Még meg sem száradt a nyomdafesték az általános forgalmi adóról (áfa) szóló új törvényen, a jogalkotó Pénzügyminisztérium (PM), illetve a jogalkalmazó Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) máris értelmező magyarázatot kényszerült közzétenni. A törvény értelmező rendelkezéseiből ugyanis egyebek mellett éppen a minden bizonnyal legnagyobb változást hozó, ingatlanokkal kapcsolatos szabályok tárgyának, azaz magának az ingatlan fogalmának a meghatározása maradt ki. Márpedig a nagybani áfacsalások elleni küzdelem hatásos eszközének tartott, úgynevezett fordított adózás alanyai az ingatlanhoz kapcsolódó különböző tevékenységet űző adózókkal bővültek 2008. január 1-jétől.

A fordított áfázás nem újdonság Magyarországon, hiszen a hulladékkereskedelemben már 2006. január 1-je óta kötelező alkalmazni. Az elszámolási forma lényege, hogy a fordított áfázás alá sorolt tevékenységnél a számla kibocsátója kizárólag áfa nélkül számlázhat minden belföldi áfaalanynak (kivétel ezalól, ha a vevő alanyi áfamentes, illetve különleges jogállású mezőgazdasági tevékenységet végző). Az áfát ilyenkor a vevő vallja be és fizeti meg, és ha egyébként jogosult rá, ugyanakkor és ugyanott levonásba is helyezheti.

A gondot részben az okozza, hogy az új törvény nem a korábban megszokott módon, vagyis az egyes tevékenységekre vonatkozó statisztikai számokra hivatkozva jelöli meg a különböző szolgáltatásokat és termékértékesítéseket, hanem hétköznapi elnevezésük egyszerű felsorolásával. Az adózó viszont bizonytalan abban, hogy vajon ő a fordított áfázás alá esik-e, vagy sem.

Fogódzót ad ebben az APEH-tájékoztató. Eszerint a fordított adózás szabályai alá esik az építési szerződés alapján történő ingatlan átadásán túl az ingatlanhoz kapcsolódó építési-szerelési, fenntartási, takarítási, tisztítási, karbantartási, javítási, átalakítási és bontási szolgáltatások mindegyike, valamint az ezekhez szükséges munkaerő kölcsönzése, kirendelése. Az ingatlan fogalmának meghatározásánál az utólagos hivatali magyarázat - jogtechnikailag legalábbis vitatható módon - a polgári törvénykönyvben (Ptk.) szereplő definícióra, illetve annak kommentárjára hivatkozik. Ezek szerint tehát a fogalom alatt a Ptk.-ban precízen körülírt földterületet, felépítményt és ezek elválaszthatatlan tartozékait kell érteni.

Az APEH-os tájékoztató szerint ezért nem csupán a szokásos építőipari munkák - mint például a kőművesség, a víz- és gázszerelés vagy akár a kéményseprés - sorolandók ide, hanem a föld elválaszthatatlan részét képező gyep nyírása, a gyümölcsfák metszése, ápolása is. Nem tartozik viszont e körbe a magyarázat szerint például az őrző-védő szolgáltatás vagy a társasházak által beszedett közös költség sem. Ez utóbbinál az az indok, hogy az áfa alanya a tulajdonosok közössége, amelyen belül a költségek egyszerű szétosztása nem minősíthető adóköteles szolgáltatásnak. Az összetett, egyszerre többféle szolgáltatásoknál egyébként az a szabály, hogy mindig a főtevékenység határozza meg az egész ügylet megítélését. Tehát például ha az őrzés-védés értékében és egyéb jellemzői tekintetében mondjuk csak egy takarító szolgáltatás kiegészítéseként ítélhető meg, akkor reá is a fordított adózás szabályai érvényesek.

A fordított adózás keretében fizetett előleg után viszont (ellentétben az általános szabályokkal) nem keletkezik áfafizetési kötelezettség, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a vevőnek, a szolgáltatás vásárlójának az ügylet lezárását követően lesz esedékes az áfa bevallása, befizetése, mégpedig az adott ügylet teljes árából kiszámolva. Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) alanyain a törvényhozásnak ez alkalommal is sikerült újabb, megszorító fogást találnia. A fordított adózás alá eső evásnak ugyanis - miután a számlán e tevékenységénél nem tüntethet fel áfát - a nettó összeg után kell megfizetnie a 25 százalék evát, illetve az iparűzési adót. Ellenkező esetben, vagyis amikor evaalany az igénybe vevője a fordított áfázás alá eső szolgáltatásnak, az evás nem veszít semmit az ügyleten, csak a papírmunkája nő. Ilyenkor ugyanis nettó összegért vásárol, de az áfát az éves evabevallásában kell bevallania és megfizetnie.

Több helyen is használja az új áfatörvény a kapcsolt - vagyis meghatározott kritériumok alapján azonos érdekkörbe tartozónak mondott - vállalkozás fogalmát, anélkül hogy jelentését pontosan értelmezné, vagy legalább jelezné, hogy melyik törvény definícióját kell alkalmazni. A kapcsolt vállalkozás fogalommeghatározását ugyanis - nem teljesen azonos módon - a számviteli, a társasági adóról, illetve az adózás rendjéről szóló törvény (art) is tartalmazza. A PM sajtóosztálya a HVG kérdésére megerősítette azt az adószakértői vélekedést, miszerint ez alkalommal is az art definícióját kell használni.

A devizás ügyletek áfájának kiszámításánál új szabály, hogy alapesetben "belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet" devizaeladási árfolyamán kell annak történnie. Ez a passzus, ellentétben a legtöbb eddigi magyarázattal, nemcsak az adott vállalkozás számlavezetőjének, hanem bármely más, akár ötletszerűen kiválasztott pénzintézetnek az árfolyamán történhet - hangsúlyozták a PM-ben. Ehhez képest furcsa az az előírás, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamának alkalmazása csak akkor engedélyezett, ha e szándékát az adózó a tárgyévet megelőző év végéig bejelenti az APEH-nál.

Továbbra sem csökkent a homály a - régebben különbözet szerinti adózónak, az új törvényben pedig viszonteladónak nevezett - használtcikk- és régiségkereskedők adólevonási jogával kapcsolatban. Ők ugyanis a magánszemélyektől, illetve az ugyanígy adózóktól (azaz viszonteladóktól) vásárolt áruik eladásakor keletkező árrésük részeként vélelmezhetik és fizetik az áfát. A törvény szerint azonban nevezett adóalany "ilyen minőségében az előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult". Csakhogy az "ilyen minőség" kitétel értelmezésében eltérőek az adószakértői vélemények. Vannak, akik szerint a kizárólag viszonteladóként áfázó régiségkereskedő jogosult például az üzlete bérleti díjából levonni az áfát, míg mások szerint nem. Nem igazít el a PM a HVG kérdésére adott válasza sem, az ugyanis csak a törvény dodonaira sikerült passzusát idézte.

Talán vidító színnek szánták a nehéz szakszövegben a törvényalkotók azt a kitételt, miszerint a számla "magyar nyelven vagy élő idegen nyelven egyaránt kiállítható". A PM sajtóosztálya elismerte, hogy az így leírt idegen nyelv meghatározását a törvény nem tartalmazza, ezért "annak jelentésére és értelmezésére a magyar nyelv szabályai az irányadók". A válasz kapcsán feltételezhető, hogy ezek szerint ez a módszer a törvény többi, vitatott sorára nem alkalmazható.

Michnai Attila