szerző:
Tossenberger Adél
Tetszett a cikk?

A Quimby és a Kispál utódai még sehol sincsenek, néhány év múlva nem marad több a piacon két kereskedelmi rádiónál, a kedvezőtlen politikai körülmények viszont még inspirálhatják is a magyar művészeket. Nestával beszélgettünk.

Nincsenek zenész felmenői, nem tud énekelni, nincs hallása és ritmusérzéke sem, a basszusgitárt is hamar félretette a tenisz kedvéért. A mindenki által csak Nestaként ismert Machán Frigyes itthon mégis a zenei élet egyik megkerülhetetlen alakja lett, ehhez pedig nem tett mást, mint hogy fogyasztotta és szerette a zenét, és csodálta a művészeket. Ezt teszi több mint egy éve a Neston tartalmi igazgatójaként is.

Machán Frigyes (Nesta)
©

Nesta – ahogy édesapja is – profi teniszezőnek indult, és tizenhat éves koráig semmi más köze nem volt a zenéhez, mint hogy az édesanyja születésétől kezdve egy Elvis-lemezzel altatta el. Aztán beütött a fordulat, épp, mint egy tini sorozatban.

"A gimnáziumban volt egy srác, akinek a papája külföldön dolgozott, és mindig egy rahedli bakelittel jött haza. A srác elkezdte átmásolni őket kazettára, én jóba keveredtem vele, aztán napokat töltöttem nála lemezeket hallgatva. Később már minden pénzemet zenére költöttem, egy idő után pedig megfogalmazódott bennem, hogy ezzel kezdeni kéne valamit." Innentől kezdve minden mázlik sorozata volt.

"Sem kutyája, sem macskája"

Nesta volt az EstFm és a Radiocafé zenei stratégája is, több mint egy éve pedig – miután meggyőződése, hogy a klasszikus rádiózás korának vége – felköltözött az internetre, és két társával (Genser András, Biró Attila) elindította az általuk hangos zenei blogként definiált Nestont úgy, hogy közben megpróbált végig független maradni.

"Sem kutyája, sem macskája nem vagyok senkinek. A semmiből jöttem, nem tett oda senki, ahol vagyok. Nem tartozom semmilyen izmusba, nem tartozom senkinek a szárnyai alá" – magyarázza, és az is kiderül, hogy az objektivitás megőrzése érdekében a szerinte nagyon kicsi és belterjes magyar popszakma szereplőitől is próbálta magát távol tartani. Így hitelesebben kritizál, vagy válogat, amiért sokan utálják.

©

"Rólam nem lehet elmondani, hogy csak azért játszom valakit, mert éppen a hype ott tart, sőt, ennek az ellenkezője igaz. Mivel meg szoktam mondani, amit gondolok, jóval többen utálnak a magyar popszakmában, mint ahányan szeretnek." S bár a Nestonon több a külföldi zene, mint a magyar, Nestának vannak magyar kedvencei is, ezeket pedig rendszeresen játssza is.

Hol vannak a húszéves Kispálok?

"Nagyon tetszik Péterfy Bori új lemeze, Hódosi Enikőnek a Manoya néven kiadott szólólemeze, de az Emil.Rulez! új lemeze is izgalmas. A PASO-t nagyon sokra tartom, a Magashegyi Underground is érdekes popzenét játszik, és a Turbo is jó" – sorolja a hazai befutókat.

Ezzel együtt azt látja, hogy nincs utánpótlás, mert a fiatal csapatokból hiányzik az akarat, és nincs mögöttük meló. "Hol vannak a húszévesekből álló Tankcsapdák? Kispálok? Quimbyk? Hol van az a zenekar, aki napi tíz órát gyakorol, akinek semmi más nem számít, mint a zene, és közben nem az neki az első, hogy játssza-e az MR2, vagy nem?" Szerinte, akinek idáig sikerült befutnia, és nyomot hagynia a magyar popszakmában, az előtte mind "végigszívott tíz évet". Erre pedig ma nem igen hajlandó senki.

Kötelező olvasmány helyett

Feltettük a kérdést, ha az iskolákban nem csak kötelező olvasmányok, hanem kötelező zenék is lennének, mit ajánlana Nesta a diákságnak a friss felhozatalból. S bár a lista hosszú lenne, kiemelt három példát.

A huszonöt éves amerikai Frank Ocean szövegíró, zeneszerző és producer is egyben. A blogoszférából építette fel magát egészen odáig, hogy mára a legnagyobb fesztiválokra is elhívják. Emellett a matéria is szuper, a fekete műfajok ritka esszenciáját hozza.

A szintén amerikai, huszonhat éves Torro y Moi is egyedül csinál mindent, de visszafogottabb, chilles, főleg elektronikus zenét játszik, sok dallammal.

A tizenkilenc éves angol fiú, Jake Bugg olyan, mintha már végighallgatta volna az összes Bob Dylant meg Johny Casht. Szintén példaértékű.

Nesta azt mondja, Magyarországon egyébként sem nagyon szeretnek dolgozni az emberek, és a kitartó munkának nagyon kevés a becsülete. "Inkább a mutyizzunk, bratyizzunk vonal erős."

