Szabadabb hozzáférés A szerző szabhatja meg © sxc.hu

Hivatalosan elérhetővé váltak a Creative Commons (CC) szerzői jogi licencek - felhasználási engedélyek. Ezek a digitális tartalmak nehezen ellenőrizhető internetes terjedésének korában kínálnak globálisan érvényes, mindenki által
könnyen érthető és alkalmazható szerzői jogi keretet.
   
A webet böngészve egyre gyakrabban találkozhatunk különböző írások, fotók, filmek és zenék mellett a Creative Commons logójával, amely e művek szabadabb felhasználását engedélyezi. Az eredetileg amerikai nonprofit kezdeményezés mára nemzetközi mozgalommá nőtt, néhány év alatt több mint harminc ország csatlakozott hozzá. Most már a Creative Commons honosított, magyar nyelvű licencei is elérhetők a világhálón, a http://creativecommons.hu/ web címen.
   
Az egyes szellemi alkotások hagyományosan szerzői jogi védelem alá esnek, azaz "többszörözésük", megosztásuk és további művek alapanyagául történő felhasználásuk a szerző engedélyéhez kötött.

Az internet és az új médiatechnológiák megjelenése e felhasználási formákat minden korábbinál gyorsabbá, hatékonyabbá és népszerűbbé tette, megváltoztatta a "kulturális termelés és hozzáférés" kereteit.

Mit tud a Creative Commons?

Azok, akik műveikhez szabadabb hozzáférést kívánnak engedni, a Creative Commons licenszek segítségével könnyen és különösebb jogi jártasság nélkül is pontosan megszabhatják és feltüntethetik, hogy mások milyen feltételekkel használhatják fel műveiket. Egyszerű nyilatkozattal engedélyezhetik alkotásaik többszörözését, átdolgozását vagy terjesztését, és rendelkezhetnek az esetleges üzleti célú felhasználások mikéntjéről is.

 
   
Zenészek, írók, filmesek egyre gyakrabban arra buzdítják közönségüket, hogy töltsék le, használják fel és osszák meg másokkal műveiket. Egyesek ettől ismertségük növekedését, megrendeléseket és felkéréseket várnak, mások pedig olyan marginálisabb kulturális területeken működnek, hogy egyébként sem számíthatnak alkotásaik piaci alapon történő sikeres terjesztésére. Vannak
olyanok is, akik azért "eresztik szabadon" alkotásaikat, hogy azok ne vesszenek feledésbe, sokáig elérhetőek maradjanak a nagyközönség számára.
   
A Creative Commons nem áll szemben a szerzői jog rendszerével, hanem ellenkezőleg, kiegészíti azt - mondják a kezdeményezés hívei. Szerintük a CC, amikor a szabadabb terjesztés alternatíváját kínálja, a szerzői jog azon feladataira összpontosít, amelyek manapság gyakran háttérbe szorulnak: a szellemi alkotás ösztönzésére és az egyetemes kultúra értékeinek megóvására.
   

A Creative Commons szombat esti magyar indítása a záróeseménye volt annak a RE:aktivizmus című nemzetközi konferenciának, amely két napon át zajlott a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU), a Nyílt Társadalom Intézet, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem médiaoktató és -kutató központja, valamint a philadelphiai Annenberg kommunikációs főiskola együttműködésében. A kiállítással egybekötött konferencia résztvevői azt a kérdéskört járták körül, hogy az új médiában megtestesülő technológiai fordulat vajon demokratikusabbá, nyitottabbá teszi-e a társadalmat, vagy pedig a szkeptikusoknak lesz igazuk, akik e médiumok kommercializálódására, a terjedő digitális megfigyelésre és felügyeletre, az egyre erősödő szabályozási
törekvésekre hívják fel a figyelmet.
   
Jelen volt Larry Lessig, a Stanford egyetem jogászprofesszora, az internetjog egyik legnagyobb nemzetközi szaktekintélye, a Creative Commons egyik ötletgazdája. A szombati pódiumvitában, amikor az illegális tartalomletöltések megítélése került szóba, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a polgári engedetlenséget nem szabad összekeverni a jogellenességgel. Mondandója abban foglalható össze, hogy aki ostobaságnak tartja a fennálló merev törvényi
korlátokat, az vállalja nyíltan e korlátok áthágásának következményeit, fizesse ki a büntetést, vonuljon börtönbe, és ha ezt tömeges tiltakozás keretében teszi, azt polgári engedetlenségnek nevezik. Aki azonban titokban tölt le illegálisan tartalmakat, az egyszerűen csak törvényszegő.
   
A szombat esti zárórendezvény helyszíne a budapesti Goldberger ház, a Nyílt Társadalom Archívum új épülete volt. Az est során DJ Shuriken (Vályi Gábor) olyan, harminc-negyven évvel ezelőtti, elfeledett magyar tánczenei felvételeket játszott le, amelyeket - mondták a szervezők - talán csak azok szabadabb felhasználásának engedélyezése hozhatna vissza a kortárs kultúra felszínére a Hungaroton-archívum mélyéről. Vályi egyébként egy külföldi jazz lemezkiadóval közösen már részt vett egy olyan projekben, amely során a magyar jazztörténet izgalmas és elfeledett felvételeiből adtak ki válogatás albumokat külföldön.