Órákig nem tudták a karanténba zárt iráni diákok, hogy egyikük tesztje pozitív lett

Tartanak a fertőzésektől, miközben gyakorlatilag bezárták őket a kórtermekbe, sem az erkélyre, se a folyosóra nem mehetnek ki, nem kapnak elég információt, és mentálisan is megviseli őket a helyzet – ezt mondták a hvg.hu-nak azok az iráni egyetemisták, akik a budapesti Szent László Kórházban vannak karanténban koronavírus-gyanúval.

Magyarországon jelenleg kilenc megerősített koronavírusos beteg van, közülük öten irániak, akik évek óta hazánkban tanulnak, ám többen hazautaztak. A két első fertőzött egyike a Semmelweis Egyetemen, a másik pedig a gödöllői Szent István Egyetemen tanul, az ismerőseik és kapcsolataik közül már több mint negyven embert vittek be megfigyelésre.

Volt, aki közülük már a hétvégén is arra panaszkodott, a rendőrség Facebookon kereste meg (az ügyeleti központ vezetője szerint azért, mert máshogy nem érték el), a hatóságok pedig éjszaka jöttek értük. A diák az Indexnek azt mondta, megroppant a bizalom a külföldi diákok részéről a magyar hatóságokban, ezért többen félnek bejelenteni, hogy érintkezhettek a fertőzött társukkal. Inkább magánorvosnál teszteltetik magukat.

A karanténba zárt iráni fiatalokról ellentmondásos hírek érkeznek. Az operatív törzs képviselője vasárnapi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a Szent László Kórházban rendőri jelenlétet is kellett alkalmazni, mert attól félnek, hogy az irániak bántalmazhatják a kórház személyzetét. Az idegenrendészet pedig azzal fenyegetett meg több diákot, hogy visszavonhatják tőlük tartózkodási engedélyüket.

A hvg.hu-nak nyilatkozó iráni fiatalok ezzel szemben azt állítják, nagyon megviseli őket az egész helyzet, a nővérekkel nem tudnak kommunikálni, ami miatt néhányan érthetően frusztráltak és kétségbeesettek, de továbbra is szeretnének együttműködni, és minden intézkedést betartani.

Jelenleg 42-en vannak közülük karanténban, 3-6 fős szobákban, ahol elmondásuk szerint se szappan, se fertőtlenítő, de még vécépapír sincs. Maguknak takarítanak, és ha nem segítenének a barátaik, akkor nem tudják, hogyan oldanánk meg a mindennapi szükségleteiket.

„A gyanús eseteket mind összezárva tartották egy kórteremben, a teszteket kora reggel végezték el. Az eredményeket csak késő este tudtunk meg, de akkor is csak szóban” – mesélték.

A konfliktus akkor alakult ki, amikor kiderült: a szobájukban az egyik fiú fertőzöttségéről már órák óta tudtak az orvosok, de ezt nem árulták el senkinek, és az érintettet is arra kérték, tartsa titokban. Maga a fertőzött sem értette, miért nem vitték azonnal másik kórterembe. Ez idő alatt ráadásul egyáltalán nem hagyhatták el a szobát, a diákok szerint még az erkélyre kivezető ajtót is bezárták, és elvitték a kulcsot.

„A kórterem ajtaját becsukták, megmondták, hogy ne nyissunk ablakot, a dohányosoknak azt mondták, hogy majd hoznak nekik hamutartót” – mondta forrásunk, aki szerint leginkább az borította ki őket, hogy mindenféle tájékoztatás nélkül órákig egy teremben voltak egy pozitív társukkal, de erről senki nem tudott.

 

A magyar hatóságok eközben azt állítják, hogy az irániak több esetben nem megengedhető magatartást tanúsítottak, megpróbálták kijátszani a szabályokat, székeket dobáltak. „Én ilyet egyáltalán nem hallottam, székeket pedig nem is tudtunk volna dobálni a folyosóra, hiszen az nincs is a szobában” – mondta lapunknak az egyik diák. Azt viszont többen is megerősítették közülük, hogy az idegenrendészet kiutasítással fenyegette őket.

A diákok legfőképpen a tájékoztatás teljes hiányát és a körülményeket kifogásolják, és sokan úgy érzik, hogy sok esetben már a jogaik csorbulnak.

„Egy zuhany van hat emberre, de annyira koszos és rozsdás, hogy sokan nem is merik használni, pedig sok lány is van közöttünk. Őket lelkileg még jobban megviseli, ami történik, és sokan rettegnek, hogy elveszítik a tartózkodási engedélyüket” – mesélték.

A fiatalok szerint az sem igaz, hogy bárki ellenállt volna az idegenrendészetnek, amikor karanténba vitték őket. „Hajnali háromkor dörömböltek az ajtajukon, nagyon meg voltak ijedve, de semmi más nem történt, csak egy kis időt kértek, hogy beszélhessenek gyorsan a szüleikkel” – mondták.

A teljes csoportot frusztrálja, hogy a nővérek nem beszélnek angolul, nem tudnak velük kommunikálni, a tesztek elvégzésén kívül pedig semmit nem foglalkoznak velük. Annak ellenére sem tudják, mikor mehetnek haza, hogy nincs pozitív tesztjük, nincsenek tüneteik, és mindenre csak azt a választ kapják, hogy ez nem tartozik rájuk.

A fiatalok utoljára azt a tájékoztatást kapták, hogy március 12-én elhagyhatják a kórházat, de ezt egyelőre nem tudták garantálni nekik. Pozitív fejleménynek értékelik viszont, hogy hétfőn bement hozzájuk néhány ember az idegenrendészettől és a rendőrségtől, akik nagyon profik és kedvesek voltak és megnyugtatták őket.

„Ez volt a legjobb dolog, ami történt velünk, mióta itt vagyunk” – mondták.