„Kicsit meg van kötve a kezem, mert van ugyan már egy-kettő konkrét dolog, de ezekről még nem beszélhetek” – írja Deli Soma Cannes-ból. A Middlemist Red basszusgitárosa szerint a Midemen „a helyzet mindenestre elég biztató”. Június 5-én esti sávban játszottak, nagyszínpadon. Egyelőre úgy érzik, mintha minimum unikornisok hátán szárnyalnának a naplementében, de még minden pénzt vissza kell forgatniuk a zenekarba.

Közép-Kelet-Európából bármit is csinálni

A Marché International du Disque et de l'Edition Musicale(Midem) 1967 óta működik és magát a „zenei világ vezető nemzetközi üzleti eseményének” nevezi. A regisztrációs díj a fesztivál előtt pár nappal 800 euróba került, vagyis az itthoni minimálbér több mint kétszeresébe. A Midem résztvevői zenészeken kívül producerek, menedzserek, ügynökök, ügyvédek, vállalkozók, újságírók – összesen több mint hatezren –, és azok a nagyfejesek, akik gyakorlott mozdulattal dobják a kocsikulcsot a sapkás lobby boyok kezébe. Napközben szakmázás, networking, este koncertek és lazított ismerkedés megy. Ez az a hely, ahol alá lehet írni papírokat, mondjuk a Sonyval. Idén június 5. és 8. között 75 ország, 39 pavilon és több mint 1200 cég jelent meg Cannes-ban.

Stiller Ákos

„A koncertre nagyon jók a visszajelzések” – folytatja a midemi beszámolót Deli. A Middlemist Red 13 másik bandával az újonnan indított Midem Artist Accelerator (MAA) programban vett részt. Két német, egy ír, egy dél-afrikai, egy amerikai, csomó skandináv és brit mellett egyedül érkeztek az egyre keletebbre nyargaló Európából.

A Pepsi és Deezer hátszélével megtámogatott MAA programmal nem csak fellépés, tréning és francia rádiós bejelentkezés járt: a srácok kezét végig profi mentorcsapat fogta találkozótól workshopig. Olyan szakemberekkel találkozhattak, mint a Pitchfork fesztiválok és a Pitchfork zenei magazin fejese, Chris Kaskie, a többek között Leonard Cohen és Prince korábbi promótereként dolgozó Rob Hallet, a Rolling Stonesszal, a Queennel, Madonnával, Bob Dylannel is együttműködő Harvie Goldsmsith, a Columbia Records egykori elnöke, Will Botwin kiadóvezető, vagy a most Németországban dolgozó Szép Fruzsina, a Sziget korábbi programigazgatója.

„Volt közös beszélgetésünk a mentorokkal, beszéltünk a Warner alelnökével is. Megkapta a lemezünket és mindenkinek elmondta, hogy hallani akarja a zenénket. Viccesen megjegyezte, hogy lehet, mikor itt lesz Budapesten, találkozunk. Durva, mennyire közvetlen ez az egész. Simán beszélhettem vele arról, mennyire éri meg Közép-Kelet-Európából bármit is csinálni. A legjobb az, hogy senkinek nincsenek felszínes allűrjei. Nagyon lazák.”

Így Chris Kaskie is, aki Deli szerint „ügyesen tér ki minden kérdés elől, amire nem akar válaszolni”, de „egyébként nagyon korrekt srácnak tűnik”. Kaskie belebegtetett egy Pitchfork magazinos megjelenést is.

A Middlemist Red Cannesban

Facebook / Middlemist Red

Az MAA-n kívül a Midemmel kapcsolatban Deli azt mondja, számukra sok esetben túlzó volt a program. „Nem nagyon lehet felfogni, hogy miközben eszetlen jót reggelizel és a világ legdrágább pezsgőjét iszod, éppen az Epic Record alapítója beszél előtted a színpadon. Sok panel a mi szemszögünkből egyáltalán nem releváns, az átbeszélt problémák csak a nagy kaliberű szereplőknek érdekesek. Meg hát persze sok a bullshit is. Legyél mindig pozitív, dolgozz sokat, nem a tehetségkutatós sztárok maradnak fent, satöbbi.” Kiutazás előtt Deli azt mondta, most tényleg felfordulhat az életük. Nem mintha eddig nem fordult volna.

Majd ha már a backstage-ben lesz Pringles

Visszatérő kérdés, hogyan befolyásolja most a zenekart a siker, a magasra tett léc, a sajtó jól hangzó világhír-emlegetése. Azt mondják, a nyomás jót tesz, elszállni pedig nincs idő. Deli szerint minden olyan gyorsan történik, hogy ép ésszel nem lehet követni. „Nem stresszelünk, addig csináljuk, amíg szeretjük. És nagyon szeretjük. Persze kérdés, hogy előre tudunk-e majd lépni.”

Az énekes-gitáros Nóvé Soma egyetért. „Mindig azt gondoltam, a zenélés nekem működni fog: foglalkozhatom vele és sikeres leszek benne. Nehéz megkülönböztetni a valós súlyokat az általánosan generáltaktól. Vagyis azt, ami nekünk jelent igazi tartalmat és azt, ami ennek az egésznek az ígérete – hogy mi lennénk az első magyar zenekar, akik valóban kitörnek.”

