hvg.hu: Volt valami előzménye, hogy pont festékgyártással kezdett foglalkozni?

Szabó Antal: Sem ezen a vidéken [Bócsa Bács megyében, a Kiskunsági Nemzeti Park közelében van - a szerk.], sem pedig a családomban nem volt semmiféle múltja a festékgyártásnak. Végzettségem szerint élelmiszeripari gépész üzemmérnök vagyok. 1989-ben kényszervállalkozóként kezdtem a pályámat a bócsai Petőfi Mgtsz telephelyén. Egy kisebb üzemet vezettem, különböző biztonságtechnikai eszközöket gyártottunk.

Amikor a határok megnyíltak, elkezdtünk autókat importálni. Nem sokkal később Bajorországban találkoztam egy német vállalkozóval, aki biztatott: hagyjak fel az autóértékesítéssel, gyártsak inkább festéket, mint ő. Hálából, amiért a magyarok átengedték a keletnémeteket a határon, átadott néhány recepturát, sőt az induláshoz elegendő alapanyagot is. Így vágtam bele a festékgyártásba. Ezt az üzemet is a téesz telephelyén alakítottuk ki, folyamatos fejlesztések után ma már teljesen automatizált, és jóval nagyobb, mint a német vállalkozóé.

hvg.hu: Hogyan győzik a versenyt a multikkal? Azok némileg tőkeerősebbek...

A festékgyártó üzem Bócsán

Sz.A.: A festékpiacon valóban nagyon erős a konkurencia. Magyar-országon az amerikai befektetők tulajdonában lévő Calon-csoport és az Akso-Nobel cég a két piacvezető. A reklám és a marketing terén is előnyben vannak olyan középvállalkozásokkal szemben mint a miénk. 

Csak úgy tudunk versenyben maradni, hogy a nagykereskedők kikapcsolásával, területi képviselők közreműködésével kutatjuk fel a piacot és terítjük az árut közvetlenül a boltokba. Az évek során saját adatbankot építettünk ki, amelyben a festék kiskereskedők nyolcvan százalékának adatai szerepelnek.  Többségük közvetlenül az üzemünkből vásárol.  Jelentős árkedvezménnyel tudjuk őket magunknál tartani. A multik persze figyelik, mit csinálunk, többször felajánlották, hogy működjünk velük együtt. Őket főleg az motiválta, hogy információkat szerezzenek,  mi az a minimális ár-, illetve költségszint, amellyel mi itt Bócsán még versenyképesek vagyunk.

hvg.hu: Piackutatás és marketing nélkül persze nem ússzák meg….

Sz.A.: Az éves forgalomnak közel a három százalékát költjük hirdetésekre, piackutatásra. Szponzorálunk sportolókat, köztük Szávay Ágnes teniszezőt, s támogatjuk sérült gyerekek nevelőintézeteit is.

hvg.hu: A viszonylag alacsony bérköltségek persze nyilván jót tesznek a versenyképességnek. Az Ön cégén kívül van egyáltalán munkalehetőség a faluban?

Sz.A.: Van, ugyanis ez a térség, Soltvadkert, Kiskörös, Akasztó vidéke már a rendszerváltozás előtt is híres volt arról, hogy sok kisvállalkozás működik. Hagyományos bortermelő vidék, élelmes emberekkel, és sokan már a nyolcvanas években tőkét halmoztak fel, amellyel azután a rendszerváltás után vállalkozásba fogtak. Ezzel együtt a Poli-Farbe Bócsa legnagyobb munkáltatója, mintegy százötven család keresi meg nálunk a kenyerét. Fizetéseik havi 100 ezer forinttól 300 ezer forintig terjednek, ami a térségben magasnak számít.

hvg.hu: A gazdasági feltételek nehezebbek lesznek, milyenek így a kilátásaik? 

Sz.A.:  Alapvetően a vállalat nyereségét forgatjuk vissza, és saját forrásainkat vesszük igénybe. A bankok persze ajánlgatnak hitelt, de ezekkel nagyon óvatosan bánunk,  nem akarunk úgy eladósodni, mint a magyar államháztartás.  Jobban szeretjük a saját erőből megvalósított fejlesztéseket. Ezzel együtt folyamatosan szükségünk van forgóeszköz bevonására. Aggódunk, egyelőre a kormányprogramból csak az elvonásokat látjuk. Terveink között szerepel egy logisztikai központ építése, s ehhez támogatásra lenne szükségünk. De nem találunk sem hazai, sem EU-s pályázatokat, amelyeket elnyerhetnénk. Elképzelhető, hogy most először,  csökkenhet belföldi forgalmunk, ugyanis a költségek növekedését át kell hárítanunk a fogyasztókra.

hvg.hu: Mivel próbálják mégis ellensúlyozni a piac beszűkülését?

Sz.A.: Ha a megszorítások miatt csökken a hazai fogyasztás és kisebbek a lehetőségek, csak az export marad.  Jelenleg termelésünk öt százalékát teszi ki a Szlovákiába és Romániába irányuló export. Elsősorban a környező országokban igyekszünk pozíciókat szerezni, így talán tartani tudjuk fejlődési ütemünket. Készülünk betörni a lengyelországi, csehországi és ausztriai piacra, de már Angliából is érdeklődtek termékeink iránt.

Pelle János