szerző:
Prieger Zsolt

Nem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben már nem viszünk magunkkal utazásainkra ruhát, cipőt, csak néhány fájlt, és a hotel 3D-s nyomtatóján kinyomtatjuk, amire szükségünk van. Kömlődi Ferenc jövőkutató szerint a legnagyobb változást az életünkbe a mesterséges intelligencia és a virtuális valóság elterjedése hozhatja. Szó esik fociról, nyomtatott ételekről és burkás nőkről is.

hvg.hu: Legújabb írásaiban a virtuális valóság áttöréséről értekezik. Elég furcsa, hogy miközben a jövőtechnológiák így szárnyalnak, addig az emberiség már az eddig szofisztikáltnak tűnő Európában is kezd visszatérni a kőbunkós attitűdhöz.

Kömlődi Ferenc: Közelítsünk a társadalmi hasznosság felől, és beszéljünk az emberiség sorsára legnagyobb, legpozitívabb hatást tevő technológiákról. A mesterséges intelligencia (MI) megoldásokban – főként a gépi tanulás és a ráépülő felismerő technológiák jelenében – benne van a korszakalkotó újítások ígérete. Az apró fejlesztések idővel funkcionáló rendszert eredményezhetnek. Nem biztos, hogy az emberi elméhez hasonlóan fog működni, de miért képzelünk minden értelmet emberinek, miért akarjuk az MI-ben is önmagunkat látni? Az én jövőképemben az MI az egyik, a virtuális valóság (VR) a másik ilyen technológia. Beszélhetnék szintetikus biológiáról, nanotechről, és „profánabb” megoldásokról is, de maradjunk a VR-nél. Az emberi történelemben nem létezett még ennyire komplex médium és kommunikációs forma.

hvg.hu: Az emberi agy viszont nincs a folyamatosan bővülő információmennyiség befogadására, feldolgozására és továbbítására kalibrálva.

K. F.: Éppen ezért – hogy kiszabaduljunk az új barbarizmus felé húzó spirálból – lenne szükség még több multitaskingra, interaktívabb kifejezési formákra, szerteágazóbb és mélyebb ember-gép együttműködésre, csúcstechnológiákkal turbósított Homo sapiensre. Az emberiséget az MI mentheti meg, ami (aki?), ha körültekintően sáfárkodunk vele, a mi intelligenciánkat is drasztikusan növelheti. Riogatni vele, félni tőle kártékony felelőtlenség, bombasztikus hollywoodi látványelem. Inkább magunktól, saját ostobaságunktól, hatalmi játszmáinktól féljünk! A technológiákkal annyira tág lett a világ, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni az állandó tágulással, és a „régen minden jobb volt” közhely mögé bújva rettegnek tőle.

Kömlődi Ferenc
©

hvg.hu: Azt állítja, hogy a legnagyobb jövőtechnológiai előrelépés a játékban és a pornóban lesz. Sosem szégyenlősködött, amikor önmagát pornórajongóként aposztrofálta. Ez azért elég kemény kijelentés, nem?

K. F.: Konszenzus alakult ki, hogy az utóbbi évtizedek új technológiáihoz különböző okok miatt, de elsőként a játék- és a pornóipar szolgáltatta a legtöbb tartalmat. A kettőt össze is lehetne kombinálni, talán nekem sem ártana behatóbban foglalkozni vele. De nem vagyok rajongó, viszont mindig szerettem a pornót: a késő 20. és a 21. század népművészetének tartom. Gondoljunk bele, „politikai pornóról” és terrorizmusról bárhol lehet beszélni, két vagy több ember testi örömszerzéséről viszont nem, és közben a szex a világ legjobb dolgai közé tartozik. Ha lehetne választanom, igazi reneszánsz emberként, hatalmas orgia közepén halnék meg. Ne értsen félre, az érzelmek fontos szerepet játszanak az életemben, csak igyekszem a legnyitottabban kezelni őket. Mert ha nem, máris benne vagyunk a bezárkózási folyamatban – zárt kapcsolatban élő személyek lépésről lépésre rekesztik ki a külvilágot, észre sem veszik, és egydimenzióssá válnak. Szép lassan minden szokatlant, a normától eltérőt elutasítunk, pedig a világot a normáktól eltérés, kikezdésük vitte előre, az egész eddigi történelem erről szólt. Lehet, hogy épp azért vagyok általában magányos, mert meg kell fizetni a normáktól eltérés árát. Egyébként pont olyan alkotói periódust élek bő egy éve, ami szokatlan „szerzetesi életmódot” követel meg. Úgyhogy most akár jöhetne egy VR-pornó.

hvg.hu: Másik nagy rajongási területe a foci, amit a pornóhoz hasonlóan szintén bélyegezhetnénk „proli” időtöltésnek, ami sehogy sem illik egy megfontolt jövőkutatóhoz.

