Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Július 27-én az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió átfogó vámegyezményben állapodtak meg.
Minden józan megfontolást mellőzve a törvényhozás elfogadta a Robin Hood adót, vagyis a nagy energiaszolgáltatók extra nyereségének pótadóztatását. Ráadásul a bevételnek nem az egészét fordítják a valóban rossz hatásfokú távhőszolgáltatás hatékonyságának érdemi javítására, amely kulcsa a jövőbeni távhőszolgáltatási díjcsökkentésnek, hanem a felét közvetlenül a felhasználóknak adják. Ezzel pillanatnyi segítséget nyújtanak ugyan a távfűtéses lakások tulajdonosainak, viszont a hatékonyság javulása, amely hosszabb távon a díjnövekedést megakadályozhatná, időben jelentősen kitolódik. Mondhatnánk azt is, hogy a jelenlegi valós gondot konzerváljuk, legyen ez a probléma tartós, unokáink is látni fogják. Sikerült ehhez olyan eszközt találni, amely erre teljesen alkalmatlan, jelesül új – ideiglenes! – adónemet bevezetni. Az egyszerűsítés zászlója alatt létrejött az 54. adónem.
Az új adónem elfogadása óta még egy hét sem telt el, újabb adóötlet merült fel. Az elképzelés bejelentője természetesen nem a pénzügyminiszter, hanem Kiss Péter kancelláriaminiszter volt, igaz, pártpolitikusi minőségében. Ő a Tobin-adóban látna eszközt a spekulációs valutaváltások visszaszorítására. A felvetés annyiban szakszerű, hogy akkor tartja ezt jónak, ha a világban minden ország egyszerre és egyformán vezeti be.
Az amerikai közgazdász nevét viselő adó lenne tehát az első világadó! Ez mindjárt rámutat az ötlet naivitására. Az Európai Unió tagállamai is erős korlátok mellett hajlandók adóztatási szuverenitásukról lemondani (áfa, jövedéki adó, versenytilalomba eső adókedvezmények, egységes kamatadó helyetti adatszolgáltatás), és a jelek szerint ezt a keretet sem hajlandók bővíteni (lásd: kamatadó vagy egységes társasági adó-alap). A Tobin-adó viszont azt feltételezi, hogy a földkerekség kétszázvalahány országa egyidejűleg vezetné be. Ha ugyanis egy ország kimarad, minden nagyösszegű valutaváltás abba az államba települne. Egy olyan világban, ahol még az általános forgalmi adó sem teljesen elfogadott (az USA egy ilyen adónem bevezetését még csak meg sem fontolja, hát még a fejlődő országok…)!
Vámosi-Nagy Szabolcs kommentárja az Adózónán!
Az új adónem elfogadása óta még egy hét sem telt el, újabb adóötlet merült fel. Az elképzelés bejelentője természetesen nem a pénzügyminiszter, hanem Kiss Péter kancelláriaminiszter volt, igaz, pártpolitikusi minőségében. Ő a Tobin-adóban látna eszközt a spekulációs valutaváltások visszaszorítására. A felvetés annyiban szakszerű, hogy akkor tartja ezt jónak, ha a világban minden ország egyszerre és egyformán vezeti be.
Az amerikai közgazdász nevét viselő adó lenne tehát az első világadó! Ez mindjárt rámutat az ötlet naivitására. Az Európai Unió tagállamai is erős korlátok mellett hajlandók adóztatási szuverenitásukról lemondani (áfa, jövedéki adó, versenytilalomba eső adókedvezmények, egységes kamatadó helyetti adatszolgáltatás), és a jelek szerint ezt a keretet sem hajlandók bővíteni (lásd: kamatadó vagy egységes társasági adó-alap). A Tobin-adó viszont azt feltételezi, hogy a földkerekség kétszázvalahány országa egyidejűleg vezetné be. Ha ugyanis egy ország kimarad, minden nagyösszegű valutaváltás abba az államba települne. Egy olyan világban, ahol még az általános forgalmi adó sem teljesen elfogadott (az USA egy ilyen adónem bevezetését még csak meg sem fontolja, hát még a fejlődő országok…)!
Vámosi-Nagy Szabolcs kommentárja az Adózónán!
