A filozofikus popból, jazzből, funkból és soulból improvizációval építkező Mörk két év jammelgetés, szobakoncertek és no budget-videók után vette fel első You Are Free To Choose című nagylemezét.

A Jazz Tanszéktől a punkon át a kereskedelmi tévés szereplésekig mindenfélét megjárt tagok – Zentai Márk (ének; Fool Moon), Szeifert Bálint Jason (basszus; ex-Muriel), Novai Gábor (billentyűk; Zombori, ex-Blahalousiana) és Szabó Dániel Ferenc (dobok; Zombori) – májusban az A38 Hajó Tetőteraszán mutatták be számaikat.

A róluk palacsintát elnevező vegán helyen tartott randomkoncertjük után a filozofikus alapokhoz híven kimerítően kommentálták a nagylemezt.

A LEMEZ ITT HALLGATHATÓ MEG.

VAGY ITT:

Intro + Makes Some Noize

Zentai Márk: Az Intróval együtt ez a szám összesűríti az egész lemezt. Teljes agymenéssel kezdődik: kamu meditáció, majd egy kollázsszerű szkeccs, és ezután jön a full megszerkesztett szám először rappeléssel, később jazz-szólóval. Közben kábé három sor után nyakig társadalomkritikában vagyunk az iparosodásról és az urbanizációról. Nem tudod eldönteni, hogy ez most vicc vagy komoly. Igazából mi sem, miközben a zajszennyezést amúgy tényleg fontos problémának tartom.

Novai Gábor: Van pár ilyen struktúrabontó szám a lemezen. Ezektől érdekes. Poén-számok, de közben zeneileg halál komolyan kitaláltuk.

Nothing Seems To Last

Szeifert Bálint Jason: Ennek a számnak a legjobb a szövege, Márk írta. A refrén marhára kifejező. Nem melankolikusan, hanem elfogadóan beszél az elmúlásról. Ifj. Tóth Pisti vendégelőadó benne (gitáros, például Palya Bea zenekara – a szerk.).

Soham + Came For Nothing

Z. M.: Semmi nem tart örökké. Kétszámnyi darálás után jön egy olyan, hogy… sóhajt. A soham indiai légzésmeditáció. Ezután a negyedik dal az első számunk, amihez klip készült. low budget. Lelkületében kapcsolódik az előzőhöz, nagy peace-ben íródott. Azt fejtegettük akkoriban, hogy sok mindent csinálhatnánk, de mégis együtt zenélünk, és ennek a lényege a tevékenység maga.

Pretty Damn Good Sandwich

N. G.: Ez a szám tökéletes példája annak, amikor spontán, alapvetően semmi értelmeset nem csinálunk, de azt nem tesszük félre és később mindig másként, kétszáz százalékkal, teljes magabiztossággal játsszuk.

Sz. B. J.: Nekem ez tök természetes, mindig olyan zenekarokban játszottam, ahol nincsen limit. A legjobb a Mörkben, hogy ki lehet dolgozni olyan számokat, mint a Sandwich. Van szerkezete, tök jó hangszerelési ötletei, de ettől függetlenül szabad a kimenetele. Az impró olyan adrenalinszintet hoz, amivel a pillanatban tök természetes játszani, de később nehéz rögzíteni. A Sandwichben tényleg van minden: poszthiphopos, soul-funk, pop-rock, wonkey lüktetés, impró jazz.

Ancient Alien Debunks

Z. M.: Na igen, ennek bonyolult a háttere.

Sz. B. J.: Megmondom, nekem mi ez: Pataky Attila. Megszállottja vagyok, minden videót ismerek az „anyádnak én tolom”-tól a frizbis interjúig. Csináltam is ezekből mixet, lehet, egyszer közkinccsé teszem. Sajnos engem még nem vittek el az idegenek, nem lehet mindenki olyan kiváltságos, mint Pataky Attila (az Edda frontembere hírhedtté vált földönkívüliekben hívő történeteiről – a szerk.). De Márknak más a kötődése.

