"Számtalanszor találkoztam olyan megnyilvánulásokkal, hogy magácska román létére egészen tűrhetően beszél magyarul" - mondja Orbán János Dénes, de hozzáteszi, sokszor találkozik azzal is, hogy a magyar állampolgárság puszta okán valaki felsőbbrendűnek érzi magát. A legvisszatetszőbbnek azonban a "sajnálkozós viszonyulást" tartja. "Szegények, ti ott éheztek, nincs melegvizetek, satöbbi. Ez egy hülyeség. Erdély civilizációs szintje nem sokkal marad le a magyarországi mögött. Nem vagyunk mi ott sem olyan szerencsétlenek, sem olyan boldogtalanok."

A tíz évvel ezelőtti népszavazás eredménye Orbánt is megrázta, csakúgy, mint a teljes erdélyi illetve határon túli közösséget. „Felháborodtunk, hiszen úgy éreztük, hogy az anyaország megtagad minket. Nézzük meg, hogy a nagy magyar szerzők közül hányan ragadtak úgymond a határ túlsó oldalán. Kosztolányi, Arany János, Ady Endre, Madách Imre, Mikszáth Kálmán... Az anyaországban talán kevesebb klasszikus született, mint a határon túli részeken. Ez igen-igen jól esik a májamnak."

Az utcán mindenki a másik nyelvén köszönt vissza

Orbán szerint az erdélyi magyar kultúra félig-meddig a magyar kormányokra is rá van szorulva, de ennek ellenére már megszokták, hogy kevés pénzből kell gazdálkodniuk, és kevés pénzből kell sok kultúrát csinálniuk. "Még egyik ország sem heverte ki a kommunizmust, a rendszerváltást, egy átmeneti periódusban élünk. És ez nem kedvez a kultúrának. Mindazonáltal szerintem egy valamire való művész meg tud élni, és érvényesíteni tudja a művészetét. Nem szabad egyfolytában az állam sült galambjaira várni. A művésznek nem politizálnia kell, hanem dolgoznia, és ha jó az a művészet, akkor előbb-utóbb érvényesülni is lehet, és meg is lehet élni belőle."

Szerinte egyébként Erdélyben nem foglalkoznak a magyar politika aktualitásaival. Hiszen a helyi politikai élet az erdélyi embert sokkal jobban érinti, mint az anyaországi. Az viszont tény, hogy ha már Magyarország, akkor mintegy kilencven százalékban a jelenlegi kormányt támogatják, aminek fő oka nyilván az állampolgárság megadása.

"Onnan egyébként teljesen másként néz ki a helyzet. Mi egyszerűen nem értjük ezt a megosztottságot, ami itt van. Azt, hogyha az ember átjön Magyarországra, akkor lassan már egy üzletben is megkérdezik, hogy bal vagy jobboldali vagy? Erdély történelme arról szólt, hogy együtt kellett élni. Nálunk az volt a természetes, hogy az utcán mindenki a másik nyelvén köszönt vissza. "

Orbán nem csupán költőként és íróként ismert, tizenkét évig vitte a magyar közönség legendás kolozsvári éttermét, kocsmáját, és találkozóhelyét. Mint elmondta, a hely 2002-ben indult, még Georghe Funar polgármestersége idején, ennek is köszönhető a Bulgakov név. "Én Jókai, vagy Petőfi kávézónak kereszteltem volna, de világos volt, ha ilyen nevet adunk, akkor ránk gyújtják, vagy valami ilyesféle történik."

Irodalmi metálhimnusz és a pornó hanyatlása

A kifejezetten jó hangulatú, „hangosan nevetős” költői esten egyébként újra kiderült: Erdély nem skanzen. Az ott alkotó és élő szerzők megengedik maguknak az öniróniát. Orbán például az Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek című gyűjteményében nem csupán a székely-sztereotípiákat hasznosítja, az anyaországnak is oda-odaszúr.

Ahogy azt az első szövegben olvashatjuk: "az oláh macska megvárja, amíg a székely macska megfogja az egeret, aztán ellopja. Vagy mint a pesti, hogy mind nyivákol, s várja az ingyentápot." De Kolozsvár is megkapja a magjáét. A felolvasott szkeccsek, melyek a Csíki–székelyek természetrajzát hivatottak groteszk módon felvázolni csupa-csupa sztereotípia-tréfából állnak. Nem maradhatnak el a sűrűn adagolt b*szós poénok, és azt is megtudhatjuk, hogy a székely ember bicskával eszi a vattacukrot.

Az Előretolt helyőrség című lap irodalmi humorestjén Dobai Bálint jóvoltából az irodalomtörténet első metálhimnuszát is megismerhettük. Nem csak arról van itt szó, hogy a lírai én "mint Dave Lombardo csak álmában rugózott, páros duplázóval szaggat metronómot" de rakétaként csap be itt is az irónia: "Így sír fel az üzenet, hatvannégy vármegyére bontja az ütemet”.

Márkus András "esszészerű szösszenetében" pedig a magyar pornó hanyatlása és bukása felett kesergett. Hiszen ez volt az igazi hungarikum, nemzeti büszkeségünk igaz hordozója. Az ágazatot pedig most kell megmentenünk, "míg megvannak a magyar pornóipar Deák Bill Gyulái és Albert Flóriánjai".

(Véres képeslap Erdélyből – az Előretolt helyőrség irodalmi humorestje. Könyvtár Klub, 2014 december  9. Fellépők: Orbán János Dénes, Dobai Bálint, Nagy Koppány Zsolt, Márkus András, Muszka Sándor)