Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Bár sokan tünetmentesen érkeztek haza Észak-Olaszországból, vagy még csak nem is a fertőzött terület közelében jártak, mégis úgy döntenek, hogy a hazatérésüket követő két hetet – az egyelőre még nem teljesen átlátott fertőzésveszély miatt – önkéntes házi karanténban töltik. Akikkel mi beszéltük, azoknak a munkája és a főnöke is engedi ezt a fajta rugalmasságot.
Azoknak sem reménytelen a helyzetük, akik – féltve a kollegák egészségét – nem tudnának home officeban dolgozni, viszont az elővigyázatosság miatt nem akarják elégetni az éves szabadságuk felét. A fizetés nélküli szabadság is egy lehetőség – de ezt nyilván szintén kevesen választanák önként.
Viszló László munkajogász a hvg.hu-nak azt mondta, a Munka Törvénykönyve lehetőséget ad arra, hogy a dolgozó – a munkaadó engedélyével – mentesüljön a munkavégzés alól, és ezért még pénzt is kapjon. A Munka Törvénykönyve ezen a ponton rugalmas: kettőjük megállapodására bízza a felmentés alatt járó összeget, ami a fizetésének nullától száz százalékáig bármi lehet.
A főnök azonban nem köteles a kérést teljesíteni: az ő mérlegelési lehetősége is szabad, sok szempontot kell mérlegelni – mondja Viszló. A másik oldal is érdekes: vajon a főnök – saját maga vagy a többi dolgozó érdekeit nézve – utasíthatja-e az Észak-Olaszországból hazatért dolgozóját arra, hogy maradjon otthon két hétig.
Arra jogszerűen nem kényszerítheti a dolgozót, hogy menjen szabadságra, az egy más kérdés, hogy olykor ez megtörténik.
A nyári, vagy más, időszakos leállásra létezik az úgynevezett állásidőre helyezés fogalma, ami alatt a dolgozót a teljes alapbére megilleti. A törvény az "elháríthatatlan külső okot" kivételként nevesíti, a mostani helyzet pedig pont ilyen. Itt a feleknek kellene megállapodnia – mondja a munkajogász.
Nagyobb cégeknél a kollektív szerződésben térnek vagy térhetnek ki arra, hogy ha a munkáltató kérésére nem kell bemenni dolgozni, azért járjon-e díjazás, és ha igen, mennyi.
Viszló eggyel továbbgondolva a problémát azt mondja, ezt a terhet nem lehet automatikusan egy az egyben a munkaadó nyakába varrni, hiszen egy kis és középvállalkozás csődbe is mehet, mert nincs bent elég ember, és még az otthon lévők bérét is fizetnie kell.
Ahogy a főnök mérlegelheti, hogy a koronavírus miatt elengedje-e a dolgozót, úgy a dolgozó is visszautasíthatja a főnök kérését, ha itt csak a vírustól való félelemről van szó.
Ha ugyanis valaki fertőzött, az már egy egészen más helyzet, akkor be sem teheti a lábát a közösségbe, és akkor táppénz jár neki – hangsúlyozza Viszló. Az önkéntes karanténra – mikor csak a betegség terjesztésétől való félelem motivál az otthon maradásra – viszont nem jár táppénz: ezt még a hét elején magyarázta a hvg.hu-nak Békássy Szabolcs háziorvos.
Orvosként nem írhatja ki azt az embert, aki félelemből, vagy önként vállalt karanténban maradna otthon: táppénzpapírt csak meglévő betegségre adhat ki, ha valaki emiatt otthon maradna, azt a főnökével kell megbeszélnie.
Egyértelmű a helyzet annál, aki a betegség vagy annak gyanúja miatt karanténban van, ő ugyanis valamilyen juttatást kap, még akkor is, ha nem beteg, csak lezárták a települést, ahol él.
A hvg.hu-nak Oláh Zsófia ügyvéd azt mondta, a karanténnak több fajtája van, az egyik a járványügyi zárlat. Ezt is a tisztifőorvos rendeli el, aki értesíti az üzemorvost, melynek végén a dolgozót keresőképtelen állományba helyezik. Ilyenkor táppénzt kap, ám ha közben megbetegszik, átkerül betegszabadságra, míg ki nem merül a kerete. Ha meghaladta, ismét táppénzre kerül.
A koronavírus járványról írt cikkeinket ide kattintva olvashatja.
