szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Minősülhet-e jogos védelemnek Toldi Miklós tette? Mi motiválta Édes Anna gyilkosságait? Vádolható-e Shakespeare gyűlöletbeszéddel? Elkövette-e a kábítószerrel való visszaélést Csáth Géza? Egy most megjelent könyv az irodalom fiktív és valós szereplőit vizsgálja jogi szemmel. De mi ennek az értelme?

Tőrőcsik Mari az Édes Anna filmváltozatában (1958, r.: Fábri Zoltán).
Enyhítésért fellebbezünk
© filmtortenet.hu
„A jog és az irodalom nincsenek jó viszonyban. A norma maga a dögunalom, miközben a büntető tilalom a legaljasabb emberi ösztönökről tanúskodik. Ellenben a szépséget kereső szöveg szárnyal és a legjobb énünkhöz szól.(…) A büntető ügy tárgyalásához vádirat kell, a regényhez csak ihlet” – írja Finszter Géza, az MTA doktora Kiss Anna decemberben napvilágot látott, Bűnbe esett irodalmi hősök című könyvének előszavában.

Kiss Anna büntetőjogász, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) kutatója, évek óta tanítja az ELTE jogi karán a kötet címével azonos tárgyat. Könyvében és óráin szépirodalmi jogeseteket dolgoz fel.  E mögött az a szemlélet húzódik, amely szerint az irodalom és a jog egyik közös pillére az erkölcs, előbbi ismerete segítheti utóbbi nevelési funkcióját. A szépirodalom remekei ugyanis sokszor az adott kor társadalmát jellemző erkölcsi és jogi normákat dokumentálják.

"A diákok toleránsabbak lesznek"

hvg.hu: Mi volt a munkamódszere? Jogi problémákhoz keresett irodalmi példákat, vagy fordítva, irodalmi példák gondolkodtatták el a jog kérdéseiről?
Kiss Anna: A művek egy részét természetesen már azelőtt ismertem, hogy jogász lettem volna, így ezeknél később keletkezett a jogi elemzés. Persze Shakespeare Velencei kalmárja kapcsán a gyűlöletbeszéden már jogászként kezdtem gondolkodni. Más esetekben kifejezetten a jogi kérdéshez keresem a megfelelő irodalmi példát. A legtöbbnél viszont nem is tudom, hogy melyik volt előbb. Az is előfordult már, hogy egy ismertebb „irodalmi jogesethez” később már műveket is kapcsoltam.
hvg.hu: Mire jó a könyve? Megmutatja a különbségeket a múlt és a jelen joggyakorlatában? Vagy jogfilozófiai eszmefuttatásokra alkalmas?
K. A.: Erre is, arra is. De más előnyei is vannak. A jogi kategóriákat könnyebben megértjük. Az irodalom segítségével a jogi tanítás könnyedebb, szórakoztatóbb, a jogszabály száraz mondatai életre kelnek. A jog nevelési szerepét az irodalom által erősíti, azaz jobb embereket nevelünk. Növelhetjük a másság elfogadását, toleránsabbak lesznek a diákok.
hvg.hu: Az író sosem tesz igazságot. Jogi és morális megítélés az irodalmi szereplőknél olykor különbözik.
K. A.: Olykor a jogban is. Nem elég a múltban megtörtént cselekmény rekonstruálása, hanem az igazság megállapítása mellett arra is szükség van, hogy a bíróban kialakuljon az a meggyőződés, miszerint valóban a megvádolt személy követte el a bűncselekményt, ezért őt meg kell büntetnie. A bizonyítottság bizonyosság nélkül mit sem ér.
hvg.hu: Vizsgálja a kortárs irodalmat is jogász szemmel?
K. A.: Mindig a joghallgatók döntik el, hogy milyen irodalmi műveket elemzünk. Volt már kortárs irodalom is. Minden évben meghívom például Gáspár Ferenc írót, aki az Anjou-k korát mutatja be saját regényei segítségével a hallgatóknak.
hvg.hu: A könyvből érezhető, hogy van "irodalmi vénája" is. Vannak akár szépirodalmi szövegei is, vagy marad szigorúan a jogi tárgyú írásoknál?
K. A.:  Arra kíváncsi, hogy titokban írok-e verseket, novellákat, esetleg memoárt? Nem, nem írok. A kollégáimat és a barátaimat viszont gyakran szórakoztatom kisebb-nagyobb „művekkel”, amelyeket főleg unalmas szakmai előadásokon írok, és azt is elmondhatom, hogy vannak állandó levelezőpartnereim. Ez utóbbi „négykezes” írások közel állnak a szívemhez, de nem gondolom, hogy irodalmi művek lennének.

