Hozz létre egy linket előfizetéssel nem rendelkező barátaid számára

Adóbotrány: a banktitoknak hét élete van

A nemzetközi nyomásnak ellenállva Liechtenstein kitart a gazdasága és jóléte alapját jelentő banktitok mellett.

  • unknown unknown
  • +${remainingCount} szerző
Adóbotrány: a banktitoknak hét élete van

© sxc.hu
A banktitoknak hét élete van! - a mondás a svájci bankszövetség elnökétől, Pierre Mirabaud-tól származik, ám magukévá tették Liechtensteinben is a Németországban kirobbant adócsalási botrány nyomán. A pénzügyi szolgáltatásainak köszönhetően virágzó, 35 ezer lakosú, 160 négyzetkilométernyi területű, Ausztria és Svájc közé ékelődő országocska vezetői és lakói teljes összhangban kifelé mutogatnak: szerintük a túl szigorú német adórendszer az oka annak, hogy sokan a hercegségben helyezik el a pénzüket.

A valutájaként a svájci frankot használó miniállamban 16 bankot jegyeznek, közülük hat liechtensteini illetőségű, öt svájci, öt pedig osztrák tulajdonban van. Az általuk kezelt vagyon összértéke 148,7 milliárd svájci frank. A legnagyobb a botrány középpontjában álló LGT Group 77 ezer ügyfelével és 63 milliárd franknyi általa képviselt vagyonnal. A bankcsoport már 88 esztendős, szárnyalása azonban csak a hetvenes évek elején kezdődött, amikor a jelenlegi pénzügyi rendszert kialakító - időközben a hatalmat 39 éves Alois fiára testált - II. János Ádám magát a bankot is egy alapítványba csomagolta, s ezzel a működését végképp láthatatlanná tette a hatóságok számára.

Az adócsalást nem bűncselekményként kezelő országban befektetett pénz jó része kivételes előnyöket kínáló (HVG, 2008. február 23.) alapítványokba van öltöztetve, a legnagyobb tétel - a becslések szerint ötmilliárd euró - magáé a Liechtensteint irányító, nemesi családfáját a 12. századig visszavezető hercegi famíliáé. A hercegségben csaknem 30 ezer foglalkoztatottat tartanak nyilván, akik fele a szomszédos országokból ingázik. A mintegy 4,5 milliárd svájci frankos hazai össztermék (GDP) 30 százalékát adó pénzügyi szektorban hivatalosan csak a munkaerő 14 százaléka dolgozik, ám a holdudvarban ügyvédi irodák és rajtuk keresztül mintegy 75 ezer postafiókcég is megtalálható.

Az immár Svédországtól Nagy-Britannián keresztül az Egyesült Államokig a világ minden tájáról érkező támadásokra reagálva Otmar Hasler miniszterelnök annyit ismert el, hogy az ellenőrzés rendszerén van még javítanivaló, bár ő úgy véli, már eddig is sokat tettek. Az ezredforduló óta Liechtenstein pénzügyi ellenőrző szervezetet állított fel, megerősítette a bankfelügyeletet, jogsegély-szolgálati megállapodást kötött az USA-val, csatlakozott több terrorizmusellenes intézkedéshez. Elfogadta az EU első és második pénzmosás elleni irányelvét, 2005-ben vagyon-képviseleti törvényt alkotott, és most csalásellenes egyezményről tárgyal Brüsszellel.

Második oldal (Oldaltörés)

A sok pozitív lépés elismerésének mondja a kormányfő, hogy országa három éve lekerült a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a pénzmosás ellen nem harcoló államok nevét tartalmazó feketelistájáról. (Egy másik szégyenfalon még ott látható a neve, az együttműködést elutasító adóparadicsomok között.) A miniszterelnök februárban - éppen a német adóbotrányhoz időzítve - a vaduzi parlament elé terjesztette javaslatát az alapítványi jog reformjáról, amiről március közepén tárgyalnak a törvényhozók, ám információmegosztásról továbbra sincs szó.

Liechtenstein és Svájc - valamint rájuk hivatkozva az EU-tag Ausztria, Belgium és Luxemburg - ugyanakkor három éve nem volt hajlandó az adócsalás ügyében szigorú információcserét előirányzó brüsszeli megállapodást aláírni. Csupán azt vállalták, hogy azon uniós állampolgároktól, akik náluk helyezik el bankbetéteiket, kamatadót szednek, s ezt a pénzt kifizetik a származási országnak. Az egyezség azonban csak természetes személyekre és takarékbetétekre vonatkozik. Kamatadó címén Liechtenstein a legutóbbi adatok szerint 2006-ban 9,4 millió eurót utalt át uniós tagállamoknak, ám ez a rejtőzködő összegeknek csak a töredékét érinti.

Németországban már gyorsmérleg is készült a liechtensteini bankokban eldugott pénzek ügyében. A hivatalos tájékoztatás szerint február végéig 120 házkutatást tartottak az adónyomozók, 150 személy ügyében vizsgálódnak, 91 közülük már beismerő vallomást is tett. Érkezett továbbá 72 (büntetésmérséklő hatású) önfeljelentés az adóhatósághoz, s ami a legfontosabb: a feltárt adóhiányok törlesztésére befizetett első részletek összege megközelíti a 30 millió eurót. Vagyis az adatok megszerzésére fordított 5 millió euró, magyarán a lopott cd-lemez ára máris bőségesen megtérült.

Peer Steinbrück német pénzügyminiszter nem elégszik meg a többletbevétel számolgatásával, feltett szándéka, hogy rendet teremt az európai adóparadicsomok környékén. Ezt az EU egységes fellépésével tartja elképzelhetőnek, de azt is megszellőztették, hogy esetleg egységes forrásadóval sújtják a Liechtensteinbe irányuló átutalásokat. A megszerzett adatbázis egyébként nem csupán német állampolgárok nevét és adatait tartalmazza: Finnország, Svédország, Norvégia és Hollandia már jelezték, szívesen fogadják a német állam ajánlatát, miszerint jogsegély keretében rendelkezésükre bocsátja az országukból Liechtensteinbe menekített pénzek tulajdonosainak adatait. Dánia ugyanakkor elzárkózott: nem áll szándékukban lopott információkból dolgozni, nyilatkozta a dán adóhatóság vezetője. (A külföldre tartó magyar pénzekről lásd írásunkat a 104. oldalon.) A tény, hogy az adatok végül is a német hatóságok birtokába kerültek, további hullámokat vet: a svájci magánbankok szövetségének ügyvezetője például úgy nyilatkozott, a jövőben megfontolandó, hogy a titoktartásra oly kényes bankok alkalmazzanak-e német állampolgárságú tisztviselőket.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS, WEYER BÉLA / BERLIN

Útmutató cégvezetőknek

Útmutató cégvezetőknek