London kiterjedt metróhálózata minden nap millióknak segít eljutni abba a bizonyos “b” pontba. A zsúfolt állomások közt hömpölygő karneváli tömeg pedig afféle esszenciális lenyomata magának a világvárosnak. Különféle korú, vallású, boldog és boldogtalan emberek. Köztük egy 65 éves özvegy, Margaret McCollum.

A metróban a vágány mellett található biztonsági sáv miért pont Londonban ne lenne kritikus terület, ám a újpest-városközpontbeli káráló női hang helyett itt egy előre felvett automata figyelmezteti az utasokat, hogy legyenek óvatosabbak le és felszálláskor: “mind the gap”, vagyis szabadfordításban: “Vigyázz, nehogy a lábad beszoruljon a peron és a metrókocsi közé!” - szól az utasokhoz egy bársonyos férfihang az északi, azaz feketével jelzett vonal állomásain. Ráadásul enyhe akcentussal, a “mind” után levegővételnyi szünetet tartva, a végén hangsúlyos “the gap”-al.

AZ özvegy, ha éppen erre jár, a hangra mindig mosolyog. A férfi, aki vigyáz testi épségére, a 2007-ben elhunyt férje, Oswald Laurence.

Az háziorvosként dolgozó McCollum 44 évesen egy reptéren találkozott először férjével, akinek különleges hangja rögtön levette a lábáról, nem véletlenül.

Wikipedia

Laurence színész volt. A háború után kezdte építeni a karrierjét és habár sosem lett belőle élvonalbeli művész, azért tisztességes sikereket könyvelhetett el. Heti hat előadása volt a londoni Old Vic színházban, hétvégeken pedig matinékban játszott. Hamar felismerte, hogy a monológokban tud leginkább kiteljesedni: a beszéd, az emberi hang került művészete középpontjába.

A hatvanas években Laurence-t kérték fel a londoni metró egyik figyelmeztető jelzésének felvételéhez, így 1969-től kezdve az ő óvó hangjára cseréltek helyet az állomásokra érkező és onnan induló tömegek.

Reptéri találkozásuk után nem sokkal Laurence egyszercsak megjelent a rendelőben, ahol McCollum dolgozott: torokfájása lévén angol eleganciával sikerült bejutnia az áhított hölgyhöz, hogy aztán pezsgős randevút kérhessen tőle. Az összeköltözésre nem kellett sokat várni, 2003-ban pedig össze is házasodtak. Laurence pár évvel később, 2007-ben elhunyt, néhány fotót, rengeteg emléket és a metróban hallható mondatot hagyva maga után.

Tavaly novemberben Laurence szignálját egy új, digitálisan generált géphang váltotta fel. A "Mind the gap"-ből eltűnt az apró szünet és az egyéni hanghordozás is. McCollum levelet írt a londoni metró üzemeltetőinek, amiben bírálta a cserét, de hogy ne nézzék elégedetlen dámának, személyes kötődését is papírra vetette. Szerencséje volt: a londoni metró tavaly ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját, a vezetés pedig direkt vadászott az övéhez hasonló mesékre: márciusban már újra Laurence beszélt az utasokhoz, a jólöltözött, idős hölgy pedig csak mosolygott.