Magyar Londonba magyar zenéket
Kemény pogó, izzadó falak – Londonban szól a Kispál, a Quimby vagy a Tankcsapda. Debrecennyi kiköltözött magyarhoz látogat rendszeresen a kilencvenes évek retrókirályaitól a klubokban mozgó tehetségeseken át a legnagyobb magyar koncertzenekarokig lassan mindenki. Az emigránsokra kis magyar kultúripar épült.
Az elmúlt évek kivándorlási hulláma komoly gépezetet működtet. Ha az ember a londoni magyar közösségbe indul, rengeteg szolgáltatással találkozik hírportáltól ingatlanoson át ügyvédig. Célzottan kapható a kolbász, a pálinka, a Túró Rudi és a nosztalgia is. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tavaly készített felmérése szerint a tipikus londoni magyar 2012-ben költözött ki Angliába, felsőfokú végzettségű, Budapesten lakott korábban, és nem akar hazajönni.
Miközben Pesten az amúgy is idegenlelkűen merengő fiatalok kedvenc kocsmáikban hazaváró bulikat tartanak, Londonban járt már Fenyő Miklóstól Charlie-ig mindenki. A régen minden jobb volt vonalon például Zoltán Erika, a V-Tech, Dévényi Tibi bácsi, Zorán és a Happy Gang, de az Animal Cannibals is tiszteletét tette már a londoni magyaroknál.
Az aktuálisabb formációk közül például az Ivan & The Parazol, a Punnany Massif, az Irie Maffia vagy a visszatérő Bérczesi Robi repült már nem egyszer Londonba. A nagyok közül pedig a Quimbyt, Ákost, az USA-t és Máltát is megjárt Tankcsapdát, az újrakoncertező Kispált vagy a búcsúzó Heaven Street Sevent említhetnénk.
Magyar égre magyar csillagot
„Két koncertet láttam, ezek eléggé magyaroknak szóltak: a Carbonfoolst és az Ivan & The Parazolt. Mindkettő a Dublin Castle-ben volt, ami az egyik kedvenc kis klubom Camdenben. A színpad előtt pár tucat kint élő magyar – rajongó, haver vagy ismerős – állt, kedvesen végignézték a kábé negyvenperces koncertet, aztán együtt iszogatták az ötfontos söröket a zenekarral.”
Henri Gonzalez, a tropical-szörf-indie-dzsungelrock négyzetben mozgó Fran Palermo frontembere nem olyan régen költözött haza Londonból. A kilencfős banda májusban megjelent új lemezéről jó párat kint írt meg. Henri azt mondja, hallott a rengeteg embert megmozgató Quimby- és Bikini-bulikról is. „Van ennek értelme. Szeretik a kint élő magyarok, a helyiek is betévednek.”
A londoni magyar bulik és koncertek szervezői jellemzően 5-8 éve kezdtek építkezni. Az általunk megkérdezettek azt mondják, az évek során feszültségek és megbízható együttműködések ugyanúgy jellemzőek voltak. A kezdetekkor sokan nekiálltak a koncertszervezésnek, mostanra letisztultak a szakmai körök. Londonban működik például magyar szervizcég (az itthoni zenekar meghosszabbított kezeként irányítja a szervezést), vannak promóterek és produkciós vállalkozások, kiadás felé mozduló kísérletek is. Ha magyar zenekar Londonba utazik, jellemzően kétféle, akár egymást segítő elképzelés mentén mozoghat: a kinti magyarokra célzott, említett nosztalgiára építő buli vagy a kinti piacra célzott, kitörés irányában tapogatózó kísérletezés irányában.
A londoni magyarok megugró számát az a váltás is jelzi, hogy a komolyabb fellépések előtti sztenderd, vidéki bejátszós koncertek a nagyoknál átkerültek Nyugat-Európába. Dióssy D. Ákos, a Kispál billentyűse a visszatérő koncertekkel kapcsolatban mesélte nemrég, hogy „a londoni kisbejátszóból idénre rendes, ezerfős tombolós buli lett, mivel időközben Londonba komplett magyar kolónia költözött (...) ezer őrült magyar bontotta szét a házat, a fele közönség élénken pogózott”.