A szemléletmód, amellyel a kötet az irodalomhoz közelít, az olvasó számára meglepő lehet. Egy irodalmi alakra – legyen az akár „a gonosz” – ritkán gondolunk bűnözőként vagy áldozatként, inkább a gyerekkori mesék nyomán kialakult jó vagy rossz kategóriájába soroljuk. Az olvasóban működik ugyan az „igazságtevő”: a saját vagy az általánosan elfogadott erkölcsi normáink szerint értékelünk, ám – hacsak az író nem kalauzol a jog világába – nem gondolunk az irodalmi cselekmény jogi megítélésére.

Kinek jutna eszébe Toldi Miklós malomkövéről a jogos védelem, Ágnes asszonyról a büntetehtőséget kizáró elmeállapot? Németh László hőséről a családon belüli erőszak, Shakespeare-ről a gyűlöletbeszéd, Ady szövege kapcsán a kisebbségek társadalmi helyzete? A szerző, amellett, hogy az irodalmi történeteket a mű saját korának jogrendszerével szembesíti, átemeli a cselekményt a jelenbe, és mai szemmel is értékel. Olykor elképzelt tárgyalótermi jegyzőkönyveket illeszt az esetek mellé, mint Kosztolányi Édes Anna című regénye esetében, a két ember megölésével vádolt Schmidt Annáét.

Mivel „a bűncselekmények köre és a felelősségre vonás feltételei a történelem folyamán állandóan változtak”, a szerző figyelmet fordít a jogtörténet egy-egy szeletének bemutatására. Nagy Lajos király, illetve Arany János korában nem volt még egységes jogrendszer, ezért Kiss Anna a ma hatályos szabályok alapján kér Toldi Miklósra ítéletet. Mint tudjuk, miután Arany hőse egy elhajított malomkővel megöli bátyja egyik katonáját, szándékos gyilkossággal vádolják, a haláltól egy erőpróba, a rettegett cseh vitéz legyőzése menti meg, azáltal nyer kegyelmet.

A mai bíróság a kegyelmet kiharcoló hőstett nélkül is felmentené Toldi Miklóst. Az ifjabb Toldi élete a cselekmény idején veszélyben volt, hiszen bátyja katonái dárdával dobálták közvetlen környezetét, őt magát is eltalálták, „egy dárda válla csontját érte”, így Toldi Miklós haragos reakciója, a repülő „nehéz kő” jogos védelemnek minősül. A malomkő alá került katona eszerint saját tette kockázatának áldozata. Azaz Toldi nem bűnös. De a morális kérdés végül is bennünk motoszkál: igazolható-e az emberölés? Ez már újra az irodalom terepe. 

Jogi problémák széles skáláját példázzák irodalmi alkotások. Aranynál maradva: Ágnes asszony lepedőjét azért mossa reggeltől-estig a patakban, mert a jog helyett lelkiismerete ítélkezett felette, s tette súlya alatt megőrült. A szerző rávilágít, hogy a férjét a szeretőjével meggyilkoló irodalmi hősnő bűne jogi értelemben büntetlen maradt, s azt elemzi, kizárhatná-e a büntethetőséget az elkövetés után bekövetkező kóros elmeállapot.