©

Az itthoni zenei felhozatalt vizsgálva azt sem bánná, ha a fiatal magyar előadókon túl több énekesnő lenne az országban. "Kint nagyon sok van, de azt is tudom, hogy egy csajnak nem lehet egyszerű kitennie magát a színpadra. Nekik nehezebb a kitárulkozás. Külföldön a női előadók szélesre nyitják a testüket meg a lelküket."

Fricska a politikának

A zenén túl tavaly ősszel egy egyelőre politikamentes közéleti műsort is elindítottak Baló Világ címmel, Baló György vezetésével. A témák súlyosak – az e-útdíjtól kezdve a hajléktalanságon át a sport rasszizmusig sok minden belefér -, de ezt vállalják: "ha nem ezt csinálnánk, az agyunkat meg a lelkünket is kidobhatnánk az ablakon. Érzékeljük persze, hogy ezek nehezen érthető dolgok, de foglalkozni kell velük, mert húsba vágnak."

A politikai témákat sem akarják megúszni, de még várják az ötleteket, hogyan lehet ma Magyarországon erről beszélni. "Minden tökéletesen átpolitizált, az emberek pedig nem gondolkodnak, hanem az érzelmeikkel állnak ehhez a témához. Eddig egy alternatíva merült fel, hogy humorral próbáljuk feloldani ezeket a szörnyűségeket, fricskát mutatva, de ez baromi nehéz. Nem vagyunk még ehhez elég felkészültek, de a legközelebbi választásokig ezen változtatni kell."

Egyre durvább szellemi nyomor

A zenei szerkesztő épp egy évvel ezelőtt fogalmazta meg egy interjúban, hogy "az ország direkt szellemi nyomorban van tartva", ez pedig szerinte azóta csak rosszabb lett. "Azt érzem, hogy senkinek sem célja, hogy Magyarországon olyan emberek éljenek, akik saját gondolatokat fogalmaznak meg. És ez egyre durvább."

©

Példaként hozta a kulturális élet fokozatos centralizálását, illetve a független színházak anyagi ellehetetlenítését. S bár azt mondja, ő semmilyen szinten nem alternatív, sőt, az alternatív művészetet nem is érti, fogyasztóként arra vágyik, hogy legyen egy paletta, amiből választhat. "Ha érzed, hogy szűkülnek a lehetőségek, néha nagyon rossz, és elkeseredsz, de végül mindig meg lehet találni, ami érdekel."

Nesta továbbmegy, és azt mondja, azzal nem vet számot a politika, hogy minél jobban korlátozzák a művészeket, a művészet annál jobban fog burjánozni. Vagyis a korlátozás felhajtóerőként működik. "Pintér Béla fogalmazta meg nagyon jól, hogy amíg az elmúlt rendszer pénzt adott neki ahhoz, hogy működhessen, a mostani témát és inspirációt ad." Amikor azt kérdezzük, őket is inspirálja-e a politikai környezet, azt mondja: "Abszolút: nekünk szarból kell aranyat csinálni."

Bár úgy tapasztalja, hogy az átlag magyar médiafogyasztó nem csinál mást, mint hogy fél hét-hét óra felé bekapcsolja a tévét, leül a sorozata elé, és megnézi, ők senkit sem akarnak átnevelni. "Nem vagyunk ízlésrendőrök, és senkinek sem szeretnénk megmondani, hogy mit fogyasszon. Ez csak egy lehetőség."

Alá kell menni mindennek?

Mindeközben nagyon kritikus a még működő kereskedelmi rádiókkal szemben, akiknek egyébként is sötét jövőt jósol. "A kereskedelmi rádiózás sem tud megújulni. Beállítanak három-négy embert, azok nagyon röhögnek, emellett vannak játékok, de információt nem kapsz, mert arra ott van az internet. Azt gondolják, hogy alá kell menni mindennek, és valószínűleg helyesen gondolják, mert még mindig élnek és virulnak."

Mivel azonban a klasszikus rádiózás fennmaradásának alfája és omegája is a pénz, a reklámpiac pedig folyamatosan zsugorodik, Nesta azt jósolja, hogy három-négy év múlva az állami pénzből működő rádiók mellett már csak két kereskedelmi rádió marad talpon, mert többet nem tud eltartani a piac.

Mindaddig kedves kötelességének tartja, hogy ellenőrizze a piacot, ezért végig szokta zongorázni a többi adót is a Class FM-től kezdve az MR2-n keresztül a Juventuson át az Infóig és a Jazzy-ig, de tizenöt percnél tovább egyiknél sem marad, mert nem éri impulzus. "Tudom, mikor, milyen szófordulat következik, tudom, milyen poén jön."

©

Ezért kell folyamatosan megújulni. Ők is terveznek tartalombeli változásokat, de erről nem árul el többet, "túl sok mindent loptak már el tőle". "Most már egy percet sem lehet a seggünkön ülni, folyamatosan terméket kell fejleszteni."

Egy olyan műsort azért tudott említeni, ahol ő is szívesen dolgozna, de ebben az esetben is inkább a nosztalgia hajtja, mint a valós vágy. Ez a műsor a Gondolatjel. "Bár kicsit már olyan, mint egy mamut, ez egy nagyon értékes műsor, amit kiművelt fők készítenek, de attól tartok, rajtam kívül ezer embernél többet már nem érdekel."

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!