Mi leszel, ha nagy leszel? Erre a kérdésre klasszikusan olyan válaszok érkeznek, amelyek egyértelműen kijelölnek egy pályát. Ha például valaki orvos szeretne lenni, akkor világos, mit kell tennie, már a középiskolától kezdve megvan, hogy melyik tantárgyakra érdemes koncentrálnia, hova kell egyetemre jelentkeznie, és azt is könnyen tudhatja, hogy hol milyen munkát fog végezni.

Azt viszont csak igen ritkán hallani egy fiatal szájából, hogy „egy ssc-nél szeretnék accounts receivable accountant lenni” (vagyis a cégtől kimenő számlák kezelését, könyvelését végző szakember). Általában még azt sem tudja senki, hogy létezik ilyen típusú munka, azt meg végképp nem, hogyan lehet oda bekerülni.

És ez baj.

Stiller Ákos

Azért baj, mert a gazdaságnak nagy szüksége lenne arra, hogy a magyarok minél többen akarjanak ssc-kben, azaz globális cégek itteni szolgáltató központjaiban dolgozni. Ezek olyan egységek, amelyek a nagyvállalatok bizonyos támogató, adminisztratív és egyre inkább már komplex, magas hozzáadott értékű feladatait is elvégzik egyetlen központból, a világ bármely részére, és bár nálunk elég sok ilyen egység van már, lehetne jóval több is. Az is sokszor elsikkad, hogy az alkalmazottak számának bővülését nézve az autóipar után ez a második legjobban fejlődő magyar szektor.

A munkavállalók szempontjából egyre jobb a helyzet

Jelenleg csaknem 100 cég több mint 40 ezer embernek ad ilyen típusú munkát Magyarországon, de olyan mértékű a növekedés, hogy évente akár 8-10 ezer új alkalmazottat is fel tudnának szívni – ha lenne megfelelő mennyiségben a feladatra alkalmas szakember. De nincs, ezért az utóbbi időben a központok már egymástól csábítgatják el a munkaerőt, ennek következtében pedig a bérek emelkednek, a juttatások köre bővül – vagyis munkavállalói szempontból egyre jobb a helyzet, a cégek szempontjából viszont egyre rosszabb.

„Budapest gyakorlatilag megtelt, az utóbbi években már a vidéki központoknak kellett volna gombamód szaporodniuk, de ez csak kevéssé történt meg. Debrecen és Miskolc szépen fejlődött ugyan, de ezen kívül csak spontán projektek vannak, például Szegeden vagy Székesfehérváron, mert nem látszik központi fejlesztési stratégia a vidéki nagyvárosok helyzetbe hozására, sok helyen pedig a megfelelő minőségű és mennyiségű iroda is hiányzik” – mondja Suhajda Attila, a Magyar Szolgáltatóipari és Outsourcing Szövetség (HOA) elnöke. „Szegeden most próbáljuk megalapozni a szektor jövőjét, és az egyetem jelenlétének köszönhetően ígéretesnek látszik a dolog, a potenciális munkaadókat és az egyetemistákat is láthatóan érdekli a lehetőség” – mondja Fritzné Szénási Katalin, az SSC Szeged projektvezetője.

Kell ennél jobb perspektíva egy kezdőnek?

Az is hátráltatja a fejlődést, hogy még ma is mindenki azt hiszi, a szolgáltatóközpont egyenlő az ügyfélszolgálattal, ahol biorobotként kell tűrni, amikor az adott cég reklamáló ügyfelei 5 percenként melegebb éghajlatra küldik az embert, változatos nyelvi akcentussal. Pedig ez ma már nem feltétlenül van így, a szektor rég túllépett ezen. A valóság – a közvélekedéssel szemben – az, hogy az ilyen típusú munka sokaknak elég vonzó lehet, mert:

