Interaktív térképre tették a magyar nyomortelepek egészségügyi helyzetét

Most jutottunk el odáig, hogy már egyetlen település sem hallgathatja el, hogy vannak-e ott szegregációs folyamatok – utolsó felszólalóként így összegezte Márton Zoltán az elhangzottakat, a Magyar Tudományos Akadémia csütörtöki, A magyarországi szegregátumokban élők egészsége és egészségügyi helyzete című konferenciáján.

Bár a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság osztályvezetője nem feltétlenül tételmondatnak szánta ezt a gondolatot, tulajdonképpen jól illusztrálta vele azt, hogy a konferencia a címben ígértek ellenére nem a szegregátumok egészségügyi helyzetét, hanem ennek a helyzetnek a feltérképezési kísérleteit ismertette, néhány, a helyzet javítását célzó projektet is felvillantva.

Az előadások többsége a tudományos kutatás módszertani kérdéseire és a szakpolitikai tervezésre koncentrált, ez annyiban nem volt meglepő, hogy a program célja deklaráltan a Debreceni Egyetem hazai szegregátumokban, vagyis elszigetelt és elszegényedett telepeket élők egészségi állapotát és egészségügyi ellátását monitorozó térinformatikai rendszerének bemutatása volt.

Térinformatikai rendszer

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) alacsony végzettséget és munkanélküliséget is figyelembe vevő szegregációs mutatója alapján

Magyarország 1384 szegregátumában több mint 84 ezer lakás található, amelyekben 276 ezren élnek, az itt lakók 30 százaléka ráadásul 15 év alatti gyermek

– ismertette a hivatalos adatokat Lakatos Gábor szakstatisztikus, az Országos Szegregációs Adatbázis témafelelőse. Magyarországon éppen népszámlálás zajlik, de mivel ennek várhatóan csak jövőre lesznek meg az eredményei, a szegregátumokban élők egészségügyi ellátásáról szóló adatokat még a 2011-es népszámlálás alapján rendezte interaktív térképre a Debreceni Egyetem projektjében a Lechner Tudásközpont.

Fazekas István

Ezen a nyilvánosan nem elérhető, de hozzáféréssel rendelkezők számára böngészhető térképen pirossal körberajzolva jelölik a szegregátumokat, amelyeket egyébként település név alapján keresve is meg lehet találni. A térképhez kapcsolt adatbázisból pedig részletes adatokat lehet lekérni például az adott terület átoltottságáról, a szűrővizsgálatokon való részvételi arányáról, különböző egészségügyi ellátási formákban részt vevő lakosok számáról, vagy a tb-támogatott gyógyszerek kiváltásáról.

Így néz ki a szegregátumok jelölése a térképen.

Az adatbázis településekre, járásokra, megyékre és régiókra jellemző statisztikákat is tartalmaz, ráadásul kontexusba is helyezi a szegregátumokra vonatkozó adatokat: megmutatja ugyanis, hogy mennyiben térnek el a nem szegregátumnak számító, úgynevezett komplementer területeken ugyanezek az értékek.

Szegregátumok a Covid idején

Arról, hogy hogyan néz ki ez a rendszer a gyakorlatban, amikor kutatók használják, leginkább a Debreceni Egyetem Népegészség- és Járványtani intézetvezetőjének az előadása adott képet. Ez arról szólt, hogy a Covid-járvány első évéről mit lehetett megállapítani a szegregátumok kapcsán. A Sándor János által ismertetett kutatás szerint

• A szegregált területen élők többet mennek háziorvoshoz, és ez a "túlhasználat nem változott" a járvány alatt.
• A járóbeteg szakellátás igénybevétele viszont már jelentősen rosszabb volt, a szegregátumokban: a korábban 4 százalékos elmaradás 5 százalékosra emelkedett.
• Már a Covid előtt is gyakrabban kerültek kórházba a szegregátumokban élők, mint a lakosság többi része, de ez a helyzet is tovább romlott a járvány idején: 21-ről 25 százalékosra nőtt a különbség.

Az is kiderült, hogy 2021. június végéig lényegesen kisebb (40,1%) volt az átoltottság a szegregátumokban, mint azokon kívül, az úgynevezett komplementer területeken (65,4%). Sándor János ehhez hozzátette azt, hogy az EU-s átlaghoz (52%) képest nem volt nagyon rossz a szegregátumok oltottsága. Arról is beszélt, hogy

a szegregátumok alacsonyabb átoltottsága nem befolyásolta lényegesen az ország immunizáltságát.

Ha az átoltottság mértéke a szegregátumokban elérte volna a komplementer területek szintjét, akkor durván 50 ezerrel lett volna több beadott oltás, ami az országos átoltottsági szintet mindössze 0,6 százalékkal növelte volna.

„Az első hullámot még kinevettük, most napról napra jönnek a megdöbbentő halálesetek"

Egy család negyvenes éveiben járó testvérpárja - csak egy példa az Ózd környéki roma közösségekben koronavírus miatt elhunytak közül. A vírus nem válogat, egy helyi háziorvos szerint többségi és a kisebbségi közösségekben egyformán tombol a járvány. A romák körében mégis nagyobb a kockázat, de nem csak az általánosan rosszabb egészségi állapotuk miatt.

A szegregátumokban élő romák és az egészségügy

Arra, hogy a szegregátumoknak milyen az etnikai összetétele, illetve hogy hogyan függ össze a szegregáció és a romák helyzete, a csütörtöki MTA-konferencia előadói közül csak néhányan tértek ki. A kevesek egyike volt Ulicska László is, aki a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárság főosztályvezetőjeként azt a kormányzati álláspontot hangsúlyozta, hogy a magyarországi szegénység helyzete az átfogó mutatók tekintetében (például: szegénységnek vagy társadalmi kirekesztettségnek kitettek aránya; relatív jövedelmi szegénység aránya; nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya) 2013 óta folyamatosan javul.