K. F.: Semmiféle ellentmondás nincs jövőkutatás, tudományos, művészi tevékenységek és a labdarúgás szeretete között. A gyerekfejjel látott Johan Cruyff volt az első szerelem. Az általa a pályán dirigált nagy Ajax különféle változatainak, reinkarnációinak drukkoltam mindig: az 1970-es évek holland válogatottjának, 2008 óta Spanyolországnak. A labdarúgás története a proaktív kontra reaktív megközelítés versengése. Az élet más területein is az abszolút proaktív megközelítés híve vagyok, miért lenne másként a fociban?

A járásban segítő robot - Az ember beleszólhat saját evolúciójába
©

hvg.hu: A jövő orvostudománya okostablettákkal vizsgálja meg testünket, nem kell fájdalmas külső vizsgálatokon átesnünk végre. Melyek azok a területek, amelyek a jövőtudomány leginkább marketingelhető szegmensei, amikről a leginkább elhiszik a kívülállók, hogy ezekre „szüksége van” az emberiségnek?

K. F.: Az eddigi evolúcióból egyértelműen következik, hogy nem az ember a végpont. A szemünk láttára, a természetesnél nagyságrendekkel gyorsabban játszódik le egy másik, a gépi evolúció. A 20. század végére jutottak el főként az infokommunikációs, és a bioalapú technológiák arra a szintre, hogy valósággá váljon a transzhumanizmus egyik alapvetése: az ember beleszólhat saját evolúciójába. Mentálisan és fizikálisan is „feljavíthatja” magát, történjen ez különféle stimuláló implantátumokkal, szervezetbe juttatott sejtregeneráló nanorobotokkal, tudatserkentőkkel, ember-gép hibridmegoldásokkal. Gilgames óta a halált akarjuk legyőzni. Ezekkel a technológiákkal az életkor drasztikusan meghosszabbítható. Öröklét? Talán egyszer, de mi nem fogjuk megérni. Most majdnem mind rábólintanánk, hogy igen, de vajon nem lenne unalmas? A Földön maradva kezelhetetlen demográfiai problémákhoz vezetne, a világűrbeli kirajzás viszont jó ideig álmodozás. Az azt kivitelező technológiákon kellene gőzerővel dolgozni.

A kérdésre visszakanyarodva, a humán állapotból a transzhumán állapotba történő átmenetet támogató jövőtechnológiák marketingelhetők jól: MI, nanotech, biotech, genetika és a szintetikus biológia.

hvg.hu: Részt vesz egy 3D-nyomtatásról szóló blog írásában is. Ezen a masszívan fejlődő területen milyen meglepetéseket tartogathat számunkra a jövő?

K. F.: A 3D-nyomtatásba is véletlenül csöppentem bele 3 éve, aztán nagyon megszerettem, zseniális divattervezők, univerzális művészek, tudósok munkáit ismertem meg rajta keresztül. A világ előrevitelében meghatározó szerepet tölthet be a 3D-nyomtatás, úgyhogy örülök és büszke vagyok, hogy egy bloggal hozzájárulhatok a népszerűsítéséhez. A 3DP a hagyományos tömeggyártás ellentéte, egyelőre prototípuskészítés mellett személyre szabott egyedi, maximum kisszériás darabok elkészítésére ideális. Mainstreammé akkor válhat, ha a printerek sebessége megfelelő mértékben felgyorsul, ha a leggyakrabban használt két műanyagfajta mellett más nyomtatóanyagok, köztük fémek, kerámiák stb. sokasága terjed el széles körben, ha a speciális, például fémnyomtatók ára a desktop gépekéhez hasonlóan nagyot esik.

Így soknak tűnhet, de a terület annyira pörög, hogy talán csak egy-két év lesz a sokból. Aztán jönnek a magukat printelő printerek és a szintén önszaporodó robotnyomtatók vagy nyomtatórobotok. Elvileg lehetséges lesz saját ruhánk, cipőnk megtervezése, nyomtatása, vagy hogy utazunk valahova, és nem viszünk magunkkal semmit, csak néhány fájlt, a hotel gépén pedig kinyomtatjuk, amire szükségünk van. A maiaknál sokkal gyorsabb printerek kellenek hozzá, de nem aggódom a fejlődés miatt.

Nyomtatott marcipánsütemény
©

A 3DP-nek is vannak fura alkalmazási területei, például az ételnyomtatás. Gourmand-ként és a tengeri ételek nagy híveként érdeklődéssel várom, mi lesz belőle, bár ezen a téren kicsit konzervatív vagyok, nehezen képzelem el, hogy mondjuk egy szingapúri chilis rákot ugyanolyan minőségben printelnének, mint az eredeti. De, ha valahol, akkor pont Szingapúrban fognak először kísérletezni vele.

hvg.hu: Önmagát leggyakrabban libertariánusként határozza meg. Mit takar ez a fogalom az ön számára, tekintve, hogy a közösségi hálón legtöbbször a liberálisokkal akaszt tengelyt?

