David Lynch első filmje, a Radírfej (1976) Barátokkal, viccből?

Amíg még megy, ne hagyd ki az Éjféli moziláz című filmet. Még akkor se, ha ez a cím nem különösebben vonzó. A hazai filmforgalmazás címadási gyakorlatát, khöm, ismerjük. Ez a semmitmondó cím egy remek dokumentumfilmet takar, nem is dokumentumfilm ez, hanem...illetve dehogynem: kulturális jelenségvizsgálat.

Midnight Movies: From the Margin to the Mainstream. Egyelőre még megy a Toldiban, de gyaníthatóan - sajnos - nem állnak sorban a nézők az Arany János utcai Burger King-ig.

A hvg.hu blogján, a post címében idézett filmnek (Éjfélkor indul útjára a gyönyör) semmi köze az Éféli mozilázhoz, ha csak annyi nem, hogy a midnight movie-k kultusza nem pusztán a filmeké: buli, zene, tudatmódosító szubsztanciák, szórakozás éppúgy az élmény része. Az Éjféli moziláz egy kulturális jelenséget vizsgál - nálunk maga a tematizálás is szokatlan- hat film történetén példázva azt mutatja be, hogy a kommersz műfajok uralta amerikai mozivilágba hogyan törtek be alkotók és filmek a perifériáról, hogy aztán kultuszt teremtsenek és megváltoztassák a mainstream arcát is. Részben olyan filmekről van szó, amelyek nálunk is kultikusak, részben olyanokról, amelyek itt jószerivel ismeretlenek- Éppen ettől izgalmas az ügy. A Rocky Horror Picture Show-t tudjuk mi is, a The Harder They Come -ot (Perry Henzell; 1972)  már kevésbé. Előbbi a tökéletes rakendroll blődli, pszeudo erotikus, glitter punk tranvesztita show, utóbbi viszont az első igazi mozifilm, amely Jamaikában készült, és az ottani életről szól már-már szociografikus hitelességgel. Nem mellekésen pedig gellert kaptak tőle a befogadói szokások, megváltoztatta a nyugati világ hozzáállását a reggae zenéhez. (...)

Tovább a hvg.hu blogjában!