A Trafo igazgatója csak videón üzent Franciaroszágból az ünnepi évad beharangozó sajtótájékoztatójára: üzenetének lényege az, hogy szükség van független színházakra Magyarországon. Nagy József két sikertelen pályázat után a harmadik körben nyerte el az 1909-ban felhúzott trafóház vezetői posztját. A táncos-koreográfus igazgató ugyanakkor – a magyar művészeti intézmények élén az utóbbi időben történt vezetőcserék között – példátlan és példamutató módon az elődje teljesítményét nem csak hogy elismerete, de Szabó Györgyöt ki is nevezete maga mellé menedzser-igazgatóvá.

A Trafót a kilencvenes évek végén egy francia anarchista művészcsoport újította fel, s azóta a város egyik legkülönlegesebb, nemzetközi hírű kulturális központjává vált, amely meg tudta tartani a klasszikus formanyelven túli repertoárt, s nem csak mutatja, de tanítja is a művészetet. 

Az idei évadban október 22-én tartják a 15. szülinapi partijukat, a missziót pedig úgy határozták meg: sokoldalúság, kísérletező szellem, elkötelezettség, közvetítés és átadás, generálás. Ezért ezen elvek mentén szervezték a 16. évad programjait.

Ki az a Városi Ferenc?

A főprojekt idén Városi Ferenc életre keltése. De ki az a Városi ferenc? Egy átlagos IX. kerületi lakos. Vagyis épp olyan szép, csúnya, kövér, sovány, okos, buta, öreg, fiatal, mint bármelyikünk, aki ezer szállal kötődik a Ferencvároshoz. Nem csoda, hiszen élete legfontosabb eseményei itt történtek. Ezekről az eseményekről szólnak majd a színházi előadások, a kiállított képregény, a puzzle, a hanginstalláció, a tűzoltókórus próbái, és maga a Tűzoltó utca és a Trafó augusztustól októberig. Egy olyan, kutatáson alapuló közösségi projekt főszereplője Városi Ferenc, melynek tartalmát helyi lakosok életanyaga, élményei határozzák meg. Az ezekből a gyűjtésekből megszületett kortárs „összművészeti sorozatot”, a Városi Ferencet a Tűzoltó utca legkülönbözőbb pontjain mutatják be Schermann Márta rendezésében.

Behívják az alkotófolyamatba a Trafó szomszédait. A közösségépítő projektben a Ferencvárosi Tanoda, az Élesztő, a Kék Pont, a Quadrat –Téglamúzeum, az Őrzők Alapítvány, és a II. számú Gyermek-gyógyászati Klinika lesz partner, a helyszín és egyben a témaadó. Így az ötrészes szappanoperában megszületik, megbetegszik Városi Ferenc és olyan problémákkal kerül szembe, amivel akárki más is megküzd a környéken: kalandvágy versus honvágy, kényszer versus lehetőség. Menni vagy maradni.

Színház

A határokat feszegető, nem hagyományos színházi módon építkező, nem klasszikus drámai alapanyagot használó produkciók közül Mundruczó Kornél rendezéseit is megtekinthetjük. A rendező/filmrendező trilógiájának fókuszában az öngyilkosság áll: a lengyel TR Warszava számára készített Denevér parafrázis az asszisztált öngyilkosság kérdése körül forog, a Proton Színház új darabja, az európai együttműködésben készülő The Day of My Great Happiness (munkacím) pedig a kollektív öngyilkosságot járja körül. "Beragadt nekem ez az öngyilkosság-metafora. Nagyon európai és ezen belül nagyon magyar problémának gondolom" – mondja Mundruczó.

