A gyerekek nem Messik és Ronaldók, hanem Királyok és Dzsudzsákok akarnak lenni. Ez az egyik legmarkánsabb jele annak, hogy az előzetesen sokszor lesajnált magyar fociválogatott sikere az Európa-bajnokságon, a mutatott játék, a csapatszellem a kasszát is szépen gyarapíthatja.

Egészen bizonyosan nőtt a játékosok reklámértéke, komoly márkaértéket adott a csapatnak a Franciaországban mutatott produkció

– mondta lapunknak Zsíros Mihály sportmarketing szakértő.

Elég csak az Eb-n igazi sztárrá vált kapus, Király Gábor mackónadrágjának piaci felívelését nézni. A tavasz óta saját márka alatt, K1RALYSPORT néven árult, a torna idején Európa-szerte kultikussá vált ruhadarab eladásai az utóbbi pár hétben futottak fel igazán, sőt betört a német  és az olasz piacra is. Sokáig ki is tarthat ez a hullám, jönnek a vb-selejtezők, a cégeknek kár lenne nem kihasználni a megnövekedett médiaérdeklődést.

Vállalkozásban egyébként a 23 fős magyar Eb-keretből csupán néhány játékosnak van vagy volt  érdekeltsége. Király mellett még heten szerepelnek a listán.

Arról, hogy az Opten céginformációs szolgáltató alapján mivel próbálkoztak vagy próbálkoznak most is, és milyen sikerrel, részleteket külön cikkünkből tudhat meg.

Érdekesek lettek

Hasonlóan vélekedik Lévai Richárd online marketing szakértő is: „nyilvánvalóan más pozícióban vannak mind a csapat, mind a játékosok külön-külön is, mint az Eb előtt”. Szerinte is meg fognak szaporodni a focistákkal promotált termékek, és a tévéreklámokban is gyakrabban tűnnek majd fel a játékosok, de akár a csapat is egyben.

Elég arra gondolni, hogy a válogatott ázsiójának növekedése már korábban is tetten érhető volt, akkor Dárdai Pált találták meg a hirdetők:

Átfogó kommerciális áttörésre azért persze nem kell számítani. Jellemzően azokat a területeket lehet sikerrel becserkészni, ahol a termék jól összekapcsolható a sportértékkel és homogén a célcsoport. A játékosok például marketing szempontból elsősorban a divat, férfi szépségápolás, elektronika, luxustermékek területén lehetnek érdekesek. De játszanak még az úgynevezett férfias területek, a barkácsáruk, az autók, illetve a sportszergyártók, szurkolói oldalról pedig a sör és társai, valamint bizonyos élelmiszerek. (Más kérdés, hogy az sem mindegy, mit engednek meg a focisták jelenlegi szponzorációs szerződései.) Olyasmi azért egyelőre aligha várható, mint Ibra és a Volvo klipje:

Most olyan új helyzet állt elő, ami az elmúlt 10-20 évben nem volt, a nemzeti focicsapat érdekes lett, így pedig van kereskedelmi racionalitása annak, hogy ezt kihasználják – vélekedik Dénes Ferenc sportközgazdász. Szerint azonban az nem látszik egészen pontosan, hogy az érdeklődés egy-egy játékosnak, a fociválogatottnak, vagy esetleg az egész sportágnak szól.

Miként nagy kérdésnek tarja azt is: vajon mennyire erős ez a kapocs, mennyire „summer feeling” az egész? És még valami: egyre inkább talány az is,

mennyire dolgozik a „lúzer magyar foci” beidegződés, s ez a siker mennyire tudja ezt lazítani?

Őszre valószínűleg többet lehet erről tudni: ha a magyar bajnokik nézőszáma szabad szemmel is láthatóan emelkedik, akkor már érdekes lehet a jelenség a marketing számára is. Egyelőre azonban csak annyi mondható, hogy a válogatott nem egyenlő automatikusan a magyar futballal is.

Kit visznek?

Ezzel szorosan összefügg a foci-Eb másik lehetséges pénzügyi hozadéka, hogy akkor most szétvásárolják-e percek alatt a válogatottat a menő európai klubok, vagy marad legjobb esetben is a középszint (vagy még az sem)? Az ugyanis nem vitás, hogy egy topligában játszó játékosnak akkor is sokkal nagyobb a reklámértéke, mint a magyar bajnokságban hétről hétre akár nagyot is alakítónak, ha csak az itthoni válogatott meccseken látják a szurkolók.

Egyelőre azonban nagyon úgy fest, hogy „szét” azért nem vásárolják a válogatott tagjait.

Az Eb hátralévő pár napjában, illetve az utána várható átigazolási kavalkádban igazából egyelőre csak 3-6 magyar kerül szóba. Kleinheisler László mellett Kádár Tamás például, aki a Lech Poznantól visszatérhet a Premier League-be. Meg persze Nagy Ádám, akiről már a torna előtt is sejteni lehetett, hogy könnyen hírnevet szerezhet magának, és a jelek szerint ez be is jött: a középpályást a France Football az új magyar generáció legfontosabb alakjának nevezi, aki kiváló passzteljesítményének, illetve technikai képzettségének köszönhetően biztos kivívta az Olympique Marseille és a Benfica megfigyelőinek elismerését, de mondják, felbukkantak még más kérők is körülötte.

És azért a sor itt még nem ér véget, akad még két-három válogatott játékos, akit szóba hoznak menő csapatokkal, Dzsudzsák Balázs menedzsere például azt mondta, tárgyalnak, de még nem árulna el csapatneveket, Fiola Attilát Dárdai vinné a Herthához, és Szalainál is beszélnek komolyabb klubok állítólagos ajánlatáról.

Nem eladni, használni

Arról pedig még nem esett szó, hogy vajon milyen magyarországi pénzek mozdulnak meg az Eb-siker nyomán, de valami alighanem történik. Az például már kiderült, hogy Lovrencsics Gergő például a napokban egyezett meg a Fradival, pedig a lengyel bajnokságból inkább a Bundesligába vezet az út.

Az, hogy kit melyik klub vásárol meg, egészen sok opciós történet, nagyon sok mindentől függ

– mondja erről Dénes Ferenc. Azzal, hogy a magyar válogatott a várakozásoknál sokkal jobban teljesített, kétségkívül nőhet – és egy csomó esetben nő is – a játékosok értéke. Ez azonban csak egy tényező, a bizniszt sokkal inkább az mozgatja, hogy egy játékosból mennyi pénzt lehet „csinálni”.

A „vettük 100-ért, eladjuk 150-ért” üzleti modell mára már bőven meghaladottá vált (még akkor is, ha a magyar fociban egyelőre uralkodó). Sokkal inkább a

vettük 100-ért, amíg nálunk van csináljon 250-et szemlélet a meghatározó.

Ebben pedig nem csak az a fontos, hogy jól menjen a játék, ergo meccseket nyernek, ergo többen jönnek a stadionba. Igazából lényegesebb, hogy jól menjen az úgynevezett merchandising, felfusson a mezek, sálak, bögrék, más kegytárgyak eladása, le lehessen kötni nagy pénzes bemutatókat, erősödjön a médiamegjelenés, generálódjanak a hírek (csinos barátnő, menő autó, villa, miegymás). Azt pedig, hogy e tekintetben mennyire „üzlet” egy magyar válogatott labdarúgó, egyelőre nagyon nehéz lenne megmondani.