A művek szerencsére időtlenek: a bennük rejlő jogesetek nagyon is maiak. A homoszexualitás kérdését például Platón és Thomas Mann egy-egy írását az alkotmánybírósági határozat tükrében górcső alá véve taglalja a szerző. Az abortusz etikai és jogi kérdései Csáth Géza 1908-ban írt, A gyermek című novellájában is helyet kaptak már. A bűnbe esett hősök szakértője gyakorta von párhuzamot irodalmi mű és megtörtént mai bűneset között. A gyermekkorú elkövetőkről értekezve Csáth Géza A kis Emma című novelláját a 2000-ben társai által megölt 11 éves K. Franciska ügyével köti össze, párhuzamosan elemzi a két esetet, amelyek ugyanis kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Előbbit feltehetően csak az író képzelete szülte, utóbbi viszont a gyermeki kegyetlenség valódi torzszülöttje. Csáth, az író életét és tragikus halálát is tárgyalja a kötet, s ez talán a legizgalmasabb írás is a könyvben. Hiszen itt mégiscsak valódi életről van szó.

Füst Milán: Boldogtalanok (Madách Színház, 1963). Az Estből
a drámairodalomba
© Magyar Elektronikus Könyvtár
Hálás játék a magyar dráma napján, ujjgyakorlat íróknak: újsághírből drámát rögtönözni. Pedig az ilyesmi nem csak huszonnégy órás drámaíró versenyek kiindulópontja lehet, igenis komoly művek születtek és születnek a napi sajtó híreiből. A bűnügyi tudósítás pedig különösen inspiratív. Ennek az írásmódnak az alapesete a világ regényirodalmában Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, ám a módszer a magyar kultúrában sem ismeretlen.

„Hogy írtam én a Boldogtalanokat?” – világítja meg a hátteret drámáihoz fűzött előszavában 1965-ben Füst Milán.  „1913-ban egy öt-vagy hatsoros hír jelent meg Az Est című lapban 'Két leány, egy legény' címmel. Hogy Egerben egy papi nyomdász szeretője, megelégelvén szerelme csapodárságát, összeboronálta őt egy másik fiatal lánnyal, sőt, oda is vette lakásába, s attól fogva hárman éltek együtt. De aztán ezt se bírta ki tovább, rávette fiatal vetélytársát, ölje meg a nyomdászt, a kislány vállalta is, az utolsó pillanatban azonban önmagát lőtte agyon. Ez volt a híradás.” Ami pedig Az Est híréből született, az a magyar drámairodalom egyik legjobb – és legkeményebb, leginkább társadalomkritikus – munkája. 

Mintha csak a Boldogtalanokra rímelne egy kortárs darab, a Világtalanok című. Kiss Csaba rendező-író drámáját Magyarországon még nem, Erdélyben azonban 2008-ban már játszották. A drámát egy fiatalember tragikus haláláról szóló bűnügyi tudósítás ihlette; 2002 karácsonyán egy Baranya megyei faluban élő férfi vak fiát kivitte a havas erdőbe, és magára hagyta. A fiatalember átfagyott holttestét napokkal később találták meg. Úgy tudni, Kiss Csaba, a szerző meg is kereste a helyszínt és a történet egyes érintettjeit, mielőtt drámává írta volna a tragikus esetet.

A 2006-ban elhunyt progresszív színházcsináló, Halász Péter New York-i emigrációjából hazatérve a Katona József Színházban vitte színre Kínai című darabját, amelyet szintén újsághír ihletett. A New York-i történet egy Kínából érkező delegáció egyik tagjának titokzatos eltűnéséről szólt. Halász az újsághírt mint műfajt később egy egész sorozat kiindulópontjává tette; hosszú hetekig naponta rögtönzött a Kamra terében drámákat a reggeli budapesti lapok felhasználásával. A stílusgyakorlat stílusteremtő lett, éppen Halász ihletésére Hírlap-színház a címe Máté Gábor sorozatának, amelyet az Egri Gárdonyi Géza Színházban vitt; színészeivel darabokat készítettek a Heves Megyei Hírlap híreiből.

A Schilling Árpád vezette Krétakör napi sms-hírekre rögtönzött jelentekből fűzte össze a – Magyarországról groteszken rémisztő képet mutató – Feketeországot (2006).  A nagyon is direkt és olykor igencsak provokatív előadásban helyet kapott a sikkasztó kunbajai polgármester eltűnésétől a doppingvádakkal illetett magyar olimpikonok esetén át az erőszakoskodó apját agyonlövő Simek Kitty-ig az utóbbi idők számos emblematikus ügye.