Mundruczó a Trafóban rendez

Túry Gergely

A dokuszínház kategóriája hagyományos műfaj a Trafóban. Dokumentumokra épül az argentin Lola Arias darabja is. Az El Año en que nací / Az év, amikor születtem alapgondolata az, hogy a diktatúra idején született gyerekek rekonstruálják szüleik életét. Az előadásban a 11 szereplő – mindegyikük az 1970-es, 80-as évek években, a Pinochet diktatúra alatt születtek Chilében –, lefegyverző őszinteséggel meséli el, rekonstruálja, konstruálja szülei történeteit, fényképek, levelek, magnókazetták és régi ruhák segítségével. A múlt kiradírozott emlékeivel próbálnak felkészülni a kiszámíthatatlan, bizonytalan jövőre. Szereplőről szereplőre, jelenetről jelenetre gyűlnek a történetek, mind egyfelé tartanak, míg el nem érnek arra a kritikus pontra, ahol minden összefut: fikció és valóság, idősebb és ifjabb generációk, közügy és magántörténelem. A műfaj elkötelezett magyar képviselője, a Panodráma is új előadással készül, Éhség munkacímmel: a munkabemutatóra decemberben, az előadásra januárban kerül sor.

Látvány és színház, látványszínház – rengetegféleképpen lehetne leírni, meghatározni azt a módot, ahogy a vizuális művészetek felől érkezők „csinálnak” színházat – de az biztos, hogy másképpen. Kálmán Eszter most éppen egy de Sade-szöveggel kísérletezik, Szűcs Editnél a test vizuális átalakítással, térbeli kiterjesztéssel nyer új, gyakran szimbolikus értelmet, Nagy Fruzsina, aki a Peer Gynt kosztümjeiért a POSZT-on most kapta meg a legjobb jelmezekért járó díjat, az évad végére készíti el, tervezi és rendezi meg legújabb produkcióját.

Cirkusz

Tánc vagy cirkusz a Duda Éva Társulat Virtusa? Határeset, de a francia Collectif Petit Travers: Pan-Pot ou Modérément Chantant-ja cirkusz a javából. A múlt évadban sikerrel bemutatkozó, lelkes magyar artistákból álló Freak Fusion is új (cirkusz)produkcióval készül.  

Cirkusz az egész világ

Mizik Marcell

Tánc

Ősszel szokásosan sok külföldi előadás lesz, januártól azonban sokkal kevesebb, mert a független magyar társulatok nehéz helyzetében kilenc táncformáció munkáját viszik tető alá:  Duda Éva, Frenák Pál, Goda Gábor, Dányi Vica, Réti Anna, Molnár Csaba, Horváth Csaba, Természetes Vészek, Tünet veszi át a hatalmat a táncparketten.

Frenák Pál a Trafóban

Fazekas István

2013 őszén folytatódik a 200% tánc sorozat is, amelyben keverednek a fiatal és a már befutott, nagynevű koreográfusi nemzedékek munkái. Bemutatkoznak a kortárs tánc olyan nagyágyúi, mint Marie Chouinard, Michael Clark, Wim Vandekeybus, és olyan, a magyar közönség által még kevéssé ismert fiatalabb generáció képviselői, mint a japán Batik társulat vezetője Ikuyo Kuroda, az izraeli Sharon Eyal, és New York-i Kyle Abrahams.

Az angol Michael Clark hazánkban teljesen ismeretlen, pedig élő legenda. A munkásból lett ünnepelt balett-táncos a 70-es években teljesen szembefordult a balett konvencióival, és a punk polgárpukkasztó világával jegyezte el magát. Hatalmas botrányok övezték pályáját. Furcsa öntörvényű koreográfus. Új művével visszatekint a kezdethez, ahol David Bowie zenéje uralja a szárnyaló koreográfiát.

Az Ikuyo Kuroda vezette Batik már lassan egy évtizede járja a világot. Szeptemberben vele indul a táncok sorozata. A csak női táncosokból álló táncegyüttes a belső pszichéből szabadítja fel energiát. Sharon Eyal a Batsheva társulatvezető táncosa volt, számos koreográfia elkészítője, mára igazi koreográfusi egyéniséggé nőtte ki magát. Abrahams az amerikai tánc nagy tehetsége. Az elmúlt évben annak a Beyoncénak készített koreográfiát, aki a Rosasszal plágiumbotrányba keveredett: ez is azt is jelzi, hogy mennyire sokoldalú, érdekes és figyelemre méltó egyéniség.

