"Te is áldozata vagy, neki adod majd a véred, amikor fürödni megy" - énekelte meg a legenda szerint "szűz lányok vérében pancsoló" Báthory Erzsébetet a svéd Dissection együttes, black metal feldolgozásban (azaz a heavy metal stílus egy extra kemény változatában) riogatva a rajongókat 1996-ban. Egy másik, tavaly felbomlott svéd metálegyüttes pedig olyannyira megszólítva érezte magát a magyar rémmítosztól, hogy 1983-ban a Bathory nevet választotta. "Vámpírkirálynő", "vérgrófnő" - olvasható Báthory Erzsébetről külföldi gótikus (ebben az értelmében: a kultúra borzongást keltő alkotásait élvező) weboldalakon is. De neves magyar írók is rossz hírét keltették az 1610-ben, a mai Szlovákia területén található csejtei várában fogva tartott Báthory Erzsébetnek. Mikszáth Kálmán Csejte vár és asszonya című elbeszélésében Báthory Erzsébet olyan erővel üti arcon szolgálólányát, hogy "annak vére kiserkent, és az ő arcára freccsent". Az úrnő észrevette, hogy bőre a vértől virulóbbá vált. "Így támadt benne a szörnyeszme, leányok vérében mosdani." Ady Endre pedig azt a történelmi pletykát idézte fel, hogy Báthory Erzsébetből szadizmussal kevert leszbikussága hozta volna ki az "állatot", ezért becézte őt "kannak" Rengj csak, föld című versében.

Több rém-, sőt szexfilm is meglovagolta Báthory Erzsébet állítólagos perverzitását - köztük a festő lánya, Paloma Picasso főszereplésével készült Erkölcstelen mesék című, 1974-es erotikus mozi -, de a legújabb filmes verzió már más felfogást követne. Mint a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon idén júliusban Juraj Jakubisko szlovák rendező bejelentette, ő Báthory Erzsébet "magányos, rágalomhadjáratnak kiszolgáltatott sorsát" akarja képkockákra írni. Az itthon elsősorban az Ezeréves méh című, egy szlovák család három nemzedékének történetét elmesélő filmje révén ismert Jakubisko azokra a paradigmaváltó történeti munkákra támaszkodik, amelyek Báthory Erzsébet rehabilitációját tartják szükségesnek.

Báthory Erzsébet mai védői szerint már az is árulkodó jel, hogy sosem indítottak pert ellene, a kor egyik legnagyobb hatalmú főura, Nádasdy Ferenc gróf özvegye ellen. A bűnösségét alátámasztani igyekvő jegyzőkönyvek a négy szolgálója elleni tanúvallomásokat tartalmazzák, de azt vastagon. "Özvegy Nádasdy úrnő egy lányt oly kegyetlenül megkorbácsoltatott, hogy patakzott a vére. A verés után pedig csalánnal bedörzsöltette, és mezítelenül, kitárt karokkal, egy karóhoz kötöztetve, szolgája által hideg vízzel öntette le" - vallotta például egy Saáry László nevű tanú. A háromszáz tanú vallomásának és a vádlottakból kicsikart beismerésnek meg is lett az eredménye: nyolc lány meggyilkolásának vádjával három szolgálót kivégeztek. Miután állításuk szerint a lányok gyötrését "parancsra tették", illetve számos tanú beszámolt a Nádasdyné keze által okozott sérülésekről - gyertyával égetés, húskitépés -, az úrnőt házi őrizetbe kényszerítették, és ott is maradt négy évvel későbbi haláláig.

Bűnösségét, amit négyszáz éven keresztül nem vontak kétségbe, sokféleképpen magyarázták. Az egyik első elemző, Túróczi László jezsuita atya 1729-ben írt ellenreformációs tanmeséjéhez csavart egyet az igazságon: a valójában protestánsnak született Báthory Erzsébetet szerinte az sodorta bűnbe, hogy "kézfogójakor elhagyta katolikus hitét". Másban is túllőtt a célon: megteremtette azt a legendát, hogy Báthory Erzsébet a szerencsétlen leányok vérében fürdött - nem törődve azzal, hogy ilyesmi fel sem bukkan a jegyzőkönyvekben, nyilván már csak azért sem, mert a vér gyors alvadása miatt lehetetlen is lenne kivitelezni.