A Middlemist Red márciusban indult első turnéjára, hogy az itthoni sikerek után végre felderítse a kinti terepet. „Sokszor még csak európai körülmények között sem volt lehetőségünk játszani” – mondja Deli. „Berlinben egy foglaltházban tartott koncert után olyan hálózsákban aludtam, amit még életemben nem láttam. De hát nagyon fáztam.”

Stiller Ákos

„Tök jó, hogy megtapasztaltuk a kontrasztokat” – egészíti ki Nóvé. „Voltak luxusélményeink is. Tudod, isteni kaja, menő szálloda, háromszázplusz fős koncertek. Durva, mikor külföldiek jönnek oda hozzád, hogy ismerik a zenédet és szeretnének cédét venni. Nem is hittük el. Mikor kimentünk cigizni, Soma csak bámult maga elé, és azt kérdezte tőlem, hogy mi most akkor befutottunk? Vagy mi van itt? Aztán pár nappal később tíz főnek játszottunk, és párnasorokon aludtunk hippiknél.”

A Middlemist turné alatt használt riderjében (rövid összefoglaló arról, mit szeretne a zenekar az adott koncerthelyszíntől – a szerk.) nem is szerepelnek különösebb kikötések. „Hát, beleírtuk, hogy szeretnénk Pringles-chipset, de eddig egyszer sem vártak vele. Majd idén” – mondja Deli. Nóvé szerint, ha egyszer már a próba során kapnak Pringlest, és még dobozos cigire is lesz pénzük, akkor futottak be. A sűrű koncertezés nyolc napig tartott, hét bulival. Chemnitzben például a koncertnek helyet adó kis klub felett lakott a zenekar egy szobában, ami elmondásuk szerint az Ördögűző bármelyik jelenetében szerepelhetett volna.

Az egyik leghúzósabb táv Litvánia–Csehország volt. „Vilniusban összepakoltuk a hangszereket, rá egy órára indulni kellett, éjszaka aludtunk a buszban. 17 óra után érkeztünk meg Ceske Budejovicébe. Megkérdeztünk egy helyi fickót, merre van a klub. Azt mondta, ’ebben a városban nem nagyon járnak emberek koncertekre... ha metál core, vagy ilyenek, akkor talán’. Végül 15 embernek játszottunk, de ők lelkesek voltak.” Nóvé hozzáteszi, a turné ezen pontján kenhette meg a croissant-ját egy kukán.

Stiller Ákos

Mindketten azt mondják, a zenélés nem fáraszt senkit. „Hagyunk magunknak teret. Csinálhatnánk heti négy koncertet, de annak semmi értelme” – mondja Deli. Nóvé pontosít. „Szerintem az fáraszt minket, aminek nincs köze szorosan a zenéléshez.”

De ki áll a Middlemist Red mögött?

Létezik olyan verseny, amit nem a Middlemist nyert meg az elmúlt időszakban. Tavaly indult a Nagy-Szín-Pad! – program. A „tehetségmutató” 2014-ben megfogalmazott céljai szerint pénzzel és fellépési lehetőségekkel adna löketet tizenöt – szakemberek által előre kiválogatott, áttörés előtt álló – zenekarnak. A versenyben ezután dönthettek a közönségszavaztok.

Ahogyan akkor írtuk, a Nagy-Szín-Pad!-ot a magyar zenei piac két, egyre szorosabban összedolgozó szereplője indította: a Sziget brand alá tartozó VOLT Produkció és a közszolgálati előadókat istápoló MTVA (vagyis Petőfi Rádió és azóta TV – lásd a felelős szerkesztővel, a Nagy-Szín-Pad!-ot is felügyelő Horváth Gergellyel készült interjúnkat – a szerk.).

Idén kilenc döntőst – köztük a Middlemist Redet – százan válogatták ki egy előzetesen már összeállított negyvenes listából. A program egyik lehetősége, hogy a nyertes előzenekarként léphet fel a Szigetet headline-oló Robbie Williams előtt. 2014-ben a Mary Popkids, idén az Ocho Macho és a Biebers is nyert.

Stiller Ákos

Deli erről azt mondja, Williams tök jó, hogy jön, nekik viszont nem mond semmit. „Mikor bementünk a program kapcsán a Petőfibe és megkérdezték, milyen lenne előtte játszani, mondtam, hogy egy darab számot nem ismerek tőle. A VOLT-on sem azon lesz a hangsúly, hogy John Newman és a Fatboy Slim előtt lehet fellépni, hanem Ákos előtt. Rossz szájízt ad.”

A zenészek azt mondják, az eddigi tapasztalatok alapján kialakult kritikájuk egy dolog, de bojkottálni bármit nem lenne okos húzás. „Jelen pillanatban ezek a tömegekhez eljutó megjelenési felületei, csatornái egy zenekarnak: a rádió, a tévé, a nagy fesztiválok. Hiába nem vagyunk végig jelen akár a Szigeten, a koncertet magát baromira élvezzük.” Fesztiválokkal kapcsolatban azt mondják, idén a Bánkitót (a Bánkitó Fesztiválnak a HVG is médiatámogatója – a szerk.) várják a legjobban. „Ez az egyetlen hely, ahol úgy érzed, részese vagy a fesztiválnak. Kapsz levegőt.  Nem akarnak minden réteget elérni, ebből a szempontból talán könnyebb is a dolguk. A Bánkitó olyan, mint egy jó házibuli. Remélem meg is marad ilyennek” – mondja Nóvé.