A 2003-as év Turner-díjasa, Nagy-Britannia egyik leghírhedtebb transzvesztita celeb-művésze, kézműves, író, kommentátor, népszerű közszereplő és egyben gyakran bírált, ellentmondásos alakja a kortárs képzőművészeti szubkultúrának. „Művészete nem mérhető Beuyshoz, de a ruhái viccesebbek” – írja ironikusan Adrian Searle, a Guardian kritikusa. Perry kiállítása és személye, a művész mint „brand-commodity” vagy sztárfigura kétségkívül szétválaszthatatlan, homogén műalkotássá kerekedik.

Az Ismeretlen Kézműves sírja (The Tomb of the Unknown Craftsman) – azaz a British Museum Perry rendezésében – meglehetősen szokatlan válogatásban mutatja be az intézmény évezredeken és a legkülönbözőbb kultúrákon átívelő gyűjteményét. A British Museumban a világ találkozik a világgal: egyiptomi táblaképek és újkori kerámiák, középkori kámeatöredékek és zarándokjelvények, mezopotámiai kőfaragványok és kortárs érmék, fotók, rajzok, térképek, vázák és ékszerkincsek sokasága zsúfolódik a művész saját munkái mellett.

„Ne keresd az értelmét” – figyelmeztet Perry, aki a múzeumban eltöltött több mint kétéves kutatásának eredményeképp megvalósított kiállításában tudatosan és következetesen elvetette a klasszikus muzeológia tudományos elveit és hagyományos narratíváit. A művész a történelmi kronológiát, illetve a földrajzi és kulturális kontextusokat teljesen figyelmen kívül hagyva személyes mitológiája és képzeletvilága mentén, öntörvényűen válogat a gyűjteményből. A tárgyakat formájuk, funkciójuk, illetve különféle témák (szentség, mágia, térképek, zarándoklat, szexualitás, patina és textúra) alapján rendeli egymás mellé, váratlan párhuzamba állítva a különböző korokat és kultúrákat.

Grayson Perry: Az Ismeretlen Kézműves sírja, 2012. Installációrészlet, British Museum

British Museum

A vitrinekben egymás mellé rendezett ősi tibeti díszsisak és Perry „kora angol” (a helyi időjárás viszontagságai között, Perry kertjében megöregedett) öntöttvas motoros bukósisakja közötti különbség csak közelebbi vizsgálódás után tűnik fel a látogatónak. „Valaha minden kortárs volt” – sugallja Perry; a hordozható szentélyek funkciója egyenrangú a mobiltelefonok fényképalbumaival, a rossz szellemeket távol tartó félelmetes kőszobrok és épületdíszek pedig a mai zárt láncú kamerák korai megfelelői. Kiállításában nemcsak a történelmi idő távolsága és hierarchiája szűnik meg létezni. A szubjektív és az univerzálisként elfogadott értékrendszerek humorosan naiv szembeállításán keresztül egyben a múzeumi reprezentáció hitelessége is megkérdőjeleződik, relativálódik a British Museum történeti narratívája, az emberiség története.

Majd három évtizeddel a Lost Magic Kingdoms and Six Paper Moons from Nahuatl (Elveszett mágikus királyságok és hat papírhold Nahuatlból) című ikonikus kiállítás után, ahol Eduardo Paolozzi kortárs művészetének paradigmái szerint alakította saját tárlatává a British Museum gyűjteményét, Perry ismét kisajátítja a kollekciót, hogy megteremtse képzeletbeli civilizációját. Tárlata egy új kultusz megalkotásának gyakorlóterepévé változik, a kortárs zarándoklat célállomása.
Míg bírálói szerint Perry arrogáns és felszínes „eklektikus multikulturalizmusával” inkább csupán önmagának állítana emléket, mintsem minden korok ismeretlen kézművesének, a kiállítás fő témája, a kultusz és zarándoklat illusztratív módon beteljesül: a British Museum bejáratánál látogatók hosszú sora várakozik arra, hogy elzarándokolhasson Perry világába, ahol a művész által manipulált kollektív performanszként maga a zarándoklat aktusa válik a fogyasztói társadalom hiteles emlékművévé. (Megtekinthető február 26-ig.)

Steierhoffer Eszter