• magasabb szintű, kreatívabb munkaköröket is kínálnak, főleg informatikai, pénzügyi és hr-vonalon, de akár mérnököknek is
• a kezdő fizetés bruttó 250-350 ezer forint között mozog, rendes, bejelentett állással
• pár év alatt akár havi bruttó 400 ezer forint fölé is emelhető a bér
• 8-10 év alatt a rátermettebbek bruttó 800 ezer – 1,5 millió forint közötti középvezetői szintekre is eljuthatnak
• munkaerőhiány van, vagyis az egyik helyen már tapasztalatot szerzett dolgozó szinte válogathat az állásajánlatok között, kvázi megversenyeztetheti a cégeket
• kiemelkedően jó irodai munkakörülmények között lehet dolgozni, cafeteriával és egyre bővülő vállalati juttatásokkal
• némi tapasztalattal a külföldi munka is könnyen elérhető (akár vállalaton belül, akár azon kívül)
• a szaktudás (közgazdasági, pénzügyi, számviteli, esetleg technikusi vagy mérnöki) nem minden esetben alapkövetelmény, a központok sok esetben még azt is vállalják, hogy a feladatra egyébként alkalmas jelentkezőket kiképzik, ha nem Magyarországon, akkor külföldön.

Oktatni csak most kezdik, 20 évvel az igények megjelenése után

Annak ellenére, hogy meglehetősen fontos gazdasági ágazatról van szó, és még perspektíva is van benne, az oktatási rendszer egészen mostanáig nem képzett célirányosan olyan szakembereket, akik az iskolából kijőve azonnal be tudtak volna ülni egy központba, és el tudták volna látni az ott adódó feladatokat. Az Edutus Főiskolán csak idén szeptembertől indulnak el az első ilyen képzések. „Lesz felnőttszakképzés, amelyre bármilyen felsőfokú végzettséggel lehet majd jelentkezni, de indul tanfolyam érettségi után állóknak is. Hivatalosan nem számít majd duális képzésnek, de a valóságban majdnem az lesz, a diákoknak már a tanulmányi idő alatt próbálnak majd a cégeknél jövőbeni állásokat szerezni, a kapcsolatokat kiépíteni” – mondja Kelliár Zsolt, a képzések szervezésében és az oktatásban is részt vevő SSC Heroes ügyvezetője.

Stiller Ákos

A szakember utánpótlás gondjainak enyhítését reméli a HOA a most kidolgozás alatt álló OKJ-s "üzleti szolgáltatási munkatárs" képzés szeptemberi beindulásától, amely pénzügyi szakközépiskolás tanulóknak plusz egy éves, míg másoknak 2 éves oktatással elérhető képzést jelent majd. Emellett a szegedi egyetemen is indul már ősszel moduláris ssc-képzés.

A munkaadóknak azonban eddig más területekről kellett levadászniuk a potenciális alkalmazottakat, vagyis többnyire olyan embereket találtak, akik nem erre a pályára készültek. Tipikus eset egyébként az angol mellett valamilyen egzotikus nyelvet (holland, svéd, norvég, kínai) is tanuló bölcsész, aki csak a végzés közelében jön rá, hogy speciális nyelvtudását itt még viszonylag jó pénzért értékesíteni tudja. Vagyis az elhelyezkedés a szolgáltató központokban még ma is inkább kisebb „pályakorrekciónak” számít, mintsem a gyermekkori álmok megvalósításának.

Tanuljon hollandul vagy svédül, de csak az angol után

És ezzel el is érkeztünk a szektor Achilles-inához: a nyelvtudáshoz. Az ilyen munkáknál ugyanis az angol ismerete, és főleg aktív használata alapnak számít, ami Magyarországon probléma. Hiába kötnek minden diplomát nyelvtudáshoz, az valójában a nyelvvizsgát jelenti, vagy sokszor a nyelvi érettségit, ami általában nem ugyanaz (arról nem is beszélve, hogy eleve a diplomaszerzést hányan bukják el a nyelvvizsga hiánya miatt). Ebből a szempontból tehát majdnem ugyanott tartunk, mint 25 éve: a legalább egy, de inkább két használható nyelvtudással rendelkező végzősök még különösebb szaktudás nélkül is jól fizetett állásokat kaphatnak. Ráadásul ha valakinek a második nyelve egy egzotikusabb kis nyelv, akkor tarolhat is. Ismerünk olyan (nem is extrém) esetet, amikor angol–kínai tudással valaki nemrég havi bruttó 450 ezer forintos állásban tudott belépő szinten kezdeni egy központban, úgy, hogy még válogathatott is az állásajánlatok között.