Létező alternatíva
A Quimby ma az ország egyik legsikeresebb koncertzenekara. Londonba öt éve járnak koncertezni. Menedzserüket, Podlovics Pétert fesztiválvonalon, egy focipálya és egy öltöző között értük el. „A zenekar mindig is ambicionálta, hogy megmutassa magát külföldön. Mivel időközben rengetegen elmentek élni európai világvárosokba, a másik oldalról is megnyilvánult az igény a Quimby utaztatására. Szóval élünk a lehetőséggel és minden évben teszünk egy kis körutat” – foglalja össze a helyzetet. „Ez természetes. Ahogyan Debrecenbe megyünk koncertekre, úgy Londonba is – vannak persze járulékos költségek, de nem kell extra tudás.”
Kiss Tibi és Varga Livius undergroundból mainstreambe váltott őrültködése 2015-ben Magyarországon az a kategória, amelyik beárazhatja magát stadionkoncertre és meg nem hirdetett, kis fesztiválos, titkos bulira is (lásd a nemrég Bánkitón előadott felszabadult örömzenélésüket). „15-en utazunk, ez eleve nagy rezsit jelent. Nem olcsó beindítani és mozgásban tartani a gépezetet, de mindig próbálunk bátrabb dolgokat bevállalni. Egy magyarok által nem frekventáltan látogatott helyen koncertezni külföldön például felérhet a titkos kategóriával.”
A menedzser azt mondja, London annyiban más, például a melósabb Luxemburghoz, Párizshoz, Bécshez, Amszterdamhoz vagy Berlinhez képest, hogy itt tényleg minden második szó lengyel vagy magyar. A briteknél olyan méretű helyeken léphetnek fel, mint amekkora Pesten az Akvárium (ez ezerpárszáz főt jelent). „Meglévő közönséget kiszolgálni létező alternatíva. Persze mi is dolgozunk azon, hogy ne csak kint élő magyarok jöjjenek el – például játszunk együtt kinti bandákkal –, de az a tapasztalat, hogy ha magyar zenekar megy külföldre, az elsősorban a helyi magyarokat hozza lázba.” Podlovics szerint azt, amit ezzel a tendenciával szemben kitörésnek neveznénk, magyar együttesek számára egyszerűen irreális.
„Az utóbbi években az online csatornák átalakították a zenefogyasztást: irgalmatlan nagy a kínálat. Nem látok itthon olyan produkciót, amelyiknek valós esélye lenne nemzetközi piacon. Plusz megközelítőleg sem áll rendelkezésre annyi pénz, amennyi akár az alsó középmezőnyig képes lenne elgurítani valakiket. De tévedjek, és legyen sok nemzetközi hírű magyar zenekar. Örülnék neki.” (Reális kitörésről beszéltünk nemrég a sztárnarratívában felnövő Middlemist Red tagjaival).
Tízmilliós metropoliszt körbeplakátozni
A Quimby az utóbbi években két céggel dolgozik. A Bolygo Music alapítója, Bolygo Bence éppen Japánban intézi zeneipari tevékenységeit (például magyar zenészek munkáit terjeszti). Londonban nőtt fel és most ott is él, de a Liszt Ferenc Zeneakadémián végzett dobszakon. „Láttam, mennyi jó zenész van otthon. Úgy gondoltam, meg kellene jelentetni őket külföldön. Így kezdtem először foglalkozni Londonban magyar zenekarokkal.” Talált angol partnert és megalapította az erős jazz-profilú Bolygo Musicot.
„A Smárton Triót például bevittük a BBC-be, Sárik Péter neve terjedt Angliában, rendszeresek voltak a koncertjeink. Akkor kaptunk támogatást a PANKKK-tól (2005 és 2011 között futott Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért – a szerk.), egyre erősebbek lettünk, együtt dolgoztunk például a Londoni Jazz Fesztivállal.” A támogatások elmaradásával viszont megállt a 2009 és 2012 között tartó fejlődés. A Bolygo Music 40-50 magyar koncert szervezése után kezdett más fókusszal dolgozni. „Sajnos anyagilag már nem jöttünk ki, de szívesen segítünk magyaroknak továbbra is.” Bolygo hozzáteszi, az elmúlt években úgy látta, hiába mennek el a magyarok otthonról, hogy ne legyenek a többi magyarral, „mégis összejönnek töltöttkáposztázni”.
