„A Wesselényi utcában két fiatal csajszi állított meg egy este, hogy ‘te nem a Best Bad Tripben játszol? Mert az nagyon jóóó’. Hát, nem gondoltam, hogy bárki vágná”. A színpadon spontán ordításban és mikrofonba őrültködésben aktív Kapusi Viktor azt mondja, meghúzták ezt az évet. A 21-23 éves zenészekből álló, három éve működő The Best Bad Trip (Kapusi Viktor – szaxofon, billentyűk; Hegedüs Benedek – trombita; Velsz Kristóf – gitár, effektek; Csernovszky Márton – basszusgitár, elektronika; Gasner Márk – dobok, ütőhangszerek) nem rádiósan populáris, de egyre többek által keresett irányban zenél.

A Best Bad Trip a legegyszerűbb meghatározás mellett is többjelzős – free, poszt, punk – jazzben utazik. „Olyan zenéket ötvözünk, amiket szeretünk. Nincs stílusbeli megkötés” – mondják. Velsz Kristóf szerint az lenne a cél, hogy előbb-utóbb a kortárs komolyzenét hallgató réteget is meg tudják nyerni, de játszanak a free-pop ellentéttel is. „Mintha kicsit divattá válna az az irány, amit mi hozunk. De ez mindig rétegzene volt. Mi nem vagyunk a Metallica” – egészít ki Csernovszky Márton.

A gyerekkoruk óta együtt mozgó Best Badnek jól ment idén, de a szabadabb hangok általában is egyre stabilabb közeghez jutnak – miközben valódi tömegekhez állami csatornákon keresztül leginkább jól irányított giccs-pumpálás érkezik. "Az emberek kezdik unni a VIP-rongyrázást és a hiteltelen dolgokat" – reagál halál nyugodtan Gasner Márk, aki a doboknál játékával általában leszakítja az átszellemült közönség arcát. „Terjed a budapesti szcéna híre. Mikor Temesváron és Kolozsváron jártunk, odajöttek hozzánk, hogy hallottak a budapesti jazz-életről, a Jazzaj sorozatról. Nagyon vevők erre” – mondja Kapusi.

A Best Bad Trip télen tervezi kihozni első kislemezét. Mostanában inkább a fellépésekre koncentráltak, mint számok írására. A sok koncert összerázta a produkciót, hosszas kiállások sincsenek már számok között. A tagok azt mondják, sokat tud adni, ha egy arc koncert után Zappához hasonlítja őket, de még inkább, ha számukra releváns zenészek adnak építő kritikát. „A Sickpicnic, a Gentry Sultan, a Makrohang, a Jü, a jazzajos generációk – Grencsó István, Sárvári Kovács Zsolt, Kováts Gergő, Petyáék, Áron (Ajtai Péter és Porteleki Áron – a szerk.), Miklós Szilveszter… Sok a nagyon jó zenekar”.

A Best Bad az UbikEklektiken zárta az évadot. Nem sokkal saját koncertjük után, az esti főfellépő Middlemist Red bulijába is beszálltak páran szólózni (a 2014-ben nagyot robbantó, mára stabil húzónévként koncertező pszichedelikus gitárzenés Middlemisttel tavaly beszéltünk hosszabban – a szerk.). Az, hogy zenészek felugrottak randomkodni egymás produkcióiba, jól jellemzi a teljes UbikEklektiket. Az első esti Ricsárdgír trash-koncerten például több vendégelőadó zenélt, mint alaptag.

Utánuk játszott a Blahalousiana, másnap a Szabó Benedek és a Galaxisok, és persze a Bohemian Betyars. „Általában a barátaink jönnek fellépni nyomott áron vagy önkéntesen. Tudják, hogy itt nincs stressz, azt csinálnak a színpadon, amit akarnak. Szerencsére mi a Betyarsszal meg tudjuk hálálni ezeket a beugrásokat”. Palágyi Máté az idén nagyot menő Bohemian jól felismerhető hegedűse és vokálosa, az idén az 500 fővel telt házas Ubik egyik kitalálója. Rajta kívül a fesztivál még három főszervezővel (Görög Miki, Fehér Gábor, Józsa Áron) és 20-30 aktív önkéntessel működik.

Mindenhol otthon

Az Ubik másodszorra került a Szőnyi Tábor művésztelepre, és remélhetőleg ez harmadszorra is így lesz. Sokat lehetett hallani panaszkodó helyiekről, valószínűleg leginkább a Deepfields nevű elektronikus űrhajós helyszín egész éjszaka szóló mélynyomói miatt. Bárhogy is legyen, Zebegény és az erdei iskolás feelingű, faházas tábor csodálatos helyszín. Duna-parti strandtól templom melletti élelmiszeripari kiszolgáló egységen át erdőig minden van. A lehetőségeket meg is hálálja az Ubik közössége. Volt számháború, kenus kirándulás, slackline, vízi-dobolás, lépésenként függőágy, kutya és színes kréta. És gyertyát toitoiban éjszaka máshol még nem láttunk.

„Sokfelé jártunk Európában. Voltak fesztiválok, ahol az emberek beöltözve, szerepjátékban maradtak napokig. Az egyiken a goa színpadhoz féreglyukon keresztül lehetett bejutni, és mindenki manófülben táncolt. Itthon akkor miért mindig minden ugyanaz?”. Az országban, ahol minden második kolbásztömést és pillangófestést fesztiválnak neveznek, azt mondja, örül az erősödő kisebbeknek. „Meg is alapítottuk a kisfesztiválok szakszövetségét. Benne van a Tűfokán, a 7vége az ég alatt, a Börzsönystock… Mindenki segít mindenkinek. Inkább húzzuk, mint kioltjuk egymást.” Palágyi azt mondja, maximum ezerfős bulikban gondolkodnak.

A lényeg az egyedi élmény átadása, így még az is kiderült, honnan a név.

Az ubik mindenütt jelenlévőt jelent, az eklektik pedig azt mutatja, nincs műfaji megkötés.

Idén külön színpadot kaptak a kulturális programok (például független színház, kortárs tánc, képzőművészet roskadásig) és erős volt a román–magyar együttműködés (ezt a DJ-t például el kellene helyezni a pesti éjszakában).

Az infrastruktúrának mindemellett van még mit fejlődnie, a készpénz helyett karszalaghoz tartozó vonalkódos leolvasós módszer inkább rontott, mint javított a kiszolgáláson, kajához jutni éjszaka pedig több váratlan szituációhoz vezetett, mint jóllakáshoz.

A nonprofit Ubikot közösségi finanszírozással lehetett támogatni, előzetesen körülbelül 300 jelentkező volt. A fesztivált a Fiatalok a Magyar Zenéért Egyesület szervezi, „a látogatók adományt adhatnak a kultúra és a művészetek fejlődése érdekében”. Az árak nincsenek elszállva, de a dolog megmarad a szerencsés fiatalság kiváltságának.

A szerző a cikkben szereplő Jazzaj sorozat stábtagja.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!