Az Afrikához tartozó, 600 ezer négyzetkilométeres és 25 milliós szigetországban az utóbbi tíz évben kb. száz hivatalosan regisztrált emberrablási eset volt. Vagyis ennyit jelentettek be az áldozatok a hatóságoknak. De a tényleges emberrablások száma ennél jóval magasabb, hiszen a fogva tartott személyek családtagjai általában nem tesznek feljelentést, hanem inkább fizetnek. És egyre inkább virágzik ez a sötét biznisz, 2017-ben 17 feljelentést tettek, tehát jóval többet a korábbi évek átlagához képest.

 Az első szempont, hogy legyen gazdag. A második, hogy ne malgas nemzetiségű, tehát madagaszkári őslakos, hanem messziről jött idegen legyen. E szempontok alapján a gengszterek ideális célpontja a sziget indiai eredetű un. karana közössége. A XVII. század végén kezdtek Indiából Madagaszkárra települni indiai kereskedők. Ők a kontinensek közötti áruforgalmat irányították, képezettebbek és műveltebbek voltak a szinte őskori körülmények között élő helyi lakosoknál. És aztán persze a gazdag indiai származású kereskedők jól együttműködtek a később érkező francia gyarmattartókkal. Olyannyira, hogy a szigetország 1960-as függetlenné válása után a karana közösség tagjainak többsége megőrizte francia állampolgárságát is, miközben az őshonos helyiek, a malgas nacionalizmus jegyében, csakis madagaszkárinak vallották magukat. Jelenleg a karana közösség lélekszáma kb. 15 ezerre tehető.

A függetlenség csaknem hat évtizede alatt sok vihart élt meg a szigetország, de egy dolog állandó maradt: a tömeges szegénység. A lakosság kilencven százaléka ma is két dollár körüli napi jövedelemből tengődik. Miközben például a madagaszkári karana közösség három prominens képviselőjét a Forbes magazin a leggazdagabb afrikai üzletemberek közé sorolta. Ők persze az indiai eredetűek közül is magasan kiemelkednek.

 Pár hónapja, az AFP információja szerint egy 250 alkalmazottat foglalkoztató madagaszkári vállalat karana vezetőjének a fiát rabolták el. A főnök szerint a gengszterek el voltak tájolva, hiszen akkora váltságdíjat követeltek, amelyet az ő cége száz év alatt sem termel meg. Végül persze fizetett, hogy mennyit, az titok, de a fia kiszabadult. Nemrég az ország elnöke is egy videóüzenetben ítélte el az emberrablásokat. Más kérdés, hogy ezt már sokkal korábban is megtehette volna. Született egy bírósági ítélet is, amelynek alapján egy húszfős banda tagjait mind életfogytiglanra ítélték két gyerek elrablásáért. De az AFP-nek névtelenül nyilatkozó indiai származású üzletemberek szerint az emberrablás továbbra is jövedelmező biznisz lesz, mert az áldozatok nem bíznak a rendőrségben, inkább fizetnek a gengsztereknek. És ez a csendes alku még mindig jobb, mint a kilencvenes évek pogromjai, amikor az indiai üzleteket kifosztották és a tulajdonosokat meglincselték.