Zene 

A Trafó zenei programja továbbviszi az eddigi koncepciót: igyekszik minél több stílus meghatározó előadóját bemutatni, melyek legtöbbjét elsőként hozzák Magyarországra. Ezek sokszor olyan legendák, akik akár évtizedek óta meghatározók (Madlib, Vladislav Delay, Terry Bozzio, Blixa Bargeld), vagy olyanok, akik nemrégiben tűntek fel vagy értek el áttörést (Micachu, Forest Swords). Néha pedig olyan vidékekről hoznak zenészmestereket, ahonnan kevesen tudnának akár egy embert is megnevezni, noha ma is élő zenei kultúrájuk sok száz évre nyúlik vissza (Arzu Aliyeva Azerbajdzsánból). Hazai előadóink új vagy ritkán hallható programjaikkal, együttműködésekkel, lemezbemutatókkal érkeznek a Trafóba (WH Szonettek meets Akkezdet Phiai, Jónás Vera, Palya Bea, Zagar, II. Országos Slam Poetry).  

Trafó Galéria

A Trafó Galéria 2013 szeptemberének első hetében a Császár új ruhája című kiállítással nyit, amely a közép-kelet európai régiónk fiatal művészeinek alkotásaiból mutat be tematikus szelekciót, a galériában kurátorként debütáló Szalai Borbála válogatásában. A kiállításon szereplő román, lengyel, szlovák és magyar művészek széles technikai spektrumon működő művei a divat „láthatatlan” rétegein keresztül vetnek fel politikai és társadalmi kérdéseket. A kiállítást 2014 folyamán a prágai Karlin Studios is bemutatja majd.

Ezután 2013 októberében egy igazi magyar kortárs nagyágyú Gerhes Gábor egyéni kiállításának ad otthont a Trafó Galéria. A széles körben Kósa Lajos debreceni polgármester portrészobráról elhíresült Gerhes, nem mellesleg, a magyar konceptuális fotó egyik legfontosabb hazai képviselője, mostani legújabb műveit bemutató kiállításán pedig egy olyan képzeletbeli titkos társaság összeesküvéseibe vezeti be majd a látogatókat, amelynek tagjaira egyszerre süthető rá a jezsuita, az illuminátus, a szabadkőműves, a kommunista, a terrorista és a földönkívüli bélyeg.

Buli a Trafóban

Fazekas István

2013 decemberében Maja and Reuben Fowkes kurátor-duójának legújabb csoportos kiállítása valósul meg a kiállítótérben, akik olyan emlékezetes projektjeik után térnek vissza a Trafóba, mint a Forradalom nem kerti party, vagy a Kiutak a boldogság felé. A környező országok kritikai művészetének egy olyan szeletét válogatták ki a közönség számára a kurátorok, ami a madár univerzális metaforáján keresztül beszél az egyik, ha nem a legfontosabb emberi eszményről, a szabadságról.

Beavatás 

10 éve indult a Trafó Kortárs Művészetek Háza Beavató programja, lényege nemcsak egyfajta „esztétikai” edukáció, nemcsak az a célja, hogy otthonosabbá tegyék a középiskolás korosztály számára a kortárs művészeteket, és így magát a Trafót is. A programban részt vevő középiskolások a félév alatt megismerkedhetnek a tánc, a színház, a kortárs cirkusz és a képzőművészet (valamint mindezek határait feszegető műfajok) kortárs művészeti megnyilvánulásaival. És miközben kis- és nagycsoportos foglalkozás során felkészülnek az előadásokra, avagy feldolgozzák a látottakat, stratégiákat sajátíthatnak el érzéseik és gondolataik pontosabb, kifejezőbb megfogalmazásához, megtanulhatják mások nézőpontjának megértését és tiszteletét is. A miről és a hogyan egyaránt fontos szempontok a szervezők által generált és moderált párbeszédekben.