Z. M.: Egy időben párhuzamosan néztem spirituális megfejtések és összeesküvés-elméletek legmélyebb gennyes bugyrait. Soros György óvoda ahhoz képest, hogy a Hold akár lehetne kiüresedett kisbolygó is, amit egy másik naprendszerből hoztak át gonosz ufók. Na, itt jönnek az ősi alienek. Csomó ember hisz abban, hogy az ősi kultúrákat idegenek látogatták, ők építették a piramisokat, hozták az infót, a technológiát. Ez konkrét hit Amerikában.

Aztán vannak az elméleteket cáfoló videók a YouTube-on, egy idő után ez érdekelt jobban. Az egyik címe az Ancient Aliens Debunked, vagyis ősi idegenek leleplezve. A mi számunk címe Ancient Alien Debunks, tehát... (hatásszünet), az ősi alien leleplez (nevet). Az effektpedálom csomó beteg hangot tud, erre flesseltem, hogyan kéne használni, mint MC Kemon effektekkel parodizálva. Mintha azt képzelném, hogy az idegen elmondja halandzsanyelven az összes megfejtést, de senki nem érti meg.

Something

Z. M.: A Something arról szól, mikor csak mész előre, de nem kérdőjelezel meg semmit útközben. Így simán előfordulhat, hogy mindent jól csináltál, dicsérnek, pénzt is kapsz, de mégis szar. Keresni kell azt a valamit, amitől összeáll, mi értelme az egésznek. Nekem volt egy nagy ráébredésem korábban, hogy jó fiú akartam lenni. Legalábbis most ez a magyarázatom.

Ment minden tök jól, de a szólókarrierem mélyebb szinteken egyáltalán nem elégített ki (Zentai Márk tinisztárként énekelte az S.O.S. Szerelem betétdalát, a Ments meg szerelem c. slágert, játszott a Jóban rosszbanban, nyert Viva Comet és Fonogram díjakat – a szerk.). Felszínen ez tök jó, lehetett volna még sokáig pénzt keresni, csajozni, akármi, de tökéletesen boldogtalan voltam. Ki kellett lépnem ebből az egészből, drasztikusan. Ehhez szükség volt pár pofonra, reality checkre. Azóta kerestem és megtaláltam bizonyos válaszokat, és ez az egyik háttere ennek a számnak.

Only Breath

Z. M.: Ez Rumi szúfi költő szerzeménye, amit egy amerikai költő, fordító, egyetemi tanár, Coleman Barks fordított le (Dzsalál ad-Dín Rúmí nagy hatással volt a szúfira, a muszlim ezoterikus, misztikus ágazatára – a szerk.). Írtunk neki, hogy használhatjuk-e a szöveget, ő pedig válaszolt, hogy persze, nagyon tetszik neki a zene, ne is fizessünk. Az Only Breath egy non-duális megfejtés. Minden egy. Peace.

You Know It's Good

Sz. D. F.: Jaaaj, ez a legjobb. Azért lett a kedvencem, mert azt sem tudtam, mit játsszak fel, mikor rögzítettük (nevet).

N. G.: Ez a szám elsőre kijött, és úgy maradt. Improvizáció az egész, annyit változtattunk maximum, hogy egy-egy részt megfeleztünk. Flow az egész, fájdalmat fejez ki. Ilyesmit a többi dalban nem igazán veszünk elő. Itt sok a durva, vívódó érzés.

Selfish Thing

Z. M.: Jön a gong. Ez az egyetlen a lemezen, amit egyedül írtam. Konkrét konfliktushelyzetben született, így egyben ki kellett írnom magamból.

Sz. B. J.: Igen, a szöveg Márké, párkapcsolati krízisről szól.

Sz. D. F.: Ez a popszámunk. Soul-pop. Márk azt mondta, a következő szöveget Viber-üzenetekben fogja megírni.

Tell Me What You Want + Rise Like Water

Z. M.: A Selfish Thingből lépünk át. Konfliktusban mindenki védekezik meg támad, ez a szám pedig azt kérdezi, neked mi az igényed. A Selfish vége, hogy „we can’t neglect the way we feel just because we’re lazy” – szóval meg kellene beszélni, ki mit érez. Utána a Rise Like Waterben együtt hozunk létre valami jobbat. Akár globálisan vagy csoportosan, akár nemzeten belül vagy politikai közösségben. Pély Barna játssza a gitárszólót, a számot pedig Jancsó Gáborral, a Blaha basszgitárosával írtuk egy közös jamen. A refrénszöveg az Occupy Wall Streethez kapcsolódik.