YouTube / MTA

Ennek illusztrálására Ulicska kivetített egy grafikont arról, hogy hogyan csökkent 2015 óta a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztettségnek kitettek aránya (itt érdemes megjegyezni, hogy a bemutatott grafikon alapján a csökkenés valójában az első 2-3 három évben látszott, 2018 után inkább stagnáltak a százalékos arányok). Majd kivetített egy 2014-es térképet Magyarország „fejlesztendő járásairól”, és azzal folytatta a mondanivalóját, hogy

a szegénység területi koncentrációja tekintetében vannak az országnak olyan részei, amelyek "a fejlődésnek makacsul ellenálló részek", amelyekben nincs javulás.

Ezután kivetítette a "Roma kötődésű népesség 2011-es térképét, és diái között oda-vissza ugrálva megállapította, hogy ha ezeket a térképeket egymásra vetítjük, akkor látható, hogy "ugyanazt a rajzolatot adják, van egy északkelet-délnyugati átlója az országnak, ahol a szegénység és a roma népesség él”, azaz a szegénységet érintő problémák területileg egybeesnek a roma népességgel.

Ebből a szempontból fontos adalék, hogy az egész konferenciát megnyitó előadás egyik diáján szereplő táblázat szerint

a romák egészségügyi ellátásának javítását tekintve hazánk még semmit nem tudott átültetni az EU-s ajánlásokból a nemzeti stratégiába.

Tomas de Jong

Bár ennek a nyitóelőadásnak az előadója, Tomas de Jong a Roma Egészségügyi Hálózat egészségügyi egyenlőségért felelős szakpolitikai menedzser nem fejtette ki részletesen a kivetített ábrát, a jelmagyarázat alapján azt lehetett leolvasni, hogy a magyar kormány felzárkóztatási stratégiájában még említés szintjén sem jelent meg a romák egyenlősége, befogadása és részvétele kapcsán például a

• a kiszolgáltatott személyek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése;
• a nemi alapú erőszak megelőzése;
• a diszkrimináció megelőzése;
• vagy a szegregáció felszámolása.

A De Jong által kivetített táblázat eredetileg a Roma egészségügy és lakhatás című jelentésben szerepelt, amely összesen 15 EU-s ország esetében vizsgálta azt, hogy az adott országok stratégiái hogyan viszonyulnak az unió ajánlásaihoz. Mivel a lakhatási és egészségügyi problémái elválaszthatatlanok egymástól, az sem jó hír, hogy az idén októberben bemutatott tanulmány szerint a romák lakhatása kapcsán sem sikerült átültetni a magyar stratégiába az EU-s kulcspontokat.

Nem cigány probléma

A konferencia vége elszakadt a Debreceni Egyetem interaktív térképétől, így olyan programok is szóba kerültek, amelyek a szegregátumokban élők (egészségügyi) helyzetét igyekeznek javítani. A gyakorlati, terepen szerzett tapasztalatok alapján megszólaló szakemberek előadásai több ponton is összecsengtek. Egyrészt azt emelték ki, hogy a szegregátumokban élő emberek egészségügyi és általában vett helyzete is olyan összetett probléma, másrészt hogy az érintettek bevonásával kell ez ellen küzdeni.

Az egészségügyi mediáció lehetőségét bemutatva a Debreceni Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetője, Kósa Karolina beszélt arról, hogy nemcsak az egészségügyi rendszer iránti és az oltóanyagok iránti bizalmatlanság miatt volt kisebb az átoltottság a szegregátumokban. Sokak számára már a regisztráció is problémát jelentett, hiszen ahhoz e-mail-címre is szükség volt.

Fazekas István

Ezeket az akadályokat azonban sikeresebben lehetett legyőzni abban a 4 faluban, ahol egy kísérleti projekt keretében dolgoztak úgynevezett segédegészségőrök. Ők a helyi közösség tagjaiként lettek kiképezve egészségügyi tanácsadásra és a pandémia idején tableteket is kaptak, hogy házról házra járva tudják segíteni az oltáshoz szükséges regisztrációt. Kósa Karolina szerint fontos siker, hogy ott, ahol voltak segédegészségőrök, a hatvan fölötti korosztály átoltottsága egyáltalán nem maradt el nem szegregátumokban produkált átoltottsági szinttől.

L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui központú Igazgyöngy Alapítvány sokéves tapasztalatait összegezve azt emelte ki, hogy rossz megközelítés az, ami cigányproblémaként értelmezni a szegregációs problémákat, ugyanis nem etnikai okokból vannak a leszakadó térségekben élők rossz egészségügyi helyzetben, hanem a generációkon átívelő szegénység miatt. Szerinte ugyan kell jövőbeli célokat kitűzni, de a gyerekekre fókuszáló munka nem elégséges,

„muszáj, hogy a szülőknél is bepótoljuk mindazt, amit ők sem kaptak meg a családjuktól és az iskolarendszertől sem”.

Fazekas István

A Magyar Védőnők Szövetségének elnöke egy bodrogközi falvakban működő programot mutatott be, ahol a védőnők képeztek úgynevezett egészségfelelősöket a helyi közösségek tagjaiból, aki a helyi viszonyokat ismerve segítik aztán az egészségügyi szakemberek munkáját. Az érintettek bevonásának fontosságát a Várfalvi Marianna utolsó előtti felszólalóként így összegezte: „akármilyen szakértelmet bevetünk, nem tudunk a hátrányos helyzetű népesség aktív bevonása nélkül semmilyen eredményt elérni".