Munkahelyi diszkrimináció Magyarországon - körkép II.

© Dudás Szabolcs

Mint ahogy azt sorozatunk első részében már megírtuk, a nőket és az időseket éri a legtöbb hátrányos megkülönböztetés munkahelyükön. Az esetszám náluk a legnagyobb, de a romák és a fogyatékosok foglalkoztatása jelenti a legmélyebb problémát, őket diszkriminálja leginkább a munkaadók többsége. 

A roma etnikumhoz tartozó, a mentálisan sérült vagy bármilyen fogyatékkal élő csoport tagjai hasonló cipőben járnak. Alacsony iskolázottságuk miatt kevesebb eséllyel pályázhatnak, de a képzettségüknek megfelelő  munkahelyeken gyakran már fényképes önéletrajzuk miatt kiesnek a rostán. Ez utóbbi főként a romákra igaz. Ha el is jutnak a felvételi elbeszélgetésig, tesztet általában nem írhatnak – sérelmezik a jogvédők. Solt Ignác, középkorú roma férfi egy hónappal ezelőtt jelentkezett a Benteler Autótechniakai Kft.-hez, betanított munkásnak. A cég 28 főt – köztük 24 roma származásút - hívott be meghallgatásra. A személyes elbeszélgetés után mindössze 4 ember írhatott felvételi tesztet, de Solt Ignác állítása szerint egyikük sem volt roma származású.
 
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a körülmények megvizsgálása után faj szerinti diszkrimináció miatt 700 ezer forint bírságot szabott ki a cégre. Solt Ignácot idáig 10 cégtől utasították vissza, ő úgy véli, a származása miatt. Ezek után érezte úgy, hogy nem maradhat tétlen tovább. Anyagi előnye egyelőre nem származott az ügyből, a hatóság határozata inkább erkölcsi elégtétel számára. Keveházi Péter, a Benteler személyügyi vezetője – a hvg.hu-nak nyilatkozva visszautasította az etnikai megkülönböztetés vádját: „Ránézésre senkiről nem állapítható meg a származása, ráadásul cégünknél több roma származású is dolgozik.”  A cég a határozat ellen fellebezett, Keveházi úgy véli,  a bíróság még idén tisztázza a kft.-t.

Mi változott?

Egy 1993-as felmérés szerint a 15 és 74 év közötti roma férfiak 21 százaléka dolgozott, míg a 2003-as szerint 20 százaléka. A roma nőknek mind a két időpontban 15 százaléka vállalt munkát. Havas Gábor szociológus  szerint döbbenetes, hogy e 10 év alatt gyakorlatilag nem történt elmozdulás. Ezen a tartósan beállt foglalkoztatási helyzeten szerinte egyre nehezebb változtatni. Ugyanakkor vigasztalást jelenthet, hogy a 15-19 éves korosztálynak összehasonlíthatatlanul nagyobb százaléka tanul ma, mint tíz évvel ezelőtt.

A romák méltatlanul alulreprezentáltak a foglalkoztatásban. Ebben Pető Andrea szerint nagy szerepe van annak, hogy 1989 után azokat az iparágakat építették le, ahol addig sok képzetlen romát alkalmaztak. Mint mondta: felnőtt  egy generáció, amelyik azt látta, hogy  a munkaképes rokonai segélyeken, szürke- vagy feketemunkából, esetleg közmunkán élnek.  E csoportba tartozók integrációját nehezíti az is, hogy körükben a legrosszabbak az egészségi mutatók, ráadásul a  legtöbb inaktív is ebben a csoportban található.

Nagy Beáta  szociológus úgy véli, a munkaadók többsége azért ódzkodik roma  munkavállalók alkalmazásától, mert  szemmel láthatóan különböznek munkatársaiktól, s a munkáltatótól is. Szívesebben dolgoznak a "hasonlókkal", olyanokkal, akik, "közülük valók". A hasonló hasonlót vonz elv, mint oly sokszor az élet más területén, tehát itt is érvényesül. A többségi társadalom összezár a kisebbséggel szemben. 

Szociológiai módszerrel megbecsülhető, hogy a munkanélküliségből mennyit magyaráz az iskolázottság vagy például az előnytelen lakóhely. De ezeket a kemény mutatókat figyelembe véve is még mindig marad egy jelentős rész, amelyet a munkanélküliséget befolyásoló objektív tényezők  egyike sem indokol a romák esetében. Ezt minden bizonnyal a diszkrimináció okozza.

© sxc.hu

A fogyatékosok munkahelyi esélyegyenlőtlenségét általában három tényezőre vezetik vissza a szakemberek. Egyrészt a hátrányos helyzetűek ezen csoportja  akadályozott  a mozgásban és a kommunikációban egyaránt,  másrészt nehéz számukra megfelelő munkaköröket biztosítani, s végül, de nem utolsósorban munkatársaik előítéletesek velük szemben.  Az összes hátrányos helyzetű csoport közül talán ők a  legkiszolgáltatottabbak, számuk sem véletlenül a legalacsonyabb a munkaerő-piacon. Próbálkozások ugyan vannak, de többségük már a kezdet kezdetén áthághatatlan akadályokba ütközik.

B. Á. szociális munkás néhány hete egy II. kerületi fejvadász céghez kísérte  mozgássérült páciensét. „A magas járdák miatt kénytelenek voltunk az úttesten haladni, ahol a folyamatosan dudáló autók miatt igyekeztünk a lehető legkevesebb helyet foglalva, leggyorsabban megtenni az előttünk álló utat” – mesélte. "Miután megérkeztünk, kiderült, a kerekesszék nem fér be a liftbe, így nem tudunk feljutni a harmadik emeletre, hogy kitöltsük a regisztráláshoz szükséges adatlapot. Megkértük ezért az ott dolgozó hölgyet, hogy hozza le nekünk a papírt, azonban nagy bánatunkra túlzottan elfoglalt volt, s nem tudta kérésünket teljesíteni."

Az intézetükben lévő száz fiatal közül mindössze egy dolgozik távmunkában, pedig B. Á. szerint a többieknek is majdhogynem létkérdés lenne a havi rendszeres jövedelem. Az állami támogatásként kapott havi 50 ezer forintból ugyanis szinte semmi nem marad, miután az intézetnek befizetnek 27 ezer forintot, további 20 ezret pedig azokra a speciális szállító eszközökre költik, amelyekkel képesek  közlekedni. A fogyatékosok foglalkoztatási esélyegyenlőségének javításához munkahelyek akadálymentesítésére és az egészségi állapotuknak megfelelő munkakörök kialakítására lenne szükség.