Sz. B. J.: Márk kitalálta ezt a refrénsort. Ilyenkor az ember nyilván lecsekkolja, van-e már ilyen. Így találta a videót, ahol ezt a szöveget éneklik az emberek Occupy-on.

Make It To The Top

Z. M.: Ez a szám ismét csak félig komoly. Fesztiváldalnak szántuk, igazi partynótának, ugyanakkor többrétű a mondanivaló. Nagyon megtaláltuk egymást és bárki, aki érzett már hasonlót, tudja, hogy ilyenkor nincs helye a kételyeknek. Tehát ez valahol motiváló siker-mantra, és másoknak is inspiráló üzenet akar lenni. Mi is szeretnénk elérni sikereket, de közben maga a tevékenység meg mégsem erről szól, nem szólhat erről.

Nem teljesítményorientált zenekar vagyunk, hanem szeretünk együtt lenni, fejtegetni, alkotni, zenélni és szeretjük jól érezni magunkat, pláne közönséggel együtt. Mégis valahogy el kell jutni az emberekhez és más emberek is közvetve próbálnak többek között sikerek által kiteljesedni. Erre alaphangon nem is lenne szükség, mivel már maga a tevékenység is boldoggá teszi az embert. Tehát ez a dal a modern élet önellentmondásosságáról is szól a partyn, a pörgésen és a motiváltságon túl.

Makes You Real

Sz. B. J.: Ezt a számot én írtam. Volt egy zenekar, amiből a Mörk miatt kikerültem. Az ottani barátaim azt gondolták, hogy nem lesz rájuk energiám. Szerettem ezt a zenekart, sok számban szerzőként is részt vettem. A Makes You Real az énekessel való barátságom végét dolgozza fel. Ifj. Tóth Pisti itt is vendégszerepel gitáron.

Z. M.: Az ember azt gyanítja, mindjárt jön a fade out, de sosem jön. Azzal lesz vége nyolcpercnyi jamnek, hogy Dani ledobja a dobverőt és azt mondja, faszom.

N. G.: Ez a hetvenes évek szellemisége. Akkor simán mentek tízperces számok, nem az volt a lényeg, hogy a közönség már unni fogja, a rádió nem játssza le. Azt mondjuk mi is, hogy most ezt érezzük, gyertek velünk.

Whipper Snappers

Z. M.: Ez a lemez legrégebbi dala, Gabival együtt írtuk. Skizó párbeszéd önmagammal. A gonosz énem mindenfélét csinál a pesti éjszakában. Elborulás, ami átmegy drum and bass-be, pszichedelikus az egész. Kicsit groteszk is, teátrális. Visszajön benne, hogy gyerekkoromban német humoristákat hallgattam (Zentai Márk Németországban nőtt fel – a szerk.). A dal kiindulási alapja Gábor két barátja volt, akik először a zenét ihlették, aztán érkezett az én német-skizó szövegem, amibe beleírtam a két haver szokásait.

Bikóz Áj Láv Jú

Sz. D. F.: Itt Gábor barátnőjének egyik énje jön elő. Egy komornyikot hallunk, aki szerelmi vallomást mond az űrnőjének egy hangüzenetben. Közben a háttérben a Hattyúk tavának egy része hallatszik.

Without You

Sz. B. J.: Alapvetően az én szerzeményem, Bródy János játszik benne. Mikor Gábornak írtam, hogy elhívtam Bródyt, azt mondta, hiszem, ha látom. Aztán elhitte, mert látta.

N. G.: A Blaha ezen a ponton is csatlakozik a lemezzel, itt Schoblocher Barbara énekel. Szeretjük egymást, egy suliba jártunk, én is játszottam a zenekarban.

A Mörk idén nyáron fellép például a VOLT Fesztiválon, a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, a Művészetek Völgyében és a Szegedi Ifjúsági Napokon.