„Tizenkétszer küldtem be az önéletrajzomat egy céghez, utolsó alkalommal még egy privát fotóalbumot is mellékeltem, melyben az összes esemény, amit én rendeztem, képről képre meg volt örökítve” - meséli Melinda, aki öt évig egy hazai rendezvényszervező cégnél dolgozott. Most munkát keres, mert decemberben elbocsátották. „Lehet, hogy a taktikám túl erőszakos - ismeri be a 30 éves nő -, de csak így van esélyem az elhelyezkedésre.” Látja azért, hogy a nyomulás eddig - közel három hónap alatt - nem hozta meg a várt sikert, még mindig nem talált munkát. Persze, erre is van magyarázat, a rendezvényszervező cégek is szorosabbra húzzák a nadrágszíjat, a válság hatására szolgáltatásaik iránt visszaesett a kereslet.

Véletlenek találkozása. Taktikus lépés © sxc.hu

Az álláskeresők agresszív viselkedése, mint például az interjúztató zaklatása telefonon, vádaskodás a sikertelen felvételi beszélgetés után, az erőszakos nyomulás részben az egyre szűkülő álláspiaci lehetőségekre vezethető vissza. Évek óta nem tapasztalt mértékben, 8,4 százalékra nőtt ugyanis a munkanélküliségi ráta november-januárban a Központ Statisztikai Hivatal (KSH) közlése, 2008 harmadik negyedévében ez az arány még csak 7,7 százalékos volt. A nyilvántartott álláskeresők száma a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal közlése szerint februárban meghaladta az 543 ezer főt, ami 6,7 százalékkal magasabb az előző hónaphoz képest. Mindeközben alacsony a bejelentett álláshelyek száma, noha februárban 20 ezerrel, azaz 70 százalékkal nőtt az új álláshelyek száma a 2008-as adatokhoz képest. De az előző év azonos időszakához képest még így is 70 százalékkal kevesebb állást jelentettek be a munkáltatók - közölte az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ).

Az álláskeresők sorozatos kudarca is agresszív megnyilvánulásokhoz vezethet. „Előfordul, hogy egy-egy jelölt kiabál, kikel magából, mert nehezen fogadja el, hogy nem ő a megfelelő jelölt a megpályázott pozícióra” – számol be tapasztalatairól Kovács András, a Grafton Recruitment Kft. ágazatvezetője. Ha valaki régóta próbálkozik, mindenhonnan elutasítják, és nem lát esélyt rá, hogy hónapokon belül el tud helyezkedni - alkatától függően - apatikussá válhat, belefásulhat a kudarcba, választhatja a „minden mindegy” hozzáállást. „Akad, aki kétségbeesik, és egy napon belül minden szóba jöhető állást megpályáz az értékesítési vezetői poszttól a recepciós munkáig” – meséli Kovács András. Ez a taktika nem kifizetődő, hiszen azt árulja el a jelöltről, hogy bármit elfogad, nincsenek elvárásai, ambíciói és a motivációja is csekély.

A céltudatos és taktikus pályázók ezért ennél cselesebbek: számonkérés és elkeseredett próbálkozás helyett inkább kreativitásukat vetik latba. „Hallottam olyan állsákeresőről, aki önéletrajzából kiragadott részletekkel matricázta fel az autóját - képességeit, tudását így reklámozva -, majd minden nap beállt a kiszemelt cég parkolójába, mondván, ott akar dolgozni” - említ egy városi legendának is beillő esetet a Grafton tanácsadója. Hasonló történetet idéz fel Repka Ágnes, a Trenkwalder Személyzeti Szolgáltató Kft. országos munkaerő-közvetítési vezetője: egy marketinges pozíciót megpályázó fiatal álláskereső óriásplakátot küldött be magáról a kiszemelt céghez, így próbált kitűnni a több száz jelentkező körül. A „gerillataktika” sikere a szakember szerint a megpályázott pozíciótól is függ, a kreativitás ugyanis egy PR-munkatárs vagy egy marketinges esetében alapkövetelmény, ahogy az is, hogy a jó értékesítő az állásinterjún saját magát is el tudja adni.

Az önreklámozás direkt és kevésbé elterjedt formája a „közvetlen ajánlat”, telefonon. „Némelyek úgy beszélnek magukról, mint soha vissza nem térő lehetőségről. Nemrég egy jelölt felhívott minket, azt állítva, ő a szuper munkaerő, a legjobb választás, kár lenne kihagyni. De csak egy óránk van arra, hogy éljünk az ajánlattal, és személyesen találkozhassunk vele. Egyeztettünk egy időpontot, ki tudja, lehet, hogy igaza van” - említ egy konkrét példát Szekeres Katalin, a Manpower Munkaerő-szervezési Kft. toborzási vezetője. Azt azonban hozzáteszi, bár a taktika nem rossz, vannak buktatói, az így próbálkozó érdeklődőről ugyanis nehéz eldönteni, hogy tényleg munkát keres, vagy csak rutint akar szerezni egy esetleges állásinterjúhoz.

