrakész átadásra. (...) A Roosevelt téren épülő 9 szintes Duna-part I. – amely a HungarHotels tulajdona lesz, és a Fórum nevet kapja – felépülte után rögtön az Intercontinental hálózatába kerül.
Válaszol Marx György atomfizikus
HVG: Legkényelmesebb energiaforrásunk ma a kőolaj. Hazánk is ebből fedezi energiaszükségleteinek mintegy felét, így nem csoda, ha a közvéleményt is izgatja a kérdés: vajon meddig tart ki az olaj?
Marx György: Hogy meddig elég az olaj, az attól is függ, rábukkanunk-e újabb kőolajkészletekre, illetve az olajár emelkedése nyomán gazdaságos lesz-e olyan készletek kiaknázása is – például a tenger alatt –, ami eddig túlságosan drágának tűnt. (...)
HVG: Térjünk vissza a ma már reális alternatívára, a maghasadásos atomenergia hasznosítására!
Marx György: A kilencvenes évekre teljesen kiépülő paksi erőmű annyi villamos teljesítményt fog adni, mint ma az összes erőmű. Ez az energiafajta nagyon sok érzelmet kavar, elsősorban ott, ahol ezeket az érzelmeket tudatosan felkavarják. Hogy az ellenkezés honnan ered, világos: az atomenergia az atombombával mutatkozott be a világnak.
Fortepan / Urbán Tamás
1989. augusztus 19.
Lengyel válság – magyar tanulságokkal
Magyarországon a politikai harcok eddig nem verték szét a gazdaságot. Az ellenzéki erők politikai, nem pedig szakszervezeti alapon szerveződnek, így a közvélemény valóságos politikai programok és szervezetek között választhat. Az ellenzéket nem egyetlen szervezet képviseli – ez növeli a békés, az MSZMP-t sem kirekesztő átmenet megvalósulásának a valószínűségét. A történelmi tapasztalatok és a legutóbbi pótválasztások eredményei is azt mutatják, hogy a magyar politikai palettán központi szerep jut a történelmi tradíciók talaján álló populista erőknek. Komoly esély mutatkozik rá, hogy ebben ne a gazdasági rendszert szétverő demagóg munkás-érdekvédelmi irányzatok, hanem egy valóban korszerű, a nyolcvanas évek nyugat-európai néppárti programjaihoz közelítő ideológia kerüljön túlsúlyba.
Nagy étvágyú kispártok
Meglepő pénzügyi igényeket jelentett be néhány kevéssé vagy egyáltalán nem ismert párt, politikai csoportosulás az elmúlt hónapban a Minisztertanács Hivatalánál. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt „Megújulás” platformja egymaga a teljes támogatási alap csaknem egyötödét, 9 millió forintot igényel az állami büdzséből. A szegedi Magyar Emberpárti Párt 5 millió forintos, a Szocialista Demokrácia Frontja 2 millió forintos kérvénnyel jelentkezett. A Magyar Függetlenségi Párt az első (nyár eleji) félmilliós költségvetési juttatás után ezúttal 3 millió forintot kér. Az Ellenzéki Kerekasztalba tömörült kilenc politikai szervezet közül több (például a Fidesz, az MDF, az SZDSZ) korábban úgy döntött, hogy csak akkor fogadnának el állami pénzt, ha a kormány ugyanannyival csökkentené az MSZMP támogatását.
1999. augusztus 21.
Arccal a Szent Korona felé
Ki akarja hozni a Nemzeti Múzeumból, s a hazai politikai élet intézményi központjának számító Parlamentben kívánja elhelyezni a magyar Szent Koronát az Orbán-kormány. A személyesen a miniszterelnök által kezdeményezett s a tervek szerint már az ősszel a törvényhozás elé kerülő, hét paragrafusból álló, egyelőre csak hírből ismert törvényjavaslat egyes rendelkezései azt sejtetik, hogy a nemzeti ereklyének nem pusztán a fizikai környezete változna meg, hanem megkezdődne a feudális magyar állam jelképének bizonyos mértékű közjogi rehabilitációja is.
Nincs másik
MTI / Koszticsák Szilárd
1949 után negyven éven keresztül az ország augusztus 20-án „ünnepelte” a sztálini ihletésű rákosista alkotmányt. 1989 óta is állami ünnep ez a nap, de immár Szent István és az államalapítás tiszteletére. Pedig hát hatályos alaptörvényünk még ma is az 1949. évi XX. törvény. A régi alkotmány „jogállamosításának” koncepciói az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői és az állampárt képviselői által folytatott Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon körvonalazódtak, az illegitim parlament már csak a pecsétet nyomta rá az 1989. október 23-án hatályba lépett átfogó alkotmánymódosításra, ami kisebb-nagyobb változtatásokkal azóta is alapdokumentuma az „alkotmányos forradalomnak”. (...) Az új, demokratikusan választott parlament általi alkotmányozás koncepciójának feladását több tényező befolyásolta. Ezek egyike minden bizonnyal az, hogy az ellenzék egyáltalán nem lehetett biztos benne, hogy az MSZMP nem nyeri meg a választásokat akár abszolút többséggel is a választók által kevéssé ismert vetélytársaival szemben. De az MSZMP sem lehetett bizonyos a sikerben, ezért ők sem zárhatták ki az „előrehozott alkotmányozás” lehetőségét. (...) Vagyis, mint látható, mind az állampártot, mind ellenzékét a demokratikus választások elvesztésétől való félelem motiválta abban, hogy ne hagyják az új alkotmányra a rendszerváltás alkotmányos berendezkedésének a kialakítását. Így azután az 1989. októberi alkotmánymódosítás új tartalmat öntött az 1949-es formába.
2009. augusztus 22.
Díjeső
Lepipálta a BKV az Orbán-kabinetet. Utóbbi a 2002-es kormányváltás után 700 millió forintot fizetett ki lelépti díjként az állami cégek menesztett vezetőinek, ezzel szemben a fővárosi közlekedési vállalat 2007 óta összesen bő 1 milliárd forint végkielégítésben részesített félszáz BKV-vezetőt. (...) A 2007-től alkalmazott menedzsereknek egyébként a munka törvénykönyve és a kollektív szerződés alapján semmi sem járt volna, egyhavi végkielégítéshez ugyanis három év munkaviszony szükséges – vagyis a gyorsan jött és rapid módon távozott vezetők csak a menedzserszerződésekbe gyömöszölt tételek alapján kaphattak milliókat.
Optimista tragédia
Horváth Szabolcs
Tizenötször akkora hiány keletkezett a társadalombiztosítási kasszában július végén, mint amekkorát egész évre terveztek. (...) A Pénzügyminisztérium a költségvetés tavaly szeptemberi összeállításakor mindössze 8,9 milliárd forintos hiánnyal kalkulált a tb-alapokban egész évre, ezzel szemben hét hónap alatt ennek a tizenötszöröse, 133,8 milliárd forintos deficit halmozódott fel. (...) Ha a költségvetés tervezésekor talán még nem is volt tudható, tavaly ősszel már mindenképpen nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországot sem kíméli a válság, ami növeli a munkanélküliséget, csökkenti a foglalkoztatottságot, visszafogja a béremelést, ezáltal a járulékbevételeket is.