A Quimby másik londoni partnere a 33 ezer lájkkal stabilan működő Londonfalva. A brand alapvetően a londoni magyarok életét segíti különböző információkkal és évente nyolc-tíz nagyprogrammal. Ide főleg a nagykoncertek tartoznak – például visszatérő Ákos, a Kispál, az Edda, a Hooligans vagy az idén kezdő Punnany Massif. A Londonfalvát az itthon élő Dajka Zoltán találta ki hat éve (egyéb munkák mellett a Campus Fesztivál marketingigazgatója, korábban öt évig volt az EFOTT főszervezője).
„Azt tapasztaltam, hogy egyre több magyar költözik ki, de a többség alig tud valamit arról, mi történik körülöttük…” – mondja a Londonfalva beindításának okairól. „Másrészt kellett csatorna, ahol a rendezvények leendő látogatóit elérjük. A londoni programszervezés eleve számos nehézséggel küzd, nem lehet, mondjuk a tízmilliós metropoliszt körbeplakátozni.” Így döntött 2010-ben a Facebook és az online adatbázis építése mellett, ami „abszolút be is jött”. A Londonfalvába belefér a – szintén Dajka vállalkozásához tartozó – Csernus Imre-előadás, Dumaszínház, Kapa és Pepe (Mucsi Zoltán és Scherer Péter – a szerk.) est vagy Demjén-Charlie-Somló fellépés is. A szervezést segítő londoni magyar stáb évek alatt alakult ki, munka mellett foglalkozik transzfertől a backline (hangszerek, erősítők stb.) bérlésig mindenfélével.
Hatezer a bárban
A kezdetektől van jelen a Drum & Monkey is. Nemes Tamásék 2009-ben indultak. A most például itthon a Kistehénnel és Babellel dolgozó Nemes azt mondja, nyolc éve „tök jó közösség” alakult Londonban. A belvárosi Bedroom Barban viszonylag rendszeresen lépett fel a trombitás-dalszerző Barabás Lőrinc, ami összehozta az érdeklődő magyar közeget. „Mikor kimentem, úgy gondoltam, mint afféle magyar, ha kell, holnaptól vízvezeték-szerelő leszek. A nulláról kezdtük.”
Építve a kinti kapcsolatokat és bemozgatva az itthoni hálózatokat, megszervezték az első Quimbyt. „Tibi hívott: nem igaz, hogy nem csinálsz nekünk egy koncertet ott. Így indult a pörgés.” Leszervezték az akkor még legeslegutolsó koncertről szóló Kispált is.
„Ha csinálsz egy sikeres bulit, tök mindegy, hogy a Black Keys vagy a Quimby lép fel az adott klubban. A telt ház a lényeg. Huh, hatezer font ment el a bárban? Mikor hozod a követező bulidat?”
Nemes azt mondja, egy idő után sokan kezdték pörgetni a dolgot és felhígult a kör. „Mindenki ugyanazt a pár ezer embert mozgatta. Voltak konfliktusok, egy kicsit elment a kedvünk.” A Drum & Monkey csinál még bulikat (például nemrég a búcsúzó HS7 koncertet), de elvitte a hangsúlyt a koncertszervezésről „egy újszerű zenekari management kialakítása” felé. Fiatal tehetséges zenekarokat igyekeznek a kinti piacra helyezni, Nemes három éve hazajött. „A lényeg, hogy az adott zenekar körül 360 fokos – például kiadói, koncertszervezői, PR – szolgáltatásokat próbál ellátni a vállalkozás” – magyarázza. Nemes, így nem ért egyet a kitörési lehetőségeket irreálisnak tartó Podloviccsal. „Nagyon nehéz, még senkinek nem sikerült, de ennél szebb kihívás nincs is.”
Diszkó, diszkó, parizer
Öt éve – kéthetente fix helyszínnel – működik a Londoni Magyar Buli partisorozat. Az eventfal egyrészt maga a rózsaszínen világító múlt, a szívbemarkoló nosztalgiavonat a Groovehouse, Animal Cannibals és Zoltán Erika-tengelyen. A retro kétheti váltásokban a bulik felét teszi ki, a többi este az elektronikus vonalé. Magyar személyzet, magyar italok, magyar akciók. A szervező és DJ Molnár Péter azt mondja, egyre többen vannak Londonban az otthoni nehezebb megélhetés, a megszorítások miatt.. A Londoni Magyar Buli főleg a huzamosabb ideje kint élőket célozza, akik „már nem tudják, mi pörög otthon”.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