„Emlékszem, hatalmas szalaggal átkötve érkeztem az interjúra, azt sugallva, hogy ajándék vagyok a cégnek” - meséli a kommunikációs területen dolgozó Kitti, hogyan próbált megszerezni egy kecsegtető állást. „Akkoriban olvastam, hogy egy férfi szalaggal átkötött házat ajándékozott kedvesének Valentin-napra, innen jött az ötlet. Ráadásul korábban többször is telefonáltam a kiszemelt vállalathoz, hogy tudatosítsam a HR-vezetőben, én vagyok az egyetlen megfelelő jelölt, csak engem választhatnak” - mondja nevetve a jelenleg szülési szabadságon lévő nő. Bár ezzel a taktikával mellélőtt, később mégis sikerrel járt egy reklámcégnél. Igaz, jóval szolidabb módon: a felvételi beszélgetésre a piros szalag helyett masnis cipőt választott.

© sxc.hu

A szimpátia elnyerése az állás megszerzésének legbiztosabb módja, legalábbis így gondolkodnak a pályázók, akik nem sajnálják az időt és fáradságot, hogy megnyerjék maguknak a felvételiztetőt. „A jelöltek az interjú alatt néha dicsérik a tanácsadót vagy a cégvezetőt, milyen jó a nyelvtudása, milyen kellemes beszélgetni vele. Az sem egyedi eset, hogy a hölgyek a férfi interjúztatónál, míg a férfiak a felvételiztető nőknél próbálják bevetni vonzerejüket: csábosan néznek, majdhogynem flörtölnek” – mesél a mindennapi praktikákról Jónás Anikó, a munkaerő-közvetítéssel és kölcsönzéssel foglalkozó Kelly Services Hungary Kft. ügyvezető igazgatója. A merészebb jelentkezők ennél is tovább mennek: meghívják az interjúztatót egy kávéra, esetleg felajánlják, hogy kellemesebb helyen beszélgessenek, ne az irodában.

„Bevett taktika, hogy egyesek úgy próbálnak bevágódni az interjúztatónál vagy tanácsadónál, hogy utánanéznek különböző közösségi portálokon, fórumokon, mi az illető hobbija, mivel foglalkozik munkaidőn kívül” - meséli Repka Ágnes. Gyakran a keresőbe is beírják a tanácsadó nevét, hátha kidob róla egy szócikket, vagy publikációt, amiből fel lehet készülni, majd az állásinterjún „véletlenül” megpendíteni, hogy ismerik munkásságát. A taktikán a profi jelöltek azért finomítanak: ha egy cégvezetőhöz hívják be őket felvételi beszélgetésre, és az illetőnek megjelent pár írása, esetleg ismert a munkájához kötődő egyéb társadalmi tevékenysége, beszélgetés közben lassan ezekre terelik a szót, személyes jópontok reményében. Számításukba azonban könnyen hiba csúszhat: ha az interjúztató nevét elnézik, tévesen olyan publikációt tulajdonítanak neki, amihez semmi köze, esetleg az illető nemhogy nem vitorlázik, de még víziszonya is van.

Az önéletrajz mellé csatolt képekkel is emlékezetessé tehetik magukat a jelöltek: a telefonnal készített torz képektől a bulizós fotókig szinte mindennel próbálkoznak. Akad, aki színes lapra, színes betűkkel nyomtatja önéletrajzát, de az sem ritka, hogy idézetekkel tarkítják cv-jüket, hogy ezzel bizonyítsák műveltségüket - meséli Jónás Anikó.

Míg egy-két héttel az állásinterjú után természetes, sőt, a jelöltre nézve kedvező, ha érdeklődik a felvételi beszélgetés kimenetele iránt, a rendszeres telefonálgatás bosszanthatja a kiválasztást végző szakembereket. A hvg.hu által megkérdezett munkaerő-közvetítő cégek mindegyike említett olyan esetet, ahol a jelölt sűrűn, szinte naponta érdeklődött, megkapja-e az állást, miközben megpróbálta elhitetni, hogy nehéz dolga van, rengeteg ajánlat közül kell választania. „Olyanra is akadt példa, hogy egy pályázó úgy tett, mintha minden héten elutazna valahova, ahol nem tudjuk elérni, ezért előtte még gyorsan telefonált, hátha megtudhat valamit” - tájékoztat Jónás Anikó. Repka Ágnes szerint erre is megvan a magyarázat, ugyanis tapasztalataik szerint a jelentkezők nehezen kapnak visszajelzést. Ha az interjúztató megígéri, egy-két héten belül visszahívja a jelöltet, hogy tájékoztassa a felvételi beszélgetés kimeneteléről, és ezt elmulasztja, az illető pedig jelentkezik, udvariasan érdeklődik, akkor nem tűnik fel rossz színben, mert látszik, hogy motivált. Kellemetlenségek abból adódnak, ha az ingerült jelöltek átesnek a ló túloldalára, és zaklatják az interjúztatót, üzeneteket hagynak, vádaskodnak, fenyegetőznek, mert nem az övék lett a munka.

Az álláskeresők leleményességét dicséri, hogy olykor-olykor megpróbálják kicselezni, megkerülni a munkaerő-közvetítő tanácsadóit. „Amint megtudják, melyik cégnél lenne számukra álláslehetőség, bepályáznak a vállalathoz direktben is, azt gondolván, így megsokszorozzák esélyeiket” - mondja a Kelly Services ügyvezető igazgatója, hangsúlyozva, ez téves elképzelés, ugyanis éppen az a tanácsadók feladata, hogy elvégezzék az előszűrést, és a munkaadókhoz már csak a potenciális jelölteket juttassák el, akik elvileg megfelelnek az elvárásoknak. Próbálkozni tehát lehet, csak nem biztos, hogy megéri.