„A politika a hadiipar szórakoztató üzletága” – mondta egykor Frank Zappa, és a magyar kormány most is igyekszik igazolni ezt a bölcsességet. Legalábbis komikus, hogy a hatóságok által rég engedélyezett, 80 százalékos készültségben lévő lőszergyár-beruházást most éppen egy államtitkár kezdte megfúrni.

Tudathasadásos állapotban lehetett Kontrát Károly, amikor – mint hangsúlyozta – nem a belügyi tárca miniszterhelyetteseként, hanem a környék országgyűlési képviselőjeként jelent meg egy január végi balatonfűzfői lakossági fórumon, s ott kikelt a kormány által eddig támogatott lőporgyár ellen. „Ez a beruházás nem ide való” – jelentette ki Kontrát tömören, annak ellenére, hogy korábban csaknem száz éven át üzemelt lőporgyár a fűzfői Nitrokémia ipartelepen, ahol ma is több hasonló profilú – petárdát és kézigránátot gyártó – cég működik.

Félreértés az öt Hirosimának megfelelő hadianyag-mennyiség

A felzúdulás igazából idén januárban kezdődött, amikor a beruházó Mil-Exim Kft. (lásd keretes írásunkat a cikk végén) nyilvánosságra hozott dokumentumaiból az tűnt ki, mintha évi 50 ezer tonna hadianyagot akarnának gyártani. „Ez teljes képtelenség, körülbelül öt hirosimai atombombával egyező mennyiséget jelentene” – fakadt ki egy szakértő.

Csala József, a Mil-Exim tulajdonosa szerint azonban az 50 ezer tonna nem az üzem gyártókapacitását jelenti, s a hadianyag nem egyenlő a robbanóanyaggal. Vagyis a szám csak arra vonatkozik, hogy adott esetben összesen ekkora tömegű fegyvernek, lőszernek, tanknak vagy más hadijárműveknek kell elférniük a gyár területén. Valójában évi 500 tonna lőport gyártanának, ezt is hároméves felfutással tervezik elérni; ez mintegy fele a régi lőporgyártási kapacitásnak.

Ezen a félreértésen felbuzdulva már a helyi jobbikosok is azzal kezdték vádolni Marton Bélát, Balatonfűzfő független, de köztudottan szocialista kötődésű polgármesterét, hogy megöleti a helyieket azzal, ha engedélyezi a beruházást. Aztán a januári lakossági fórumon már Kontrát Károly is a fellázított lakosok mellé állt, majd a napokban Bóka István, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke eszmélt rá nagy hirtelen, hogy a Balaton közelében sem környezeti, sem élet- és vagyonbiztonsági szempontokból, sem pedig a terrorkockázat miatt nem vállalható egy hadiüzem létesítése.

Holott a múlt héten Tállai András, a nemzetgazdasági tárca államtitkára is kiállt az üzem mellett, mondván: annak újraindítása nem áll ellentétben a Balatoni Területfejlesztési Koncepció turizmusfejlesztési céljaival. „Egyetlen turista sem megy máshova az ipari park miatt, ha egyébként a Balatont kívánja nyáron felkeresni” – véli Csala József.

Népszavazással döntenének

A helyi politikai erők mindenesetre népszavazással próbálják tovább hergelni a megosztott fűzfőieket. A helyi választási bizottság február 20-áig dönt arról, ki lehet-e egyáltalán írni a referendumot. A kérdésre Marton Béla szerint egyértelműen nem a válasz, hiszen a helyi önkormányzatnak nincs véleményezési, illetve engedélyezési jogköre. Bonyolítja a helyzetet, hogy a mintegy hatvan gyárépület jelentős része nem is Balatonfűzfő területéhez tartozik, hanem már Litérhez.

Árulkodó a népszavazás tervezett kérdése: nem azt akarják a politikusok kihúzni a helyiekből, támogatják-e, hogy veszélyes üzem működjön a közelükben, hanem azt, akarják-e, hogy a Balatonfűzfőn, az ipari parkban működő veszélyes üzemekben további, kapacitást bővítő fejlesztéseket hajtsanak végre. A lőporgyár közvetlen közelében ugyanis évek óta petárdákkal üzletel a Crescom Kft., a svájci hátterű Haltech Kft. pedig vadászlőszert gyárt. Az ipari parkban emellett hulladékhasznosító is működik, s nemrég kapott engedélyt egy gumiégető cég is.

„Ha már megmaradt az infrastruktúra jelentős része, és amúgy is vannak más, veszélyes üzemnek számító gyártók a telepen, nyilvánvaló, hogy nem fognak Milka csokit készíteni az egykori lőporgyárban” – mondja Marton Béla, aki szerint a régi lőporüzemben is csak akkor volt baleset, amikor még robbanásveszélyes technológiát alkalmaztak. A legnagyobb robbanás 1977-ben történt, de azt követően átálltak a nitroglicerines gyártásról a nitrocellulóz-alapúra, az így készülő lőpor pedig nem robban, hanem ég.

"Ha ezt most elzsugázzák a politikusok..."

„Ha ezt most elzsugázzák a politikusok, aligha lesz valaha lőporgyár Magyarországon. Vagyis most dől el, juthat-e magyar lőszer a magyar katonáknak, ahogy azt a kormány vagy legalábbis annak egy része szorgalmazza” – mondja Csala József. Ráadásul a magyar állam borsos kártérítést is fizethet, ha ellehetetlenít egy beruházást – figyelmeztetnek a szakértők, akik úgy kalkulálnak: a beruházás teljes költsége és a becsült elmaradt haszon, valamint a közvetett károk meghaladhatják a 7,5 milliárd forintot. A honvédelmi tárca még nem szólalt meg, amióta elkezdődött a furkálódás, és kérdéses a külügyi tárca véleménye is, ahol a nemzetbiztonsági államtitkár, Mikola István kabinetfőnöke Tombor András fivére, Tombor Bálint.

Valószínűbb azonban, hogy nem a beruházás megakadályozása a cél, hiszen azt egyszerűen meg lehetne tenni az engedélyek visszavonásával. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy valaki szívesen megkaparintaná a jövedelmező bizniszt. A lőszer- és lőporgyártásra ugyanis nagy az igény a régióban, s az árak felfelé mennek. Mióta az ukrán háború kitörése után a luhanszki lőszergyár a szakadárok kezére került, masszívan megnőtt a kereslet, s a közkeletű néven Kalasnyikov-lőszernek nevezett típusból például ma ezer darab 270–290 dollárba kerül a néhány évvel ezelőtti 120 helyett.

Rosszkor szállt ki a fegyverbizniszből például Csányi Sándor OTP-vezér is, akinek Bonitas 2002 Kft.-je 2009-ben a svájci RUAG-nak adta el a siroki fegyvergyárat. A magyar kormány is nyilvánvalóan azt szeretné, ha kisebb lenne a kitettség, s úgy hírlik, más vállalkozások is fenik a fogukat a fűzfői gyárra. Egyes vélekedések szerint az sem kizárt, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva akár einstandolhatja is az üzemet a magyar állam.