A magyarázatoknak a 19. század végén új erőre kapó pszichiátria adott lendületet. "Szadista elmebetegségnek" tartotta Báthory Erzsébet fura hobbiját Rexa Dezső író, művelődéstörténész 1908-ban róla írt könyvében. A szadizmust "epilepsziás jellegű hisztériás alapon keletkezett periodikus mániás állapottal" egészítette ki 1974-ben a későbbi miniszterelnök, Antall József, egy másik orvostörténésszel, Kapronczay Károllyal közösen írt, Tűkkel szurkálta című tanulmányában. A hosszú kórisme lényege: az egyébként józan gondolkodású Nádasdynéra roham- és alkalomszerűen tört volna rá a szadista pillanat.

Értelmezésekből sosem volt hiány, de hogy a szadista orgiák valóban megtörténtek-e - és ha igen, mekkora szerepet is játszott bennük Báthory Erzsébet -, azt először Benda Kálmán történész vette alaposabban szemügyre 1980-ban. A per iratait vizsgálva gyanúsnak találta a szemtanúk hiányát - a tanúk csak mástól hallottak a tortúrákról -, és hogy az egyetlen, kínzásokat túlélő lányt be sem idézték. A per akár "kitalált vagy felnagyított vádakra is épülhetett" - következtetett Benda. "Ma már nyilvánvaló, hogy az elítélt szolgálókat kínvallatásnak vetették alá. Báthory Erzsébetet nemesi előjogai megvédték ettől, a szolgálóktól eltérően így nem is tudott volna olyan bűnöket bevallani, amelyeket nem követett el. A konstruált bizonyítékok pedig nem bizonyultak elegendőnek" - indokolta a HVG-nek Szádeczky-Kardoss Irma, az ügyről könyvet is író jogásznő, miért nem lehetett bíróság elé állítani Báthory Erzsébetet.

Azok a történészek, akik rágalomhadjáratot sejtenek a háttérben, választ találtak arra is, miért kellett kivonni a forgalomból Nádasdy Ferenc özvegyét. A három részre szakadt Magyarországon a Magyar Királyság területén azoknak, akik a Habsburgok híveinek számítottak, érdekei ellen való volt, hogy az erdélyi fejedelemség erőre kapjon. Márpedig Báthory Gábor, Báthory Erzsébet unokaöccse tehetségesen uralkodó fejedelemnek bizonyult, mígnem 1613-ban meggyilkolták. Báthory Erzsébet nevének befeketítése alkalmas lehetett a család hírnevének aláásására - állította Szádeczky-Kardoss Irma már a Báthory Erzsébet igazsága című, 12 évvel ezelőtt megjelent könyvében is. A szolgálók ellen pert indító Thurzó György nádor azért vette célba a Báthory család nevének megtépázását, mert valószínűleg fiának szánta az erdélyi fejedelemséget - feltételezi a jogásznő.

A történészek tisztában vannak azzal, hogy a teljes igazságot ma már lehetetlen kideríteni, mégis igyekeznek érveket felhozni Báthory Erzsébet bűnössége mellett vagy ellene. Péter Katalin történész például - mint azt A csejtei várúrnő felcímű, 1985-ben írt könyvében kifejti - a per tisztaságát kétségbe vonó értelmezések megjelenésével közel egy időben Báthory Erzsébetet vétkesnek látja, de a kor erkölcsét is kárhoztatja. "Az átlagosnál sokkal erősebb szexuális ösztönével mint világraszóló nagy parázna, esetleg megvetett tagja lesz a társaságnak, de bizonyosan nem válik gonosztevővé" - találja meg a szörnyűségekre az elfojtott vágyakból származó, kompromisszumos magyarázatot Péter Katalin.

A háttérben főúri viszályt sejtő szakértők - az említett jogásznőn kívül például Várkonyi Gábor történész - szerint a kínzások valószínűleg meg sem történtek. Illetve valóban megeshettek olyan esetek, mint "kéz megégetése", "csalánnal verés", "hideg fürdőbe ültetés". Csakhogy ez nem kínzás, hanem gyógyítás lehetett - veti fel Szádeczky-Kardoss Irma. Hiszen Pápai Páriz Ferenc református tanár és orvos A test békessége című, 1690-ben megjelent, a köznépnek írt orvosi könyvében éppen ilyen gyógyító eljárásokat találni. Például a "hús kivágása", ami a per jegyzőkönyvében sanyargatásként szerepel, könnyen lehet, hogy nem volt egyéb fekélyek fájdalmas, ám jó szándékú eltávolításánál.

Egy rémmítosszal kevesebb - szomorodhatnak el mindezek hallatán a fogvacogtató históriák kedvelői. Jakubisko pedig majd bizonyíthatja, képes-e a megvádolt szolgálók kínvallatásából, netán Thurzó nádor cselszövéseiből akciódús mozit kanyarítani a Báthory-horrorhoz szokott közönség számára.

SINDELYES DÓRA