K. F.: Transzhumanistaként, libertariánusként, buddhistaként, kapitalistaként tekintek magamra – mind megférnek egymással. Libertarianizmuson az éjjeliőr szerepet játszó minimális államot, minimális szabályozást, klasszikus szabadpiacot, szinte minden privatizálását, az egyéni jogok és az egyén közösség fölé helyezését, az egyéni szabadság maximális kiterjesztését értem. Nálam egyfajta szigorúan önkéntes-alapú ajándékgazdaság is kapcsolódik hozzá. Hagyományos értelemben a jobboldal társadalom- és gazdaságpolitikája, a baloldal nemzet- és valláspolitikája áll hozzám közelebb, de most véletlenül sem Magyarországról beszélek, ahol a belpolitikában minden és mindennek az ellenkezője is hazugság. Soha nem vallottam magam baloldalinak, itthon viszont hajlamosak a liberalizmust baloldaliként, a libertarianizmust liberalizmusként felfogni. Itt jön be az utóbbi 25-30 év populista nacionalizmus melletti másik nagy mételye, a politikai korrektség, ami olyan abszurditásokhoz vezet, mint a Magyarországon nagyon jól tetten érhető liberálfasizmus, amikor magukat liberálisnak valló személyek nyilván a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága nevében követelik habzó szájjal ennek meg annak a betiltását. Ilyen témákban szoktam tengelyt akasztani „liberálisékkal”. Sejtheti például, hogy mit gondolok a konzervatívabb muszlim országok nőpolitikájáról. Ezt a nőpolitikát, ha lehet, senki ne importálja Európába, mert alapvetően ellentétes az európai értékekkel.

hvg.hu: De azt respektálja, hogy egyes nők elfogadják a burkát, sőt ragaszkodnak a viseléséhez?

K. F.: Persze. De hadd ne kívánjak olyan Európát, ahol a burkás nők lennének többségben. A multikulturalizmust ilyen szélső esetekben teljesen felülírja a libertarianizmus, csakhogy a PC – ami nem más, mint nyelvi fasizmus – nevében ezt nem mondhatod ki, mert rögtön fasiszta, meg mit tudom én még, mi vagy. Mindenkinek ártanak vele, a problémák nem oldódnak meg, csak ideiglenesen az asztal alá söprik őket, ott gyülemlenek, a sok elhallgatástól elmérgesednek a viszonyok, jön egy kataklizmaszerű robbanás, ahonnan lehet, már nincs vagy csak óriási áldozatok árán van visszaút.

hvg.hu: Nagy Houellebecq-rajongó, aki szintén nem egy européer, korrekt gondolkodó, inkább önhöz hasonló provokátor. Mit szeret a Behódolás szerzőjében?

K. F.: Egyrészt, nagyon is européernek, még inkább világpolgárnak tartom magam, az EU szétesése katasztrófa lenne, másnap venném a kalapom, belőném Balit vagy Ausztráliát. Ezzel együtt vezetői tehetetlensége, örökös totojázása és a végsőkig erőltetett politikai korrektség miatt Európa sajnos tényleg halódik. Megöregedett, elveszítette dinamikáját, miközben kicsit sarkítva a csendes-óceáni térség fiatalodik, új dinamizmusokkal telítődik, prosperál. Houellebecq tökéletesen lefesti Európa hanyatlását, szenvtelenül, fapofával. Mindig érdekelt és vonzott a határsértő, a kiméra alakja, aki semmit nem fogad el eleve adottnak. William Gibson és Neal Stephenson vagy Philip K. Dick is ilyenek. Megkérdőjelezik a valóságot. Aztán a nyelv határait szétrobbantó Joyce. Rejtő Jenő is ez a kategória, addig kísérletezett a nyelvvel, amíg Beckett előtt megteremtette az abszurd drámát. De a határt úgy is át lehet lépni, ahogy Malevics tette a fehér négyzettel.

Houellebecq - Provokátor
©

Az abszolút kedvencem egyébként Iain M. Banks Kultúra-sorozata, a tökéletes libertariánus utópia, a sci-fi csúcspontja. Ember és gép közötti határokról nála már beszélni sincs értelme. Mindig rá kell jöjjek, hogy ez a téma, ember-gép kapcsolat érdekel legjobban. De Dan Simmons monumentális Hyperion Cantos-tetralógiája, Frank Miller félelmetesen dark képregény-sorozata, a Sin City, Kubrick, Woo, Lynch, Park Chan-Wook, Takeshi Kitano is nagy hatással volt rám, de nem akarok felsorolást tartani… Persze valahol Tarantino is. Meg Spock a Star Trekből.

hvg.hu: Eddig nem nagyon írt fikciós munkát, most viszont regényen dolgozik. Mit tudhatunk meg a műről?