Feketeország: A kunbajai polgármester – a capella

A módszer a magyar filmeseket sem hagyta hidegen. Bacsó Péter dramaturgiai stúdiumok tárgyává is tette hallgatói számára az újsághíreket s maga is írt forgatókönyvet bűnügyi tárgyú hírekből. Fejlövés (1968) című filmje kiindulópontja három fiatal közös öngyilkossági kísérletéről szóló hír volt. A hírből a filmrendező életművének talán leghitelesebb darabja született; a francia újhullámos realizmus és a hazai dokumentarizmus jegyeit mutató filmben emlékezetes alakítást nyújt a fiatal Kovács Kati és Horváth Károly, a későbbi Charlie. 

Túsztörténet című filmjét 1988-ban Gazdag Gyula egy jóval korábbi bűnesetből forgatta. 1973-ban, Balassagyarmaton egy tizenéves testvérpár a határőrezredes apától ellopott fegyverekkel ejtette túszul egy lánykollégium növendékeit. Pénzt, útlevelet, szabad elvonulást követeltek. Az ötnapos túszdrámának egy mesterlövész golyói vetettek véget, az egyik fiút lelőtték. A másik, aki akkor 17 éves volt, 15 évet kapott. Tíz év letöltése után szabadult, s odakint hírét vette, hogy egy rendező épp az ő történetüket készül filmre vinni. S mint Gazdag Gyula az RTL Klub televíziónak mesélte: "Megtudta a telefonszámomat, felhívott, hogy találkozni szeretne velem. És azt mondta, hogy ugyan ő nem szeretné, hogy ez a film elkészüljön, és nem örül neki, hogy ez elkészül, de ha már, akkor úgy gondolja, hogy az lenne jó, ha nem lenne a filmben semmi olyasmi, ami nem felel meg a valóságnak.”

Szomjas György saját bevallása szerint bűnügyi iratanyagok felhasználásával, különös eseteknek utánajárva írta a Roncsfilm avagy mi van, ha győztünk (1992) című filmet. A rendszerváltás pillanataiban játszódó, ám annak minden történeti vonatkozását nélkülöző budapesti aszfaltfilm kemény, groteszk és hihetetlen történetek stilizált sorozata. A forgatókönyvet jegyző Szomjas György és Grunwalsky Ferenc burleszkfilmként aposztrofálta a történetet megírása idején.

A film a 90-es évek egyik legemlékezetesebb hazai alkotása lett. Részlet a szürreális megoldásokat sem nélkülöző, prózaversszerű forgatókönyvből:
 
"A KUTYA VAGY A HÖLGY HARAPOTT?
 
hangoskodás történt
a Jázmin utcában
konzervdoboz gurítás
macskakövön
kutyauszítás
Cs. Hajnalka asszisztens és barátja, G. Gábor
a kutyát ugattatta, amikor nézik a tv-t
szóváltás támadt
Id. Halász Jenő és Ifj. Halász Jenő leszólt az utcára
hogy hagyják abba a gurítást
feljöttek a lépcsőházba
a kutyát az ajtóra ugratták
uszítva lett
a muter kiszólt, hogy menjenek...
gyere ki, te vén kurva, ha mersz
körmével az üveget kaparta
drasztikus módon szidta a sértettnek a feleségét, a mutert
Dorisz, őrizd! Ne ereszd! A tied!
a kutyának, ha tetszik, akkor ugat vagy vakkant, ha nem
tetszik, akkor morog
határozottan csak morgott
csak a csukott ajtó mögül
hogy menjenek
a házmesterné is beleszólt
jöjjenek le, mert az URH lesz kihívva (...)"

„Az úr már vérző hassal érkezett a helyszínre”

B.E.-N.G.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Két magyar gimnazista nyerte a legnevesebb nemzetközi vitaverseny döntőjét

Két magyar gimnazista nyerte a legnevesebb nemzetközi vitaverseny döntőjét

Közel kétmillió adag Pfizer-BioNTech vakcina érkezett már Magyarországra

Közel kétmillió adag Pfizer-BioNTech vakcina érkezett már Magyarországra

Belföldi repülőjáratokat tiltanak Franciaországban ott, ahol vonattal is lehet menni

Belföldi repülőjáratokat tiltanak Franciaországban ott, ahol vonattal is lehet menni