K. F.:
Egyetlen fikciós munkám jelent meg eddig, 2002-ben a Holdfogyatkozás, egy kisregény a partivilágról. A mostaninak semmi köze nincs hozzá, talán csak annyi, hogy ez is mozaik-, puzzle-szerűen építkezik. Asimo horgászni megy a címe, a humánból a transzhumán állapotba történő átmenet kezdetén, 2031-ben játszódik Budapesten, Szingapúrban, Jakartában és sok más, főként távol-keleti helyszínen, és persze a fizikaitól gyakorlatilag megkülönböztethetetlen virtuális valóságban.

hvg.hu: Az utazás a legnagyobb mániája, hova készül legközelebb, és lesz-e ebből valamiféle mű?

K. F.: Nyitottnak kell maradni a világ felé, és mi jobb erre, mint megismerni, bejárni a világot? Más kultúrákkal szembesülünk, igyekszünk átélni és befogadni a másságot. Igaz csak futó benyomások érnek, mert az idő rövid és megyünk tovább, de a mozaikdarabkákból azért összeáll az egész kicsinyített mása.

Örökösen elvágyódom, legszívesebben állandóan úton lennék, valójában digitális nomád vagyok. Egyszer talán ki is próbálom, hogy egy évig járom a kontinenseket egy Airrel, iPaddel és iPhone-nal. Érnek persze kozmikus élmények utazás közben, amikor azt kívánod, hogy itt és most álljon meg az idő, annyira fantasztikus és megismételhetetlen a pillanat. A nagy álmom az Antarktika, különösen Déli Georgia. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy ne jártam volna arrafelé.

Kömlődi Ferenc
©

Ha túl leszek az Antarktiszon, valószínűleg írok egy könyvet az úti élményekről. Nem lineárist, hanem villanásokat, aztán csak összeáll. Van még egy könyvtervem: novellákban vagy regényben elbeszélni, hogy mit gondolok a világról. Filozofikus sci-fi lenne, ami egyelőre inkább csak kósza ötletelés, az Asimo horgászni megy befejezése a nagyon konkrét jelen. Amit kimondhatatlanul élvezek. Ennyit megérdemlek, ha már szerzetesként élek bő egy éve.

Névjegy
Kömlődi Ferenc jövőkutató, író, szakújságíró. Az ELTE BTK-n tibeti-magyar szakot végzett, a dániai European Film College-ban filmezést tanult. Több mint tíz évig Franciaországban, majd Dániában élt. Az 1990-es évek végén költözött haza. Több könyve jelent meg: Az amerikai némafilm története (1999), Fénykatedrális – Technolkultúra 2001 (1999), Mennyek kapui – Az elektronikus zene évtizede (Pánczél Gáborral közösen, 2001), Holdfogyatkozás (2002), Mesterséges intelligencia és határterületei (Interjúk hazai MI-kutatókkal, 2007). 2005 és 2010 között részt vett az NHIT Információs Társadalom Technológiai Távlatai projektben, amelynek eredményei az azonos című kötetben láttak napvilágot, a kötet egyik szerkesztője és szerzője volt. Több könyv társszerzője (pl. Internetmilliárdosok, Steve Jobs, a digitális kor látnoka stb.). Számos hazai és nemzetközi on- és offline folyóiratban publikál információs társadalom, mesterséges intelligencia, virtuális világok, elektronikus zene, film és egyéb témákban.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Ingyenes tömegközlekedés 18 éves korig, légkondicionált 3-as metró – kiállt ígéreteivel Kálmán Olga

Ingyenes tömegközlekedés 18 éves korig, légkondicionált 3-as metró – kiállt ígéreteivel Kálmán Olga

Köszi, Trump: Magyarországon építhet gyárat a világ legnagyobb kerékpárgyártója

Köszi, Trump: Magyarországon építhet gyárat a világ legnagyobb kerékpárgyártója

A Hableány-tragédia miatt a koreai turisták továbbra is törlik a hajós programokat

A Hableány-tragédia miatt a koreai turisták továbbra is törlik a hajós programokat

Szcientológusok tűzközelben?

Szcientológusok tűzközelben?

Elárverezték a művészettörténet leghíresebb fegyverét

Elárverezték a művészettörténet leghíresebb fegyverét

Egy nő hazafelé sétált Zalában, mikor szembejött egy agresszív aligátorteknős

Egy nő hazafelé sétált Zalában, mikor szembejött egy agresszív aligátorteknős